Ahonnan én jövök, egy délvidéki város
Falai suttogják: számos utca káros
A hangulatom gyászos, kihaltak a terek
Régen tomboltak a nyarak meg a telek.
Dagadnak az erek, nyugtalan vagyok
Egyre szarabb minden ott, ahol lakok
Csak állnak sorban a bajok
Egymást gyűlölő fajok a legnagyobb dolog
Mert így nincs meg az egység,
Mindenki magáért nem pedig egyért.
Egy élet, egy tét – egy lélek, egy nép.
Ezt el ne feledjék…
Lehet még jobb kép rólad és rólam a jövőben megy még
Mindaz, ami holnap fog, meg ma történt.
Töltöm a töltényt, Délvidék!
A szövegem a porból az égig ég!
Nem hatnak rám a szép igék már rég
Mert nekem mindenből elég volt ennyi
Nem kell már semmi, mert majdnem mindenki féreg.
Kirakat az élet két dolog a lényeg
Pénzed legyen meg, hogy nyomd el az éned.
Mára Másolat az élet, pedig nemrég még egy amulett
Porból lettünk, de az ember hamu helyett kamu lett!
Azt látod, amit akarnak, akaratodon kívül
Kihűl a szó lassan, minden alany beleszédül
Zombi lett a népünk, egy néhányon kívül
Kontroll alatt állunk, a kód: President evil.
Azt látod amit akarnak, akaratodon kívül
Kihűl a szó lassan, minden alany beleszédül
Zombi lett a népünk, egy néhányon kívül
Kontroll alatt állunk, a kód: President evil.
És csak veri az eső erősen a talajt,
Ne feledd a tavalyt!
Tudom, mit tettél, éber a szemem
Sax vagyok, bedobtam kódba a nevem.
Megérzed a szelem, ha tombolok,
Gondolok a rapre, mert azt mondják, jót tolok,
De nem hódolok be senkinek sem
Mert nem jó dolog.
Én nem vagyok a drónotok
Hiába gondoljátok, hogy rám kéne szólnotok.
Dübörög a dallam, bólogatok.
Bömböl bennem a harag, pedig én jót akarok.
Vakarom a fejem belegondolok a mába
Hiába, minden mert, minden elment a picsába.
Tudod, az élet olyan mint a ponyvaregény
Egy pillanat kell ahhoz, hogy gondban legyél.
Azt látod, amit akarnak, akaratodon kívül
Kihűl a szó lassan, minden alany beleszédül
Zombi lett a népünk, egy néhányon kívül
Kontroll alatt állunk, a kód: President evil.
