Elherdálják vagy megmentik az újvidéki diákok megsegítésére szánt hagyatékot? Megszűnés előtt áll az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület

Az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület vagyonával kapcsolatos kételyekről abból a nyilatkozatháborúból értesült a közvélemény, amely Nagy Margit, az újvidéki Apáczai Diákotthon igazgatónője és Matuska Márton, a diáksegélyező elnöke között folyt több vajdasági magyar internetes portálon.

Nagy Margit arról írt levelében, hogy Pataj Aranka néhai újvidéki szemorvosnő 2011-ben, 95 éves korában hunyt el Újvidéken. Mielőtt az idősotthonba költözött volna, a Vasút utcában lévő házában lakott, a város központjában. Egyedül élt, rokonai nem voltak, ezért úgy döntött, hogy az Újvidéki Református Egyházra hagyja a vagyonát. Döntését megváltoztatta, miután Botos Elemér akkori lelkészben elveszítette a bizalmát (a lelkészt felfüggesztették, több eljárás indult ellene), és végrendeletében az Újvidéki Diáksegélyező Egyesületet nevezte meg kedvezményezettként, hogy vagyonával a tehetséges és anyagilag hátrányos helyzetű diákokat segítse. Aranka néni 19.000 eurót is adományozott az egyesületnek. A diáksegélyező eredeti alapszabálya szerint annak megszűnése esetén vagyona a Mária Neve Plébániára és a Maradéki Református Egyházközségre szállt volna. Az alapszabályt azonban nemrég megváltoztatták, így, ha az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület megszűnik, a vagyont a temerini Impressum Polgárok Egyesülete kapja.

„Miért épp az újvidéki diáksegélyezés szűnik meg?”

Nagy Margit, az újvidéki Apáczai Diákotthon kollégiumi igazgatónője rámutatott, hogy az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület novemberben hívott össze közgyűlést, melyen ő nem vett részt, mivel külföldön tartózkodott.

–  A közgyűlésen jelen volt Gaudényi Matild nyugdíjas ügyvédnő, tőle tudtam meg, hogy megváltoztatták az alapszabályt. Úgy értesültünk, hogy Matuska Márton Szegedre tervez költözni, és az volt az érzésem, hogy hirtelen hozták a döntést, miszerint a két egyházat kizárják a hagyatékból.

Miért akarja kizárni az egyházakat?

–  Beszélgetésünkkor Matuska azt mondta, szerinte az egyházak csak veszekedtek volna. Mondtam, hogy ezt nem hinném, ezt bizonyítani kellene. Egyik ismerősöm, aki szintén jelen volt a közgyűlésen, azt mondta, azért döntöttek így, mert az egyházak nem foglalkoznak oktatással. Márpedig a Maradéki Református Egyházközség tulajdonában van Újvidéken az Apáczai Diákotthon, Halász Dániel lelkész pedig éppen egyházi óvodát épít Maradékon, és anyanyelvápolással foglalkoznak Maradékon és Nyékincán is. A Mária Neve Plébánián viszont a hitoktatás mellett egy nagyon erős ifjúsági csoport működik, ahová a kollégiumunk diákjai is szívesen eljárnak. Ezzel ellentétben az Impressum Polgárok Egyesületének nincs oktatási programja, hacsak most, utólag meg nem változtatják az alapszabályát. Egy szervezet megszűnése esetén viszont annak vagyonát csak az azonos vagy hasonló célokra létrehozott civil szervezetnek lehet átadni.

A Pataj Aranka nénitől származó készpénzzel mi történt?

–  Matuska Márton a tagság közötti szétosztást tervezte, holott erre nincs joga, mert törvény szerint egy egyesület vagyona nem osztható szét a tagság között. Emellett egy kaliforniai öregcserkészcsapat évente ezer dollárt adományozott az Újvidéki Diáksegélyező Egyesületnek. Matuska állítása szerint a pénzt személyes felhasználásra kapta. Tóth Attila, a cserkészcsapat vezetője kérdésemre tájékoztatott, hogy a pénzt nem személyre szólóan, hanem a diákok megsegélyezésére küldték.

