Huszonnyolc napos házi karantén helyett tizennégynapos, félvállról vett eligazítást, különbségek a német és a szerb kormány kommunikációja között – egy, Németországból hétfőn hazatért vajdasági férfi mesélte el szerkesztőségünknek az utazását, érintve azt is, hogyan zajlott a belgrádi repülőtéren a fogadtatásuk, milyen a németek hozzáállása a koronavírushoz.
„A németországi repülőtéren senki nem viselt maszkot, s amikor szóba elegyedtünk a vendéglátóinkkal, elmondták, hogy tisztában vannak a vírus következményeivel, azonban nem idegeskednek, hanem megpróbálják felelősségteljesen megközelíteni a problémát. A legérdekesebb az volt, hogy úgy gondolják, a vírust nehéz megállítani, és sokuknak át kell majd rajta esniük, viszont azt nagyon fontosnak tartják, és a német állam is ezt tartja elsődleges célnak, hogy ne mindenki egyszerre kerüljön bele, mert akkor veszélybe kerül az egészségügyi rendszer. Orvosok és nővérek nélkül komoly gondok léphetnek fel, s Németország mindent megtesz, hogy ne járjon úgy, mint Olaszország, ahol képtelenek megbirkózni a helyzettel” – mondta a férfi, aki hozzátette, a németek kollégáinak az is fura volt, hogy Szerbia gócpontnak nyilvánította Németországot, ugyanis a nyolcmilliós Svájcban 2200 esetről tudnak, a nyolcvanhárom millió lakosú Németországban pedig hétezer esetet regisztráltak.
Olvasónk beszámolójából kiderült, hogy Bécsben már több maszkot viselő emberrel találkoztak, a belgrádi repülőtéren pedig mindenki úgy volt beöltözve, mintha a csernobili katasztrófa ismétlődött volna meg.
„Minket azonnal betereltek egy kis helyiségbe, s egyikünk szóvá is tette, no, ha van köztünk fertőzött, akkor valamennyien elkapjuk, mert ötvenen voltunk összezsúfolva. Felvették az adatainkat, kaptunk egy nyomtatványt, hogy hol kell jelentkeznünk, ha esetleg ki szeretnénk vizsgáltatni magunkat. Azokat a számokat hiába hívta az ismerősöm, szó szerint leordították a fejét, s először is azt kérdezték tőle, ki adta neki ezt a számot, utána pedig közölték, majd ha a koronavírusos fertőzés jelei közül valamelyiket tapasztaljuk, akkor jelentkezzünk, addig pedig maradjunk a házi karanténban” – mesélte a férfi. Ő és a vele utazók is tizennégy napos házi karantént kaptak, nem pedig huszonnyolcat, annak ellenére, hogy Németország is azon országok közé tartozik, amelyet Szerbia a vírus egyik gócpontjának minősített.
A repülőtéren az egészségügyi miniszter egyik munkatársa tartott eligazítást a házi karanténnal kapcsolatban, azonban csak fél mondatokat osztott meg velük, úgy beszélt, mintha mindenkinek már szinte mindent tudnia kellene erről, de sokaknak fogalmuk sem volt, miről beszél, és abból, amit elmagyarázott szinte semmit nem értettek meg, mivel a legtöbben az alapfogalmakkal sem voltak tisztában.
„A szerb elnök vasárnap esti beszéde után többen is felhívtak, élek-e még, mi van velem. Talán ez a legnagyobb különbség a két állam kommunikációja között, hogy a németek nem pánikolnak, mindenki igyekszik felelősségteljesen viselkedni, míg Szerbiában először a legviccessebb vírusnak nevezték a betegséget, aztán pedig a szerb elnök vasárnap este a láthatatlan ellenféllel folytatott háborúról beszélt, s ezzel még egy adag pszichikai nyomást helyezett azokra az emberekre, akiknek még emlékeikben ott élnek a háborús évek.”
