akkor figyeltünk fel különösképpen,
amikor a közönség jobb szórakozása végett
ketrecébe valaki tyúktojást csempészett
minden bizonnyal abban a reményben,
hogy az emberszabásúnak meggyűlik a baja,
nagy fejtörést okoz majd a sajátos forma:
otromba markával – snyapp! – összeroppantja,
s tartalmát magára fröccsenti a buta barma!
És a ketrecen kívüliek jót nevetnek majd rajta.
Ám ő ügyesen kapta fel, azon melegében,
a kevélyen begördülő házi feladatot,
két keze körmével pontosan középen
választotta ketté a tojáshéjat,
s mint ahogyan csak a szakácsok tudják,
a két kupakból úgy öntötte át
néhányszor a tojás tartalmát
– litty-lötty – egyikből a másikba,
hogy a fehérjétől a sárgája hamar különvált.
Ez utóbbit szájcsücsörítve felhörpintette,
a megmaradt kevés fehérjét pedig
az elnémult nézőseregnek kínálgatta,
nem várt mozdulatokkal, még egy ideig.