A közleményében azt is említette, hogy az újvidéki diákok nem kaptak ösztöndíjat.

–  Évek hosszú során segítettük az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület munkáját: az Apáczai Diákotthon vette át a diákok kérvényeit, és a titkáraink adták át Matuska Mártonnak. Ő 2016-ban és még 2017-ben is pályázott Magyarországra az újvidéki egyetemisták részére, és mindig kapott is támogatást, ami azután eljutott a hallgatókhoz. Azonban 2018-ban több mint valószínű, 2019-ben pedig már biztos nem adott be Magyarországra pályázatokat, így a hallgatók sem kaptak támogatást. Diákjainknak tavaly azt tanácsoltuk, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesületnél adják át a kérvényeket. Egyébként a kollégistáink közül senki sem kapott támogatást, a legkiválóbb sem. Miért van az, hogy csupán az újvidéki diáksegélyezés szűnik meg? A Vajdasági Magyar Szövetség részéről évtizedek óta tapasztalható egy Szabadka irányú központosítási törekvés, amely sok kárt okozott eddig is a dél-bácskai és bánsági magyarságnak. Hálásak vagyunk, hogy tíz évvel ezelőtt dr. Ribár Béla halála után Matuska Márton átvette az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület vezetését, de sajnos az utóbbi időben Mártonnak már nem fontos a dél-bácskai, a bánsági és a szerémségi diákok segítése az örökhagyó dr. Pataj Aranka szándéka és végakarata ellenében. A jelentős hagyatékot szülővárosába szándékozik átvinni. Elmondása szerint ott szeretne egy új kultúrházat létrehozni, holott Temerinben csak egyetlen magyar középiskola van, az egyetemi hallgatók pedig Vajdaság számtalan magyarlakta településéről értelemszerűen Újvidéken, a szülői háztól távol tanulnak. Őket kellene anyagilag támogatni abban, hogy a tanuláshoz szükséges feltételeik Újvidéken meglegyenek.

„A temerini építkezés a vállalkozónak lenne jó, nem a diákoknak!”

Gaudényi Matild ügyvédnő lapunknak elmondta, hogy korábban Hajnal Jenő, az Magyar Nemzeti Tanács elnöke, két ügyvéd és Matuska felkereste, és arról beszéltek, hogy bölcsődét létesítenének Újvidéken, a Telepen, Temerinben pedig kultúrházat építenének Pataj Aranka hagyatékából, amit az épületeken is feltüntettek volna.

–  Én ezt elleneztem. Mikor láttam, hogy ez kezd tényleg komolyra fordulni, felhívtam Hajnal Jenőt, de ő szabadkozott, és azt mondta, ebbe nem akar beleavatkozni. Az tény, hogy Aranka néni százkilencvenkét négyzetméteres háza rossz állapotban van, és azzal valamit kezdeni kell. Mi már egyezkedtünk az Abasys Group nevű kivitelezővel, aki cserébe egy 132 négyzetméteres luxuslakást kínált a Petar Drapšin utca 45-ben, és tizenötezer eurót, amit nem fogadtam el, mert kevésnek tartottam. Az Abasys Group korábbi igazgatójával úgy egyeztünk meg, hogy kapunk egy 255 négyzetméteres lakást, két garázst és egy üzlethelyiséget, erről 2010. 06. 23-án született dokumentum, ezt maga az örökhagyó Dr. Pataj Aranka írta alá saját kezűleg, amit a bíróság hitelesített. Közben a cégben vezetőváltás történt, és az új igazgató ezt sokallotta, nem egyezett bele. Az új igazgatóval 2018-ban Mártonnal együtt elkezdtünk tárgyalni a csere új feltételeiről. Nehezen ment, Mártonnak elveszett a türelme. Most pedig nem is lehet az épület helyén építkezni, amíg a telek mögött meg nem nyitják az új utcát. Ez valóban nehéz helyzet, és Márton úgy oldaná meg, hogy az Abasys Grouppal egy kultúrházat építtetne Temerinben. Ez a vállalkozónak is jó lenne, hiszen olcsón jutna egy Újvidék központjában lévő építési telekhez, csak éppen a diákoknak nem lenne jó! Habár az alapszabály értelmében minden évben legalább egyszer össze kell hívni a közgyűlést, 2016-tól 2019. november 7-ig erre nem került sor. Ekkor viszont Márton összehívta, az éles vitában pedig én alulmaradtam. A jegyzőkönyvet is csak két és fél hónap múlva kaptam meg. Arankával jóbaráti viszonyban voltam, én beszéltem rá, hogy hagyja a vagyonát a diáksegélyzőre, és az egész hagyaték jogi lebonyolítását én végeztem, 2010-től a közgyűlésnek is tagja lettem. Most pedig a 2019. november 7-i jegyzőkönyvben azt láttam, hogy jómagam és dr. Povazai Ilona, akik ellene szavaztunk, egyszerűen nem szerepelünk a közgyűlési tagok listáján – emelte ki Gaudényi Matild.

