Davos egy magaslati gyógyüdülő és turistaközpont Svájc keleti részén, Graubünden kantonban. Tízezer lakosának kb. egynegyede külföldi. Világhírét Thomas Mann A varázshegy című regényének köszönheti, de manapság főleg arról ismert, hogy ott tartják évente a Világgazdasági Fórumot, amelyeken politikai, társadalmi és gazdasági vezetők gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket és meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat Az idei Világgazdasági Fórum az ötvenedik volt a sorban.

Fordulópont

Az idei davosi fórum egyik leggyakrabban használt jelszava a fordulópont volt. A politika és a civil társadalom, valamint az üzleti élet számos képviselője szólalt fel – többek között Donald Trump amerikai elnök, Angela Merkel német kancellár, és persze Greta Thunberg 17 éves svéd klímaaktivista –, akik nemcsak az egyre fokozottabb éghajlatváltozásra figyelmeztettek (Trump kivételével, aki boldog szén- és naftakort ígért), hanem a technológiai fejlődés felgyorsulására is, ami nagy hatással van a mindennapi életre, de talán még inkább a vállalatok fejlesztési és gyártási folyamataira.

Az idei központi üzenet az éghajlatváltozás és a műszaki haladás volt, amit negyedik ipari forradalomnak is neveznek. Ezek valójában két megatrendet jelentenek, amelyeket együtt kell vizsgálni, és piacgazdasági alapon kezelni, hogy ily módon nézzünk szembe célszerűen a jövő kihívásaival.

Ez azt jelenti, hogy a gazdaság nem az éghajlat-politika természetes ellensége. Tehát a gazdaság, a politika és a civil társadalom – nem pedig a moralizáló és dramatizáló képviselők – jelentik a legnagyobb reményt ahhoz, hogy kézben tartsuk az éghajlatváltozás következményeit anélkül, hogy azáltal újabb anyagi erőforrásokat igényeljünk egy növekvő és még mindig világszerte szegény lakosság túléléséhez. Ezeket a változásokat persze úgy kell megvalósítani, hogy közben ne csökkenjen jelentős mértékben az emberi szabadság.

A hatalom jó érzés

Davost nem tekintik ok nélkül a világ politikai és gazdasági elit találkahelyének, de ennek ellenére a Világgazdasági Fórum már régóta nemcsak üzletembereket és politikusokat vonz. A gazdasági döntéshozók hozzászoktak ahhoz, hogy a változó körülményekhez igazodjanak. Megszokták, hogy gyakran nagyhatású döntéseket kell hozniuk és megvan a hatalom felé hajló érzékük. A gazdasági és a politikai elit közeledése az éghajlat-aktivisták fiatal képviselői felé, ami Davosban is megfigyelhető volt, ma már több esetben saját meggyőződésüket is jellemzi: sok ötven év körüli, vezető pozícióban levő politikusnak, menedzsernek és vállalkozónak Greta Thunberggel egyidős gyermeke van, akik otthon bátor kiállásra buzdítják a velük egykorúakat.

Olyan időszakban, amikor a tőke bőséges ugyan, de a magasan képzett munkavállalók száma egyre kevesebb, növekszik azoknak a fiataloknak a hatalma, akik hozzájárulnak a termelési folyamatok legszélesebb körű változásához, valamint az új termékek és folyamatok fejlesztéséhez. Ezért a Fórum legjelentősebb felszólalásai nem a politikusok és az éghajlat-aktivisták beszédei voltak, hanem azok a rendezvények, amelyek során a nagyvállalatok vezetői a technológiai változások következményeiről számoltak be.

A beruházások azt is mutatják, hogy a profitszerzés és a környezet-tudatosság nem ellentétek. Egyre több nagy intézményi befektető, mint például a németországi Allianz, jelentette be, hogy visszavonja az olyan iparágakban eszközölt befektetéseit, amelyek nem számítanak fenntarthatónak. Az ilyen bejelentések közvetlen hatását azonban nem szabad túlbecsülni: noha a fenntartható beruházások támogatói nagyon kritikusak például a széniparral szemben, ennek ellenére még mindig van elég sok más befektető, aki a tőkéjét szén- és más fosszilis üzemanyag termelésébe fekteti.

Itt ugyanakkor arról is szó van, hogy a fenntartható tőkebefektetéseket támogató pénzügyi intézményeknek ezt nem csupán vezetőik belső meggyőződése alapján kell tenniük. Még akkor sem, ha ez a meggyőződés tagadhatatlan egyes magasrangú gazdasági vezetőknél, ahogy ezt például Oliver Bäte, az Allianz vezérigazgatójának esete mutatja. Végül, de nem utolsósorban, a nagyvállalatok a befektetők növekvő igényeire reagálnak így – és nem utolsósorban a gazdag magánbefektetők igényeire is, akik több milliárd dolláros befektetéseik egy részét új vállalkozásokra akarják fordítani.

Ezért nem véletlen, hogy egy nagy svájci bank, az UBS, amely nagyon sikeres a magánbefektetők piacán, fenntartható beruházásokat hirdet nemcsak Davosban, de másutt is. A gazdasági irányváltásra vonatkozó nyomás, amint látjuk, nem csak a politikából ered, habár onnan nagyon is elvárható a sok, néha haszontalan, sőt ártalmas szabályozás miatt. Ezt az irányváltást az ügyfeleknek köszönthetjük – legyenek azok fogyasztók, befektetők vagy más cégek.

A kínai álláspont tartózkodó

És mit kerestek a kínaiak Davosban? Az idei Világgazdasági Fórumon Bäte és más gazdasági vezetők helyesen rámutattak arra, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére tett kísérletek elsősorban európai kezdeményezések révén történnek, és ezáltal korlátozottak maradnak világszinten mindaddig, amíg a nagy országok, mint például az Egyesült Államok, Kína és India nem teszi meg ugyanezt. A kínaiak a világkereskedelemben jó kereskedőknek mutatták be magukat, és Trumpra ruházták a »rossz fiú« szerepét, igaz nagyon diszkréten, nyilvánvalóan tekintettel a nemrégiben megkötött kereskedelmi megállapodásra.

Igaz, hogy Trump nem a saját érdekeiből fakadó kereskedelmi háborúkat folytat, hanem kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat akar kötni a »sárgarépa és pálca« kombinációjával, amelyeket az Egyesült Államok számára előnyösnek tart. Ez talán működhet is egy ideig a jövőben, de sok jel arra utal, hogy a negyedik ipari forradalom és az éghajlatváltozás mellett a kereskedelmi politika is hosszú  távon fontos kérdés marad a világgazdaságban – nemcsak Davosban és Trump után is.

Greta Thunberg svéd klímaaktivista beszél a 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon (Fotó: Manuel Lopez, WEF)