Renyhe Múzsa, hogy pótlod a mulasztást,
Fested-e már az Igazat a Szépben?
Kedvesemé a Szépség s az Igazság;
Ahogy te is: rangodra ez az érdem.
Felelj, Múzsa! Vagy – mondod – színigaznak
Nem kell színezés, mert színével egy?
A szép nem ón műve, de igaz alkat,
S legjobb a legjobb, ha nem kevered?
Mert nem szorul rád, maradj néma? – Ne
Mentsd így csönded; hisz neked van erőd,
Hogy aranyos sírt túléless vele
És őt ragyogtasd minden kor előtt!
Múzsa, tedd tiszted: megtanít e penna,
Hogy úgy fesd s úgy őrizd meg, amilyen ma.
Szabó Lőrinc fordítása