„Megoldást kellett találni a tíz éve húzódó problémára”

Matuska Márton szerint egy ilyen komoly ügyben, választások előtt, a magyarok között konfliktust szítani rendkívül nagy érzéketlenségre vall.

–  Aki ezt teszi, lelke rajta! Ezt tárgyalások útján el lehetett volna intézni. Én erre hajlandó voltam, de nem mindenki. Tíz év alatt sem sikerült a hagyatkozó ügyvédnőjével, közös akarattal valamire jutni, hogy az ingatlant a diákok segítségére fordítsuk. Ezért kellett megoldást találnom. Nem lehet tovább halogatni, mert ez egy, a város központjában tíz éve lakatlanul álló épület. Ha utcai homlokzata leomlik, engem akár be is zárhatnak. De a lényeg mégis az, hogy ami a hagyatkozó szándéka volt, az kivitelezhetetlen. Abból, amit ellenem hoznak fel, azt a következtetést vonom le, hogy szerintük, ha nem az ő tulajdonukba megy át az ingatlan, akkor az elherdálódik. Ez egy részrehajló elmélet, ráadásul Nagy Margit maga szolgáltat példát levelében arra, hogy az egyház hogyan tudta lehetetlenné tenni, hogy egy ilyen vagyont kezeljen. Erről nem mondanék semmit, Nagy Margit maga írja le, miért változtatta meg a szándékát a hagyatkozó. Én pedig nem akarok az egyházakkal szembemenni. Nem arról van szó, hogy ne az egyház kapja, hanem meg akarom menteni ezt a rendkívül értékes vagyont.

A legutóbbi közgyűlésen miért mondta, hogy az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület működése feleslegessé és indokolatlanná vált?

– Nincs rá igény! Újvidéken három diákotthon működik, egyiket éppen Nagy Margit működteti. A másik az Európa Kollégium, melynek lakói túlnyomórészt az MNT-n keresztül kapnak ösztöndíjat. A hagyatkozó szándéka szerint nekünk is valamiféle diáksegélyező otthont kellett volna létrehoznunk. A másik három kollégiummal kellett volna konkurálnunk a magunk kis erejével. Azt pedig, hogy a diáksegélyezőre szükség van-e, vagy nincs? Jó tíz éve halt meg az akkori elnök, Ribár Béla. Újvidéken nem akadt olyan, aki hajlandó lett volna vállalni az elnöki tisztséget. Azok, akik most azt mondják, miért nem bízzuk rájuk, akkor nem jelentkeztek! Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Tanács gondoskodik a diákok ösztöndíjazásáról, és vannak erős, működőképes diáksegélyező egyesületek. Én viszont ebből kiöregedtem, 83 éves vagyok. Amióta elnök vagyok, sok fiatalt bevettünk magunk mellé, hogy hátha valaki átveszi az egyesület irányítását, de mind elmentek.

