Dér Csaba: Önvédelemből likvidáltam Exkluzív interjú a 42 éves csantavéri származású férfival, aki szerint Aleksandar Vučić nagyon sok mindent megtesz, hogy a háború által generált alvilági rendszer ne jelenjen meg újra

Sajnálja, hogy nem sikerült betartania a Bibliában leírt Tízparancsolatot, bocsánatot viszont soha, senkitől sem kérne a csantavéri születésű, a magát empatikusnak és segítőkésznek tartó Dér Csaba, akit több ember meggyilkolása miatt jogerősen 2021 márciusában életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a Fővárosi Törvényszék, s a szerb maffiaszervezet egykori tagját a bíróság tíz évre eltiltott a közügyektől is.

A 42 éves Dért egy 2018-ban Hollandiában és ugyanebben az évben Budapesten elkövetett gyilkosság ügyében találta bűnösnek a törvényszék, amelynek döntése értelmében a férfi legkorábban negyven év múlva bocsátható feltételes szabadságra. A Fővárosi Főügyészség korábban előre kitervelten és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés és közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vádat az ügyben – ismertette az ítéletet a magyarországi sajtó.

Mennyiben változott a mostani énje az egykorihoz képest?

Köszönöm a lehetőséget, nagyon örülök az interjúnak ugyanis nehéz helyzetben vagyok, hiszen negyven év börtönbüntetésben részesített a magyar igazságszolgáltatás úgy, hogy egyetlen egy esetben sincs konkrét bizonyíték arra, hogy elkövettem azokat a gyilkosságokat, amelyek kapcsán „híressé” váltam és kiszabták rám értük az ítéletet. Azt persze sosem tagadtam, és most sem teszem, hogy a szerb alvilág tagja voltam, és azt sem, hogy önvédelemből sokszor bizony elkövettem olyan dolgokat, amelyek helytelenek voltak. A legtöbb esetben viszont csak rá akartam ijeszteni a támadóimra, fenyegetőimre, ugyanis ezek a bizonyos maffiaszervezetek célponként tekintettek rám. Célpontként azért, mert akadtak barátaim, akik ugyanúgy tagjai voltak ennek a bizonyos szerb alvilágnak, én pedig értük mindig, minden helyzetben kiálltam. És, hogy miért illetve, hogyan váltam egyáltalán tagjává ennek a világnak? Tizenhárom éves voltam, amikor elveszítettem az akkor tizenkilenc esztendős testvéremet: lelőtték, s nekem azóta is lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudtam őt megmenteni. Éppen ezért utána tűzbe tettem a kezem minden barátomért, akiért tűzbe kellett tennem, nem akartam őket is elveszíteni. Nehéz gyerekkorom volt, igazi lázadó voltam. A testvérem halála pedig csak rátett minderre. Azt is mondhatnám, hogy idővel az utca nevelt. Így aztán az olyan típusú gyerekek, emberek lettek a barátaim, akik szerettek veszélyesen élni, és akikkel lépésről-lépésre nagyon erős szövetségek köttetek. Ez a fajta empatikusság és segítőkészség még ma is megvan bennem.

Hogyan néz ki egy nap a börtönben?

Nagyjából egy hónapja annak, hogy dolgozom. A munkám részben terápiás jellegű, papírdobozokat hajtogatok. Emellett minden percben azon agyalok, hogy az ügyvédem, hogyan tudna bizonyítékokat gyűjteni, a cél ugyanis nem más, mint eljutni harmadfokig, és kivizsgáltatni az első- és másodfokú ítéletet. Fizikálisan ugyan be vagyok zárva, de a gondolataim szabadok. Sokat képzelődőm arról, hogy milyen életet élhetnék kinn, milyen álmokat, terveket valósítanék meg, ha szabad lennék. Hiányzik Szerbia, hiányzik a vajdasági mentalitás, a kultúra, a szokások, minden.

Nem gondolja, hogy a törvényhozók éppen azért ítéletek el negyven évre, vagyis életfogytiglanra, mert nem biztosak abban, hogy képes lenne megváltozni? Egyébként képes lenne rá?

Jó a kérdés, ugyanis azok, akik miatt, vagy akikkel együtt elkövettem ezeket a gyilkosságokat, amelyeket ismételten hangsúlyozom többnyire önvédelemből követtem el, már nem élnek, vagy felszámolásra került a klánjuk, a tagok büntetésüket töltik. Az az alvilági rendszer, – amit a 1991 és 1999 között részben a háború generált – már nincs, nem létezik. És azért, hogy ne is jelenjen meg újra, Aleksandar Vučić nagyon sok mindent megtesz. Szerbiában ma sokkal stabilabb a helyzet gazdasági és politikai szempontból, nem beszélve az atmoszféráról. Korábban ez nem így volt. Sőt, az egykori Jugoszlávia, majd annak széthullása után Szerbia és Montenegró vezetői szerves részét képezték az alvilágnak és a maffiaszervezeteknek.

