Ah! be hitvány, amit Múzsám elér,
Hogy, mikor ily cél hívja rímeit,
A puszta tárgy magában többet ér,
Mint ha dicséretembe öltözik!
Ne szidj, hogy a toll áll költőd kezében!
Nézz tükrödbe, s amely megjelenik,
Az arc legyőzi lankadt leleményem
S fakó versemmel csak megszégyenít.
Nem volna bűn, emelni vágyva, csak
Rontani szépségét a tartalomnak?
Hisz kimeríti minden vágyamat,
Hogy, szépség, s szellem, neked udvaroljanak,
S versemnél mégis sokkal többet érsz el,
Kedves, ha pusztán a tükrödbe nézel.
Szabó Lőrinc fordítása