Ha az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület vagyonát az Impressum Polgárok Egyesülete örökli meg, hogyan teljesül Aranka néni végakarata?

–  Maximálisan teljesülni fog! Ugyanis a diáksegélyző közgyűlése kikötötte, hogy ebből a vagyonból Temerinben egy olyan ifjúsági központot építsenek, ahol a diákok megtarthatják és erősíthetik magyarságtudatukat, és ezt szinte egyenértékűnek tekintem azzal, mintha a fiataloknak pénzbeli segítséget folyósítanánk. Hiába tiltják nemzetközi szabályok, a kilencvenes években megbomlott Temerin nemzetiségi struktúrája. Úgy gondolom, hogy egy ifjúsági otthonnal erősíteni tudjuk majd az ottani magyarságot.

A tizenkilencezer eurónak és az Egyesült Államokból érkező pénznek mi a sora?

–  Ami az ezer dollárt illeti, rendkívüli segélyként olyan rászorulóknak osztottuk ki, akiknek nem jutott a pályázaton nyert összegből. Éveken át a tanév végén ebből béreltünk buszt és szerveztünk nagy sikerű kirándulásokat az Újvidéken tanuló támogatottjainknak, hogy bemutassuk nekik a környék magyar történelmi nevezetességeit. A pénz elosztásáról mindig a kuratórium döntött, ennek természetesen írásbeli nyoma van. Erről a támogatásról 1992-ben úgy egyeztem meg egy Krémer Sándor nevű személlyel, hogy magamat is jogosultnak érezhettem kérni belőle, mert a diáksegélyező egyesület működtetése is kiadásokkal járt. Irodánk soha nem volt, mindent a lakásunkból intéztünk. De mindig beszámoltam, hogy hová költöttük a pénzt, Krémer pedig rendben találta. Miután meghalt, a feltételek megváltoztak, tavaly már nem is kaptunk pénzt. Például 1992-ben az USA-ból hoztam magammal huszonötezer dollárt, majd a későbbi években Ausztráliából is szereztem kisebb összeget, amit akkor még nem diáksegélyezésre költöttünk. Egy egész hosszú listám van, hogy ki mindenki kapott ebből, és soha nem volt ellenem panasz! Az Aranka nénitől származó pénzt illetően pedig, amikor a hagyatkozó ügyvédnője nekem átadta, azt mondta – amit később már tagadott –, hogy ebből a kamatot, vagyis kétezer eurót szétoszthatunk a diákok között, de a tőkét, ami tizenhétezer euró, nem bánthatjuk. Megvan a kimutatás, hogy ebből ki kapott, de a tizenhétezer euró megvan. Sőt Gaudényiné az ősszel hozott még 360 eurót, amit ehhez hozzátettem, a pénzt azóta is őrzöm. Nem osztottam szét, ahogyan ezt terjesztették rólam, hanem ezt is átadom majd annak, aki megörökli a diáksegélyező vagyonát.

Matuska Márton szerint azzal, hogy az ügy nyilvánosság elé került, nagy erkölcsi kára származott, de ehhez már hosszú pályafutása során hozzászokott. Mint mondta, amikor például az 1944-45-ös atrocitásokkal foglalkozott, házkutatást tartottak nála, volt, hogy bűnvádi perbe fogták, de kiderült, nem követett el bűncselekményt. A számos meghurcoltatásért soha senki nem kért tőle bocsánatot.

Megkerestük Jerasz Anikót, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának és Baráth Gábor Gergelyt, az MNT Oktatási Bizottságának elnökét is. Kérdéseinkre, hogy van-e tudomásuk a történtekről, terveznek-e lépéseket tenni, illetve, hogy miért nem kaptak az újvidéki diákok ösztöndíjat, lapzártánkig nem érkezett válasz.

Az írás a Családi Kör hetilapban jelent meg 2020. február 20-án.