Most már egyértelmű: hamarosan választások.
Nincs ebben semmi új, mondhatnánk, főleg ebben az országban, ahol inkább az számít ritkaságnak, ha egy kormány kitölti a négyéves ciklusát. Hamarosan tehát jönnek a választási kortesbeszédek, kampányrendezvények, hangzatos szólamok és nagy ígéretek, az utcák és terek megtelnek plakátokkal, a tévéből és rádióból ömlik majd ránk a politika.
Ami mégis új a korábbi évek, évtizedek választásaihoz viszonyítva, az az, hogy talán minden eddiginél jóval hangsúlyosabban jelenik meg egy alternatív politikai gondolat a választások kapcsán: a bojkott. Vagyis az, amikor a választópolgár nem érdektelenségből, tudatlanságból, netán lustaságból marad otthon a választások napján, hanem tudatosan marad távol a szavazóurnáktól, így fejezve ki tiltakozását mindaz ellen, ami történik. Ellenzéki körökön belül viszonylag jelentős erők sorakoztak fel e gondolat mögé. Fő érvük, hogy nincsenek meg a feltételek a tisztességes választások megtartásához, nem működik a jogállam, nincs sajtószabadság, a pálya egyértelműen a jelenleg hatalmon levők felé lejt. A hatalmi párt és szövetségesei persze ennek pont az ellenkezőjét állítják: a gazdaság fejlődik, az ország prosperál, a jogállammal minden rendben, a sajtószabadság pedig egyenesen virágzik. Ugyanakkor vannak olyan ellenzéki pártok és pártszövetségek, amelyek azt mondják, még így is és mégis részt kell venni a választásokon, szóval a kép meglehetősen tarka és zavaros.
Ennek a cikknek most nem az a célja, hogy ismertesse az egyes pártok, politikai szervezetek ezzel kapcsolatos álláspontját – az jóval meghaladná az itt megadott kereteket. De még csak az sem, hogy állást foglaljon vagy egyértelműen kiálljon bármelyik párt vagy politikai gondolat mellett, vagy épp ellen. Egyetlen célja van csupán: felhívni a tisztelt választópolgárok figyelmét arra, hogy – ha esetleg eddig nem tették volna – kezdjenek el odafigyelni ezekre a dolgokra, és tájékozódjanak, lehetőleg minél több forrásból. Azért, hogy április 26-án (ha végül tényleg az lesz a D-nap) öntudatosan, tájékozottan, a saját meggyőződésükkel összhangban tudjanak majd dönteni, választani, vagy épp távol maradni.
Egyetlen olyan választópolgári magatartás van, amelyet a magam részéről nem tudok elfogadni – még ha ezzel esetleg ki is vívom sokak nemtetszését, ez pedig az „engem nem érdekel a politika”-féle hozzáállás. Mert lehet ugyan ilyet mondani, de ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, „engem nem érdekel az időjárás”. Lehet, de azért, ha fúj a szél, és esik a hó, mindenki felveszi a nagykabátot.
Szóval attól, hogy valaki úgy gondolja, az a legjobb, ha a homokba dugja a fejét, a politika még ki fog hatni az életére. Mindennap, minden vonatkozásban, az élete minden területén. Tehát azt tanácsolom, inkább mindenki figyeljen oda az időjárásra, hogy annak megfelelően tudjon öltözködni.
