PISA 2018: A gondolkodásmód meghatározza a célokat

Összefoglalónk második részében a PISA 2018 eredményeit a teljesítmény és a tanulók általános elégedettsége szemszögéből vizsgáljuk meg. A PISA az első olyan nemzetközi, nagymintás mérés, amely a tanulók jóllétét, általános elégedettségét is vizsgálja, a mért tudományterületek összefüggésében. A mai tizenévesek jólléte, az általános állapotuk, amit éreznek és gondolnak saját magukról, jövőjükről, helyükről a világban, az iskolájukról, a tanáraikról vagy általában a világról, meghatározza az országok teljesítményét a globális gazdasági rendszerben a jövőben. 

Azok az országok érték el a legmagasabb pontszámot a teszteken, ahol a diákok a legboldogabbak, a legelégedettebbek voltak. Szlovénia például idetartozik, Szerbia azonban abban a csoportban van, ahol a teljesítmény átlag alatti, az elégedettség mérőszáma viszont valamivel az átlag felett található: tízes skálán a hetes környékén.

A tanulók fele szerint az értelmi képesség nem fejleszthető

A gyerekek jövőjét tekintve aggasztó az adat, hogy a részt vevő országok harmadában a tanulók fele gondolja azt, hogy az értelmi képesség nem fejleszthető. Ezek a diákok nem érzik fontosnak, hogy saját maguk fejlesztésébe, képzésébe, a tanulásba energiát és időt fektessenek. Elvágják magukat a lehetőségektől, sikereiktől. A gondolkodásmód, a nézetek, értékrend, motiváció fejlesztése meghatározza, hogy milyen célokat tűznek ki maguk elé, mennyi erőt fektetnek be a siker eléréséhez. A tanulók tehát egyszerűen nem hisznek abban, hogy saját maguk fejlesztése vagy akár a tanulás maga hozzásegíti őket a jobb teljesítményhez például az iskolában.

Szerbiában a magas pontszámot elérő gyerekek között természetesen vannak hátrányos helyzetűek is, ugyanúgy, ahogyan jó anyagi körülmények között élők. Ezeknek a kiemelkedő eredményeket elérő gyerekeknek azonban nagyon különböző álmaik vannak a jövőjükre nézve. A szegény sorsú diákok fele nem gondolja, hogy valaha is be fog fejezni valamilyen felsőbb fokú képzést. Nem tervez magának jobb életet.

Itt jegyezzük meg, hogy Vajdaságban is végeztünk nagymintás mérést a szülők és tanítók körében a matematika szerepéről a gyerekek jövőbeni jóllétében. A vajdasági szülők többségének elképzelése, tervei szerint a gyermekeik felsőfokú végzettséget fognak szerezni, ha felnőnek, s a matematika tanulását fontosnak ítélték meg ennek elérésében. A tanulmány beszámolója több konferencián is elhangzott, egyebek között a 2017-es Szingapúrban megrendezett 41. PME konferencián (41st Conference of the International Group for the Psychology of Mathematics Education [Vol. 2]) Singapore: PME.), valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2017 februárjában megrendezett PISA-konferenciáján is szerepeltek az adatok.

Nem elegendő csak finanszírozni az oktatást

Melyek azok az intézkedések, körülmények, amelyek segítenek az iskolák teljesítményének javításában?

1. A pénz

A befektetett pénz fontos. Egy bizonyos szintig valóban segít az oktatás minőségének javításában. A mérési eredmények szerint azonban az (akár korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló) anyagiak hatékony felhasználása sokkal többet számít a teljesítmény (a pontszám) növelésénél, mint ha egyszerűen csak több pénzt fektetnek be az iskolarendszerbe. Amikor az átlagos eredményt tovább akarják javítani, már nem elegendő egyszerűen csak finanszírozni. Egyéb tényezők lépnek működésbe.

A legképzettebb tanárokat a legproblémásabb osztályokba kellene helyezni

2. A pedagógusok

A tanulók számára fontos a tanár hozzáállása a tanításhoz: jobb eredményeket érnek el azok a diákok, akik azt érzik, hogy tanáruk szeret tanítani, élvezettel tanít, de (pozitív) fegyelem van az osztályban. A tanulással kapcsolatos egyéni szükségletek, a sajátos igények figyelmen kívül hagyása azonban ront a tanulók eredményein. Emellett erősen rontja az eredményeket például az is, ha a tanár elutasítja a változásokat a környezetében és a világban, ha sokat hiányzik a munkából, vagy nem készül fel az óráira.

Angel Gurria az OECD főtitkára a PISA-eredmények ismertetésében kiemelte, hogy a legjobb, legképzettebb tanárokat a „legnehezebb”, legproblémásabb osztályokba kellene helyezni. A főtitkár meg is feddte kicsit a beszámoló hallgatóságát – a sajtó mellett a mérésben részt vevő országok képviselőit –, hiszen a PISA-mérések kezdete óta felhívják a figyelmet arra, hogy a jó és képzett tanárok a legjobb, legkönnyebben kezelhető (tanítható) osztályokban ahhoz segítik hozzá az országokat, hogy az oktatásból eredő társadalmi különbségek egyre növekedjenek. Egyes országokban a nehéz körülmények között dolgozó tanároknak kevesebbet is fizetnek, mint azoknak, akik nagyvárosokban, elit iskolákban tanítanak, tehát a jó tanárt jó osztállyal „jutalmazzák”, miközben ezek a pedagógusok épp a problémás gyerekekkel tudnának eredményeket elérni.

