Valószínűleg velem van baj, mert mindent, amit leírnak számunkra – a hazai és az anyaországi médiában – igencsak kritikusan olvasok. Tudom, erre az „igazhitűek” úgy reagálnak: a kákán is keresem a csomót, de sebaj, sokan közülük későn érő típusok, a többiekkel pedig még csak foglalkozni sem érdemes, mert senki hitét nem kívánom megváltoztatni. Úgy hiszem, az elmúlt hetekben a címhez kapcsolódó alkotásokból „bőségesen termett”, de én csak kettővel szeretnék foglalkozni.
Végül is ki itt a védnök?
Még a csapból is (azaz nemcsak a plakátokról, a médiából stb.) folyt az információ: Mága Zoltán Liszt Ferenc-díjas hegedűművész tíz nap alatt húsz koncertet ad Vajdaságban a 100 Templomi Jótékonysági Koncert keretében. A vajdasági koncertkörút védnöke Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
Nincs nekem semmi bajom Mága Zoltánnal, elismerem óriási tudását még akkor is, ha az általa és az ahogyan játszott zeneművek nem tartoznak a kedvenceim közé. Egyedül nem tudom elfogadni, hogy tudását egy marginális helyi politika (ami pedig a legrosszabb: politikus) szolgálatába állította.
Maradjunk a plakátszövegnél! Előszedtem a magyar nyelv értelmező szótárát, hogy igazoljam a rosszallásomat.
„VÉDNÖK főnév -öt, -e [e]
Az a tekintélyes személy, aki erkölcsileg vagy anyagilag támogat, pártfogol valakit vagy valamely intézményt, testületet, mozgalmat, rendezvényt; patrónus, illetve patróna. Valamely egyesület védnöke. Felkérték, hogy legyen az irodalmi est védnöke. (|| a. (ritka) Az a jogi személy, amely valakit vagy valamely testületet, mozgalmat pártfogásába vesz. (Az Akadémia lett az országos ünnepség védnöke.)”
Ki is kérte fel az említett védnököt (aki ezek szerint Mága Zoltánnál tekintélyesebb és erkölcsösebb), hogy akár anyagilag is (a kérdés pedig: saját vagyonából, közpénzekből, netán valaki vagy valami által átutalt eszközökből) patronálja e körutat?
Tisztánlátásom a koncertsorozat kezdetének bejelentése követően kezdett javulni, majd annak vége körül visszatért teljesen. Így a következőképpen lehet összegezni a történetet:
Mága Zoltánt a magyar kormány (egészen pontosan az Emberi Erőforrások Minisztériuma) 350 millió forinttal (1,06 millió euró) támogatta 2019-ben a templomi – határon belüli és túli, köztük a délvidéki – koncertsorozatáért, a (fő)védnök(ünk) pedig elárulta, hogy az adományok (így nevezték el a belépődíjakat), amelyek „egészen pontosan 1.640.500 dinárt, 445 eurót, és 25.500 forintot tettek ki” a CMH Alapítványba kerülnek, hogy támogassák az általa működtetett tanyagondnoki rendszert.
Kíváncsi vagyok, a megjelentetett információk birtokában lesz-e olyan médium, amely a rendezvényeket követően közzéteszi a következő helyesbítést:
Mága Zoltán Liszt Ferenc-díjas hegedűművész tíz nap alatt húsz koncertet adott a Vajdaságban a Magyar Kormány védnökségével megszervezett, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott 100 Templomi Jótékonysági Koncert keretében. A művész a koncerteken begyűjtött adományokat felajánlotta a CMH Alapítvány által működtetett tanyagondoki rendszernek, azaz vállalta annak védnökségét.
Lehet még egy kérdésük: És mi van Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével? Semmi. Szerintem: más tollával ékeskedett!
A statisztika, mint politikai eszköz
Slavica Đukić Dejanović, Szerbia tárca nélküli minisztere „szenzációs” kijelentést tett a napokban, mivel az idén Szerbiában hatszáztizenkét gyerekkel született több, mint tavaly ugyanebben az időszakban: „… attól a pillanattól kezdve, hogy a születési szám emelkedik évről évre, … a fiatalok Szerbiában képzelik el a saját életüket és a jövőjüket, hiszen gyereket szülnek, s ezáltal bővül a család
létszáma”! Nem voltam rest, és utánanéztem az adatközlőnél, a Köztársasági Statisztikai Intézetél ezeknek, valamint az utolsó 10 évről megjelentetett adatoknak. Mit is találtam:
Valószínű, hogy a miniszter jóstehetség, de én mégsem látom a lehetőségét, hogy – mivel eddig 47 068 gyerek született – december 31-ig megszületik a 63 975-höz szükséges több mint 16 000 vagy több gyermek. Én sem tudom, miért került az esete ebbe az írásba, mert nem beszélhetünk fogalomzavarról, hiszen neki az általa felvetett kérdésről még fogalma sincs. Ugyanez a helyzet a minisztertársával (azt sem érdemli meg, hogy a nevén nevezzem), aki szentül meg van győződve arról, hogy az elvándorolt fiatalok azonnal hazatérnének, ha legalább ötszáz eurós nettó bért tudna számukra biztosítani az állam vagy a vállalkozók. Itt is egy mondással (csak nem magyarral) fejezem be: Živi bili, pa videli! (Meglátjuk, ha megéljük!)
Az írás a Családi Kör 2019. október 31-ei számában jelent meg.
