Mi történik majd a Szerb Haladó Párttal, miután már nem lesz hatalmon? Ezzel a kérdéssel foglalkozott Igor Besermenji publicista a Danas napilapnak írt kommentárjában. Besermenji Zorana Mihajlović miniszter kijelentése kapcsán írt a témában, aki kijelentette: kár lenne, ha egy ilyen nagy párt eltűnne a színről miután elveszíti a hatalmat.
– Ez viszont nem így van. A Szerb Haladó Párt mindenképp elveszíti a hatalmat, a bukása után pedig sötét jövő elé néz. Lehet, hogy a Szerb Haladó Pártban vannak tisztességes emberek is, de senki sem azért van a Szerb Haladó Pártban, mert tisztességes – mindenki azért van ott, mert a tisztességtelen játék mellett döntött. Ezért semmiféle gondot nem jelent majd, amikor az állam megszabadul egy olyan szervezettől, amelyben összesereglett néhány százezer tisztességtelen játékos.
Egy olyan állam számára, amelynek alig van néhány millió lakosa és naponta ezrek hagyják el, ez túl nagy rosszat jelent. Szerbia területén az olyan-amilyen többpártrendszer bevezetése óta nem volt alattomosabb szervezet a Szerb Haladó Pártnál, és ez biztosan egy teljes széthullással lesz büntetve abban a pillanatban, amikor a jövőben Vučić elnök vereséget szenved valamelyik választáson.
Aleksandar Vučić bekerül majd a történelemkönyvekbe, úgy ahogy az N1 tévén bemutatott Uralkodó (Vladalac) műsorban megszólalók is mondták, de lábjegyzetben viszi majd magával az SZHP-t is, amelyet jogosan mutatnak majd úgy be, mint a lakosság ellenségét, egy undorító polipot, amelyik tönkretette az intézményeket, a költségvetés, és ami ennél is fontosabb – egy teljes évtizeden át rombolta az emberséget, erkölcsöt és becsületet a saját, megzsarolt választói és tagsága között, de az ország többi részénél is – írja Besermenji, aki szerint miután már nem lesz a politikai élet része a haladók mocskos játéka, senki sem marad, aki nyilvánosan ki meri majd jelenteni, hogy megérti, miért aláztak meg annyi fiatal anyját és apját, akik elkeseredettségükben kénytelenek voltak barátaikat és szomszédjaikat arra kérni, hogy írják alá, hogy a Szerb Haladó Pártra szavaznak majd és ezt erősítsék is meg, amikor felhívják őket, csak azért, hogy a gyerekük munkát kapjon valamelyik vállalatban vagy magáncégnél, „mert a párt nélkül nem megy”.
– Senki sem marad, aki azt mondaná, hogy támogatta ezt, ma viszont mindenki, aki tagja a Szerb Haladó Pártnak támogatja ezt a mérgezett, baljós valóságot – ezért nem lesz akkor már Szerb Haladó Párt. Ennek a pártnak nincs egyéb hagyatéka, semmi, ami megmaradhatna utána, aminek köszönhetően életben maradhatna. Nem marad utána más, csak megalázott, átvert emberek – véli a szerző, hozzátéve:
– Természetesen az is lehetséges, hogy Mihajlović miniszter asszony egyáltalán nem volt őszinte, amikor azt mondta, kár lenne a Szerb Haladó Pártért, ha tönkremenne. Legyünk őszinték, ő kéne, hogy az első legyen a köreikből, aki azt szeretné, hogy ez a Titanic is süllyedjen el már egyszer. Ha ez így van, akkor az azt jelenti, hogy a miniszter szarkasztikusan bejelentette, amit már ő is tud, hogy egy, két vagy három éven belül megtörténik.
Az eredeti kommentárt itt olvashatják.
Szerbia gondja
A Szerbiát vezető hatalmi struktúra szinte az összes szomszédos országgal (azokkal, akikkel egykoron közös államot alkotott) arrogánsan viselkedik, miközben állítólag a környező országokban élő szerb közösségek jogaiért harcol, holott a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetét sem rendezte még, írja Srđan Milošević történész a Peščanik internetes véleményportálon.
