Léteznek fotók, amelyek apró részletei sok mindent elmondanak. E fényképek alá vagy fölé legtöbbször csak annyit írnak a szerkesztők, hogy: Egy kép többet mond ezer szónál.

A nyitóképünk azonban nem ezer szót sűrített magába, hanem sokkal többet. Kor- és kórkép a szerbiai állapotokról, tűpontosan mutatja az országban uralkodó állapotokat, a valóságot.

Ebben szerepel a tiltás, egy mindenkit megmosolyogtató láncos zárszerkezet képében, és a hatalom látszattevékenysége, ami a pirosra festett kapu hivatott ábrázolni. És ha valaki azt hinné, az egész óvintézkedés (kapu, zár) nem ér semmit, az téved, mert autóval mégsem lehet kikerülni, ugyanis ott áll egy jelentős mennyiségű kutyaürülékkel kipárnázott árok, amely képes megállítani a négykerekű járművet. Persze, ha valaki mindenáron be akar menni a lezárt területre, akkor azt a lánc nem fogja megakadályozni.

Az egyik oldalon a természet – faágak, bokor, gaz – akadályozza az átjárást, a másik oldalon pedig ott található a polgárok által már szépen kitaposott kiskapu, amelyet bárki – tekintet nélkül a vagyoni helyzetre – használhat.

A gumicsőbe bújtatott lánc is megérdemel néhány sort, elsősorban annak a felhelyezése, hiszen aki alaposan szemügyre veszi a képet, az láthatja, a gumicsövet sikerült olyan bravúros módon feltenni, hogy azt a szakember áthúzta a kapu egyik pöckébe, s ugyanezt megoldotta a baloldali részen is, azzal, hogy ott csak a láncot fűzték át a pöckön.

Hogy a kapu méreteinek a meghatározásakor sem a lehető legprecízebben végezték el a számításokat, s azt az alábbi fotó is alátámasztja, de él-e a Földön olyan elvetemült gondolatokkal felvértezett egyén, aki úgy vélte, ide egy milliméterre kiszámított, pontosan egymáshoz illeszkedő kapu megalkotása, és az esztétikai dolgok szem előtt tartása a cél?

És, ahogy a nyitóképen is látszik, akinek sikerül átjutnia a kiskapun, azt várja a csodaszép természet, amelynek lágy öle napfénnyel színesítve órákon át várja, nemcsak várja, csalogatja az embereket, akik aztán gyönyörű mondatokba foglalhatják a két szemükkel megtapasztalt látványt, s hamar elkészülhetnek a 70-es években oly népszerű termelési riportokat is megszégyenítő írások a hatalom által pénzelt sajtóban.

Mindezek után merjen valaki kritikát megfogalmazni, rámutatni a visszáságokra egy olyan országban, ahol a piros kapu és a gumicsőbe bújtatott lánc együttes tákolmánya képes biztosítani a polgárok nyugodt sétáját, kikapcsolódását. Már csak a kutyaszart kellene összeszednie valakinek, és teljes lenne az idill…

Fotók: Révész Róbert