 Van olyan személy, akitől valaha bocsánat kért?

 Minden bűncselekménynek, amely megtörténik, több nézőpontja van. Ha az én nézőpontom szerint tekintünk azokra a tettekre, amelyeket elkövettem, akkor azt kell, hogy mondjam, nem volt más választásom. Ezért úgy érzem, nincs kitől bocsánatot kérnem. Ha viszont a törvény szempontjából vizsgáljuk, akkor persze, azt kell mondanom, hogy nem a leghelyesebben cselekedtem.

Milyen érzések, képek maradtak meg azokból a pillanatokból, amikor elkövette a gyilkosságokat?

Egyetlen egy esetben sem láttam vért és gyakorlatilag semmit sem éreztem, mikor meghúztam a ravaszt. Ezek a leszámolások gyorsan, hirtelen és sokszor, mint mondtam nem is feltétlen célszerűen történtek.

Mikor kezdte el először keresni a Jóisten társaságát?

 A testvérem hívő volt, templomba járt, olvasta a Bibliát és imádkozott, közben pedig engem is erre biztatott. Én azonban nem nagyon foglalkoztam vele, egészen addig, amíg őt meg nem ölték. Amikor viszont ez megtörtént, elkezdtem imádkozni Istenhez, hogy a lelke üdvözüljön és hozzá kerüljön. Ezt követően kezdtem el keresni igazán a társaságát.

Amióta börtönben van, imádkozik?

Igen. Sőt, olvasom a Bibliát és különböző könyveket, amelyek az Istenről szólnak.

Tagja a börtönben bármelyik hívő közösségnek?

 Igen, nemrég volt is lehetőségem beszélgetni hosszabban a Csillag Börtön lelkészével, nagyon felszabadító volt. Hiszek abban, hogy mi emberek, nem a véletlen műve vagyunk, Isten gondosan összerakott bennünket. Fontos, hogy ezért minél többen beépítsék Őt a szívükbe, lelkükbe. Ez ugyanis egy olyan plusz, amivel szebb, jobb és minőségibb az élet. Szeretem azokat az embereket, akik hisznek Istenben, ez ugyanis megmutatja, hogy az az ember milyen személyiség, hogyan gondolkodik és milyen irányokat követ. Sajnálom, hogy nem tudtam betartani az Isten parancsolatait, és a Bibliában leírt Tízparancsolatot. Olyan háborús körülmények között, amelyek között magam is nevelkedtem viszont nem volt más választásom, mint úgy védekezni, ahogyan a támadók támadtak.

Nemrég egymillió forinttal támogatta Szigeti Mónikát, akit a lakásmaffia forgatott ki az otthonából. Ezt követően aztán szoros kapcsolat alakult ki önök között, ma pedig ő már úgy mutatkozik be, mint az ön jegyese.

 Igen, ez így van. Ahogyan néhány hónapja a Blikknek is elmeséltem, – ahol egyébként ezt megelőzően először olvastam Mónika problémájáról – megtanultam, milyen az, amikor az ember bajban van. Láttam, hogy elcsalták tőle a házát, és pénz nélkül maradt az idős édesanyjával és a kisgyermekével együtt, nagyon megérintett a története és egyben felháborított. Együtt éreztem vele, ezért akartam segíteni rajta. Másfél év után sikerült visszaszereznie a házát, kifizette az adósságait és azóta sokkal jobb és biztonságosabb életet él. Nemrég a kapcsolattartóm lett. Sokat leveleztünk, nagyon bensőséges hangvételű beszélgetés alakult ki köztünk, sajnálom, hogy személyesen is csak egy üvegfalon keresztül láthatjuk egymást, azt is csak bizonyos időközönként. Így nem tudjuk egymást megölelni, megérinteni, és sokkal nehezebb szeretetet és figyelmet is adni neki. Nem tudunk randizni, romantikázni, pedig nekem komoly céljaim vannak vele.

Milyen célok?

 Szeretném feleségül venni, és szeretnék tőle gyereket. Nagyon jó lelkű, kedves, intelligens, stílusos és minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nekem fontos, hogy meglegyen egy nőben. Jövőre szeretnék egy esküvőt, még akkor is, ha az nem a legideálisabb körülmények között tud megvalósulni. Már csak ezért is nagyon fontos lenne, hogy legyen valami előrelépés az ügyemben.

A negyven év börtönbüntetésre ítélt Dér Csaba Skype-on keresztül nyilatkozott (Fotó: Magyar Andor)