– A Montenegróval folytatott viszony a közelmúltban megmutatta, milyen destruktív az, amikor Szerbia azt érzi, beleszólhat a szomszédos országok ügyeibe, mindezt a régió szerb nemzetiségű lakossága jogainak állítólagos megóvása miatt. Kicsit másképp, de ugyanez érvényes Bosznia és Hercegovinára is, amellyel Szerbia úgy viselkedik, mintha ő lenne a gyámja, aki úgy érzi, valamilyen különleges jogai vannak abban az országban, aminek a daytoni egyezmény a megtestesítője (annak ellenére, hogy az egyezmény sokkal inkább Szerbia azon kötelezettségét szabja meg, hogy tiszteletben tartsa a szomszédos ország integritását, és nem azt, hogy, mint ahogyan ezt sokan hiszik Szerbiában, valamilyen különleges jogai lennének). A Macedóniával fenntartott ambivalens viszony, a Koszovó iránti teljesen érthetetlen hozzáállás, és természetesen a Horvátországgal szembeni ellenséges viszony adja a mai, Vučić-féle Szerbia képét – írja a szerző, kiemelve, hogy ez a kép egy hosszantartó állapot eredménye.
– Jugoszlávia 1991-es széthullásakor Szerbia egy olyan kihívással nézett szembe, amit egyáltalán nem sikerült felismernie: úgy kellett volna definiálni és megszerveznie az országot, hogy az nem csak technikailag legyen kivitelezhető, de minden polgára számára elfogadható is. Ez a feladat óriási politikai érzéket követelt: egy ország (Jugoszlávia) és egy rendszer (szocializmus) széthullása közepett kellett rendezni a viszonyokat abban az országban, amely a különbözőségek tekintetében európai szinten is az egyik legösszetettebb. A legdélebbi részén ott volt Prizren, középen Kragujevac, északon pedig – Szabadka. Képletesen szólva, egy olyan működőképes és mindenki által elfogadott tartalmat kellett volna találni, amely a prizreniek, kragujevaciak és szabadkaiak többségének is olyan érzést adott volna, hogy egy közösséghez tartoznak, amelyet Szerbia Köztársaságnak hívnak – írja Srđan Milošević, aki szerint a 90-es évek történései bebizonyították, hogy nem sikerült kialakítani egy ilyen országot.
– A 90-es évek politikájának veresége nem adott elég okot arra, hogy elemezzék a vereség okát, és a háborúskodás indokait, nem volt elég ahhoz sem, hogy gyökeresen megváltoztassák az őrült „nemzeti célokat” és „nemzeti érdekeket” – véli Milošević.
Bővebben itt.
Vučićot „elráncigálták” Amerikába
Aleksandar Vučić államfő legutóbbi amerikai látogatását értékelte a FoNet hírügynökségnek Vladeta Janković, volt londoni és vatikáni nagykövet. Mint mondta, olyan érzése van, hogy a szerb köztársasági elnököt „elráncigálták” az Egyesült Államokba, hogy egy asztalhoz üljön Hashim Thaçival, az elnök találkozóiról pedig úgy nyilatkozott, hogy azokat a State Department spájzaiban tartotta olyan tisztségviselőkkel, akik jóval a rangja aluliaknak számítanak.
– Ha már nem tud találkozni Donald Trump amerikai elnökkel, ami nem könnyen kivitelezhető, az USA alelnöke fogadhatná, magasabb szinten kellene lennie – mutatott rá az egykori nagykövet, majd hozzátette, Vučić saját szakállára cselekszik Amerikában.
Ezt hívom az intézmények halálának, jelentette ki Janković, majd arra emlékeztetett, hogy van Szerbiának parlamentje, annak pedig egy külpolitikai bizottsága.
– Mikor volt az utolsó külpolitikai vita a parlamentben? Az isten sem emlékszik rá – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta ugyanazt Janković. A köztársagái elnöknek be kell számolnia a parlamentnek, el kell mondania, hogy „ezt meg azt csináltuk meg, ezt tervezzük”, idézi az interjúalanyt az N1 televízió.
Az USA Koszovóhoz való viszonyulásáról elmondta, az amerikaiak nem fognak teljesen lemondani Koszovóról, de lassan emelik a kezüket a pristinai hatalomtól. Szerinte azért vonják vissza kisebb államok Koszovó függetlenségének elismerését, mert Amerikát már nem igazán foglalkoztatja a téma.
Janković szerint Vučić addig marad hatalmon, amíg el tudja odázni Koszovó függetlenségének elismerését. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy szerinte Koszovó nem úgy lesz az ENSZ tagja, hogy a tagállamok többsége elismeri Koszovó függetlenségét, hanem az oroszok és a kínaiak azt mondják majd, hogy „mi azt tesszük, amit Szerbia”. Amikor Vučić beadja a derekát, az oroszok és a kínaiak az ENSZ-ben „felnyitják a sorompót” és Koszovó elnyeri tagságát a világszervezetben, mondta Janković, aki szerint „Szerbia ekkor örökre elveszíti Koszovót”.
Részletesebben itt olvashatnak az interjúról, amit ezen a linken meg is nézhetnek.
