Azok a sofőrök, akik éveken át balesetmentesen közlekednek, az autójuk regisztrálásakor kedvezményt, úgynevezett bónuszt kapnak, így ha három éven át semmilyen kárt nem okoztak, akkor tizenöt százalékkal kevesebbet kell fizetniük a kötelező autóbiztosítás során. Ha azonban valaki eladja az autóját, majd egy másikat vásárol, és nem eléggé figyelmes, akkor nagyon könnyen kedvezmény nélkül maradhat.
A bónusz-malusz rendszer lényege, hogy a segítségével fejlesszék a tudatos gépjármű-vezetési, illetve közlekedési kultúrát. Ezt úgy tudják elérni, hogy a rendszer a balesetmentes vezetést jutalmazza, az ellenkezőjét pedig bünteti. Köznyelven mondva, aki balesetet okoz, annak a kötelező biztosítás drágább lesz, aki pedig figyelmes volt, annak jár a kedvezmény.
Hogy a biztosítótársaságok esetében miért nem működik automatikusan a kedvezmény elszámolása, és a megkárosított ügyfeleknek emiatt kihez kell fordulniuk – ezekre a kérdésekre kereste a választ a Sat plus autós folyóirat a decemberi számában megjelent írás. A szerkesztőség azért igyekezett utánajárni a dolgoknak, mert egyre több olyan postai és elektronikus levelet kapott, amelyben a polgárok arra panaszkodtak, hogy eladták az autójukat, vásároltak egy másikat, azonban az autó bejegyzésekor nem kaptak semmiféle kedvezményt a kötelező biztosítás esetében. Szinte mindenki, aki így járt, azt tette szóvá, hogy korábban járt neki a tizenöt százalékos kedvezmény, azonban az autó lecserélése után az alapárat számolták el neki, vagyis azt, amelyet az első autó bejegyzésekor szokás azoknál a sofőröknél, akiknek előtte nem volt a nevükön semmilyen személygépkocsi.
Azoknak a polgároknak, akik kedvezmény nélkül maradtak, teljesen jogos és megalapozott a felháborodásuk, ugyanis az előírás szerint a bónuszrendszer nem az autóhoz, hanem a tulajdonoshoz kötött, vagyis a gépjármű értékesítésével a bónusz-malusz besorolás marad az előző tulajdonosnál, ellenben az új tulajdonosnak a saját besorolását kell érvényesítenie a kötelező biztosításnál. Ahogy az Szerbiában a legtöbbször lenni szokott, amikor valami nem működik, mindenki a másikra mutogat. Így van ez ebben az esetben is, éppen ezért az autótulajdonosoknak kell kezükbe venniük a saját sorsukat, és kijárniuk azt, ami a törvény szerint jár nekik.
Habár a legtöbb biztosítótársaság megtehetné, mégsem nézi meg, hogy az ügyfél az elmúlt három évben okozott-e közlekedési balesetet – amennyiben az adatokból az derül ki, hogy nem, akkor tizenöt százalékos kedvezményt kell kapnia a kötelező biztosítás árából. Ezt az adatot az autó alvázszáma alapján könnyedén meg lehet állapítani, mégis csak kevés biztosítási ügynök veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, s inkább a könnyebb és rövidebb utat választja: besorolja az ügyfelet az úgynevezett alapprémiumszintbe, amely Szerbiában a negyediknek felel meg, s ahol a kötelező biztosítás száz százalékát kell fizetnie.
A melléklet ábra is jól mutatja, ha a kötelező biztosítás átlagárát vesszük alapul, amely tizenötezer dinár, akkor azt, aki három éven át nem okozott balesetet, 2250 dinárral károsítja meg az adott biztosítótársaság, amely nem veszi figyelembe a bónuszát. Kis kitérőként fontos megjegyezni, hogy egy balesetmentes évvel egy prémiumszintet lehet javítani, vagyis a négyesről az egyesre három év alatt lehet eljutni, és onnan nincs tovább, vagyis a kedvezmény felső határa tizenöt százalék. Ugyanakkor egy balesetet előidézve a sofőr a négyesről azonnal a hetes szinten találja magát, s a teljes ár másfélszeresét kell kifizetnie a kötelező biztosítás során.
A biztosítótársaságok azzal érvelnek, hogy a rendszer nem jelzi automatikusan, hogy az ügyfelet melyik prémiumszintbe kell sorolni, és azt sem, ha valaki eladta az autóját, így aztán nem kérdeznek, hanem beírják a négyes prémiumszintet, és számukra ezzel véget is ért a történet. Legalábbis a legtöbb esetben így ér véget a kötelező autóbiztosítás, mi azonban mindenkit arra biztatunk, ne hagyja annyiban a dolgot, hanem jelezze a hibát, és kérje a biztosítótársaságtól a különbség megtérítését.
A lényeg, hogy annak, aki eladta és kijelentette az autóját, majd három éven belül vett egy másikat – feltéve, hogy előtte nem okozott balesetet, s az egyes, a kettes vagy a hármas prémiumszintbe sorolták be –, jár a kedvezmény. Ezt úgy a legegyszerűbb kiharcolni, hogy már a biztosítási ügynöknek jelezzük az eladást, s dokumentumokkal – az adásvételi szerződés fénymásolata és a bizonylat, hogy az autót kijelentettük – is alátámasztjuk az igazunkat. Ha pedig még gyorsabban szeretnénk végezni, akkor mellékeljük a biztosítási kötvényt (szerbül polisa) vagy annak a fénymásolatát. Ha viszont valakinek a nevén marad az autó, akkor a kedvezmény csak arra érvényes, a nemrég vásárolt autó esetében a százszázalékos árat kell kifizetnie.
Ha valaki e sorok elolvasása után döbben rá arra, hogy megkárosították, akkor sincs elkésve semmivel sem, ugyanis fellebbezést kell beadnia a biztosítótársaság székhelyén, vagy postai úton eljuttatnia, ugyanis a kedvezmény összegét a biztosítócégek utólag is kötelesek kifizetni. Ha ettől elzárkóznak, akkor nincs más, mint az esetet jelenteni a Szerb Nemzeti Bank pénzügyi felhasználóinak védelmére és oktatására létrehozott központnak (Centar za zaštitu i edukaciju korisnika finansijskih usluga Narodne Banke Srbija).
