Hol vagy, Múzsám, hogy dalod oly soká
Felejti azt, aki minden erőd?
Szent dühöd méltatlanra száll alá,
S te fakulsz, hogy a hitvány fénybe sződd?
Térj vissza, feledékeny Múzsa, hogy
Zengj, és pótold sok mulasztásodat,
Zengj a fülnek, mely becsüli dalod
S tolladnak tárgyat és szellemet ad.
Föl, rest Múzsa, légy a szép arc bírája:
Látsz kedvesemén akár egy redőt?
S ha látsz, légy a hanyatlás szatírája
S gúnyolj mindenütt roncsot és Időt.
Tedd híressé őt, mielőtt levágja
Az idő görbe kése és kaszája.
Szabó Lőrinc fordítása