Az adatok szerint több azoknak a tanároknak a száma, akik hátrányos helyzetű iskolákban tanítanak. Ezek a pedagógusok azonban sajnos általában kezdők vagy alulképzettek. A főtitkár elmondta, hogy a hátrányos helyzetű iskolákban tanító tanárok jobb bérezése segít ugyan az oktatás javításában, de sajnos nem elegendő. Fontos még, hogy ezek a tanárok érezzék, hogy támogatják őket a szakmai és a magánéletükben is. A tanároknak tudniuk kell azt, hogy a környezetükben fontosnak tartják a munkájukat, törődnek az oktatással, hiszen ezeknek az embereknek a kezében van a jövője minden egyes országnak.

Szerbiában az egyes iskolák eredményei között nagy különbségek vannak

3. Az iskola

Lehet-e a legközelebbi iskola a legjobb iskola? A PISA-mérés kimutatja a gyerekek közötti különbségeket iskolán belül és az iskolák között is. Finnországban a teljesítménypontok közötti különbségeknek csupán hét százaléka származik az egyes iskolák közötti különbségekből. Egy-egy iskolán belül sokféle tanuló van, sokféle eredménnyel, de nincs nagy különbség például a vidéki vagy a fővárosi iskolák diákjainak pontszámai között. Az iskolák egész Finnországban (és még jó néhány helyen) ugyanolyan minőségű oktatást nyújtanak. Szerbiáról sajnos nem mondható el ugyanez. Nálunk az egyes iskolák eredményei között nagy különbségek vannak, vagyis országos szinten egyáltalán nem egységes az oktatási rendszer hatékonysága. Az sem vigasztalhat bennünket, hogy Magyarország ennél még megosztottabb, hiszen míg nálunk egyelőre az állami iskolák vannak többségben, s szinte csak elvétve találunk például magániskolát vagy alternatív iskolákat, Magyarországon az oktatási rendszerben többféle szervezeti keret, finanszírozási mód és ideológia (módszerekben, pedagógiai elvekben) megtalálható. A kérdésre tehát az a válasz, hogy igen, lehet a legközelebbi iskola a legjobb iskola – ha az oktatási rendszeren belül egységes minőséget tud biztosítani egy ország.

A hatékonyság nem az iskolában eltöltött időtől függ

A PISA számításai szerint a teljesítmény növekszik azoknál a tanulóknál, akik motiváltak, vannak tanulási céljaik, és értéknek tartják az iskolát. Ellenkező hatással van viszont például a félelem a hibázástól. A gyerekek eredményeinek javulásában kiemelkedő háttérelem az iskolához tartozás vagy a tanári támogatottság érzése.

4. Az iskolában eltöltött idő

A tervek szerint Szerbiában hamarosan bevezetik az egész napos rendszert az általános iskolákban. Délelőtt „rendes” tanítási órákat, délután pedig különböző foglalkozásokat, szakköröket, sportot szerveznek majd a gyerekeknek.

A PISA-mérés alapján a hatékonyság nem elsősorban az iskolában eltöltött időtől függ. A legnagyobb produktivitás (a tervezett célok megvalósítása a tanulási eredményekben) ott volt tapasztalható, ahol az iskolában eltöltött időt minőségi oktatással töltötték ki, tehát kis idő alatt sokat megtanultak a gyerekek, és kevés időt kellett iskolán kívüli tanulással tölteniük. A kivételek – például Szingapúr – kiemelkedő pontszámot értek el a teszteken, a tanulóik sok időt töltenek az iskolában és azon kívül is tanulással, de a rendszer produktivitása alacsonyabb: a tanulóik sokat dolgoznak, tanulnak a jó eredményekért, de ezek nem az oktatási rendszerben alkalmazott legjobb módszereknek köszönhetők.

Több hátrányos megkülönböztetés történik az állami iskolákon belül

5. Inklúzió

Az egyik legszomorúbb következtetés a 2018-as PISA eredményekből, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek gyakorlatilag nincs esélyük arra, hogy olyan iskolába kerüljenek, ahová a privilegizált, jó anyagi körülmények között élő társaik. Ebben Szerbia sem különbözik. Az „izolációs index” a legmagasabbak között van nálunk is. Gondolhatnánk, hogy ez a magániskolák zárt világáról szól, de nem így van. Sokkal több hátrányos megkülönböztetés történik az állami iskolákon belül gyerek és gyerek között, mint az állami és a magániskolák között. Ez a helyzet már túlmutat az iskolarendszer problémáin, inkább társadalmi-politikai kérdés, amelyet nehéz és hosszú ideig tartó munkával, szakszerű oktatáspolitikával lehetne megoldani, amire eddig csupán próbálkozásokat tapasztalhattunk, hatékony és célszerű intézkedéseket kevésbé. Érthető ez, hiszen ahogyan Andreas Schleiker, az OECD oktatással megbízott vezető munkatársa mondta: „Választásokat lehet veszíteni az oktatás miatt, de nyerni nem. Az oktatási rendszer nem változik meg négy év alatt. A reform hosszú és fáradságos folyamat.”

BERZE Gizella

Az írás a Családi Kör 2020. január 23-i számában jelent meg.

Jobb oktatáspolitika a jobb életért

Összefoglalónk első részében ismertetjük a PISA 2018 eredményeinek általános jellemzőit az OECD főtitkára, Angel Gurria beszámolója alapján. A további részekben betekintést nyerhet az olvasó a PISA eredményeiből következtethető összefüggésekbe Szerbiára és a környező országokra vonatkoztatva. A PISA-eredmények értékelése, a beszámolók közzététele még folyamatban van, 2020-ban is folytatódik. Mi a PISA?