Ahogy növekszik a tét és szűkül a mezőny, úgy keményedik egymás bírálata a demokrata párti elnökjelöltségért indulók között. A szerda éjjel Las Vegasban megrendezett kilencedik tévévita során minden eddiginél hevesebb támadások és ellentámadások röpködtek a levegőben. Csak úgy szikrázott a pódium, és az NBC tévécsatorna műsorvezetői alig jutottak szóhoz, mert a jelöltek szinte feltett kérdések nélkül is vagdosták egymás fejéhez a súlyosabbnál súlyosabb vádakat.

Az est jellemzésére elég, ha Elizabeth Warren Massachusetts-i szenátor legelső megszólalását idézzük. Ő azonnal nekiment a mellette álló Mike Bloomberg volt New York-i polgármesternek, aki először teljesítette a részvétel feltételeit:

„Lássuk, ki ellen is indulunk! Egy olyan milliárdos ellen, aki a nőket kövér tyúkoknak és lóarcú leszbikusoknak nevezi. És nem, nem Donald Trumpról beszélek, hanem Bloomberg polgármesterről.”

Ilyen nyitószavak után kétségtelen volt, hogy a terem egész este leplezetlen, helyenként durva kritikáktól és ellenkritikáktól fog visszhangzani.

Nem csoda, hiszen megkezdődtek az előválasztások – eddig kettő zajlott le, Iowában, illetve New Hampshire-ben, a harmadikat most szombaton tartják Nevadában, ahol Las Vegas is elhelyezkedik –, és eddig váratlan eredményeket hoztak.

A korábban hónapokig vezető Joe Biden volt alelnök a negyedik helyre csúszott vissza. Egyéves késéssel berobbant a mezőnybe Mike Bloomberg, az USA nyolcadik leggazdagabb embere (53,4 milliárd dolláros vagyonnal), aki az első hónap alatt közel 400 millió dollárt költött saját pénzéből a kampányra. A harmadik meglepetés az, hogy a magát „demokratikus szocialistának” nevező Bernie Sanders szenátor a közvéleménykutatások szerint a mezőny élére állt, A negyedik pedig, hogy az eddigi két előválasztás után Pete Buttigieg volt South Bend-i polgármesternek, a legfiatalabb jelöltnek van a legtöbb konvenciós küldöttje (akiknek a szavazatán múlik majd a végső demokrata jelölt megválasztása).

Mindez persze gyorsan változni fog a szombati nevadai előválasztással, a jövő szombati dél-karolinai megmérettetéssel, és különösen a március 3-án sorra kerülő szuperkeddel, amikor 14 állam tart majd előválasztást, ahol sok minden eldőlhet – vagy nem.

A tét tehát óriási, ezért keményedett be a vita hangneme. Egyesek szerint a hatfősre zsugorodott mezőny tagjai rosszul teszik, hogy ennyire indulatosan „tüzelnek körbe”, a legapróbb múltbeli részletek alapján is kikezdik egymást. Trump így elégedetten dőlhet hátra az ellentábor jelöltjeinek marakodását nézve – miközben egyre nyíltabban és veszélyesebben siet lebontani a demokratikus intézményrendszer önvédelmi képességeit. Csak az elmúlt héten olyan durva beavatkozásokat tett az igazságszolgáltatásban, amilyenekre nem volt példa az elmúlt fél évszázad során – de hosszú távú veszélyüket tekintve talán az Államok negyed évezredes történelme során sem.

Csakhogy van az éremnek egy másik oldala is. Amerikában egyértelműen többen vannak azok a polgárok, akik tudatosan vagy ösztönszerűen a Demokrata Párt programját támogatják. Emlékezzünk csak, hogy a 2016-os vesztes Hillary Clinton is majd hárommillióval több szavazatot kapott, mint az aránytalanul túlképviselt kis lakosságú vidéki államok föderációbeli egyenlősége miatti győztes Trump! A „baloldali” tábor hátránya viszont, hogy – a liberális értelmiség mellett – a társadalom szegényebb, elnyomottabb rétegei, a munkásosztály és az etnikai kisebbségek alkotják, akiket sokkal nehezebb szavazásra mozgósítani (mert dolgozniuk kell), és akik közül egyes csoportokat sokkal könnyebb a Trump-féle populistáknak olcsó-ócska demagóg szólamokkal megvezetni – mint ahogy az a világ más részein is történik.

Ezért nem okvetlenül veszélyes a Las Vegasban felmutatott – ezúttal politikai – szenvedély és kockázatvállalás. A választók jelentős része nem a kormányzási javaslatokat böngészve határozza el, kire fog szavazni, hanem azt nézi, melyik jelölt az, aki rokonszenvesebb, aki „jobban hasonlít őrá”, illetve aki nagyobb, netán elsöprő szenvedéllyel száll a csatába. Ezúttal minden jelölt így állt hozzá a vitához – és az eredmény, az össztűz nem is maradt el. Az ebben a mezőnyben kezdőnek számító Bloomberg kivételével mindegyikük határtalan elszántságot mutatott fel a Trump-katasztrófa elhárítására. Még az eddig jócskán elszürkülő, éllovas voltához képest az eddigi leggyengébb teljesítményt nyújtó Joe Biden is minden korábbinál nagyobb tűzzel vett részt a küzdelemben.

A demokrata jelöltállítás központi kérdését általában úgy fogalmazzák meg, hogy ki az, aki Trumpot le tudja győzni. Ehhez azonban azt kellene eldönteni, megérteni – és választási  programmá kovácsolni –, hogy mennyire radikális programok nyomán képes a szélsőséges jobboldali mellébeszéléstől megvezetett amerikai lakosság nagyobbik fele megérteni és a szavazófülkében képviselni saját személyes gazdasági és létbiztonsági érdekeit. Vagyis képes-e ellenállni a tőkebarát jobboldal adócsökkentési valamint fegyverkezési mániájának, amivel saját szociális biztonságát ássa alá.

Nyitóképünkön a kilencedik demokrata tévévita résztvevői a támogatottság és a pódiumon való megjelenés szerinti, középtől kifelé tartó elrendezésben (de ebben a felsorolásban balról jobbra): Mike Bloomberg milliárdos, volt New York-i polgármester, médiamogul és filantróp (New York), Elizabeth Warren szenátor (Massachusetts), Bernie Sandersszenátor (Vermont), Joe Biden volt alelnök, Pete Buttigieg volt pogármester (South Bend, Indiana), Amy Klobuchar szenátor (Minnesota).


A vita résztvevői (b-j): Bloomberg, Warren, Sanders, Biden, Buttigieg és Klobuchar (Fotó: Calla Kessler, New York Times)