Napok óta komoly problémát jelent, hogy a Magyarországon bevezetett határzár miatt az Európa nyugati felében vendégmunkásként dolgozó kelet-európai és balkáni államok polgárai nem tudnak hazajutni. Tízezrek rekedtek az osztrák-magyar határon, a 10-20, alkalmanként 50 kilométeres sorokban.
A sorban román, ukrán és a balkáni országok állampolgárai vesztegelnek, akik számára Magyarország nem engedélyezi a belépést.
Nebojša Stefanović szerb belügyminiszter csütörtökön kijelentette, hogy információi szerint 70 000 szerbiai vendégmunkás indult el, hogy hazatérjen, noha a kormányfő és az államfő is azt kérte, ne tegyék.
Noha mi magunk is sokszor elmondtuk, hogy a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetben felelőtlenség ide-oda utazgatni, előírásokat megpróbálni kijátszani, azért nem hunyhatunk szemet afölött, hogy azért nem mindenki jó dolgában utazgat.
Egy Németországban élő vajdasági vendégmunkás Facebook-posztban osztotta meg gondolatait ezzel kapcsolatban. Posztjából kiderül: nagyon sokan azok közül, akik most felkerekedtek, egyszerűen nem tehettek másként. Sokan dolgoznak ugyanis vendéglátóiparban, szezonális munkásként, s most, hogy bezártak a sípályák, szállodák, panziók, éttermek, nemcsak munka nélkül maradtak, de a lakhatásuk is megszűnt – hiszen a munkáltató gyakran munkásszállókon vagy az éppen szóban forgó szállodában, panzióban biztosította a szállásukat.
Ezek az emberek egyszerűen nem tehetnek mást, mint hogy hazaindulnak.
Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a szóban forgó poszt fordítását – abban a reményben, hogy szerzője nem veszi rossz néven:
„Tényleg nem akartam ilyen dolgokkal terhelni magam, de egyszerűen nem hallgathatok egyes kommentárok kapcsán… Kommentálnak, elítélnek embereket, mindennel megvádolják őket… Ahelyett, hogy egy kicsit elgondolkodnának.
Rögtön az elején tisztáznám: két héttel meg még korábban is az elsők között voltam, aki azt mondta, hogy mindenki, aki az évi szabadság kihasználása okán megindul »lefelé«, azaz »haza« (Szerbiába, Bosznia-Hercegovinába, Horvátországba stb.), valójában idióta, mi több, idióta a négyzeten!!!
Éppen azért, mert már akkor nagyon bizonytalan volt a helyzet és mindenki, akinek egy gramm agya van, már akkor reálisan felmérhette a helyzetet. Az ilyen idiótákat nem tudom sajnálni.
De.
Két héttel ezelőtt itt, Németországban összesen 70 regisztrált beteg volt, a többség Bajorországban, ahol az embereket egy kínai hölgy fertőzte meg, aki üzleti tárgyaláson volt Németországban… Na, ugyanabban az időben németek és itt élő más állampolgárok ezrével töltötték évi szabadságuk egy részét Dél-Tirolban, azaz Olaszországban, síelésen… És így… Miután hazatértek, a vírus a szó szoros értelmében belobbant. És most így állunk.
És???
Most kit lőjünk le???
A kínai nőt vagy a turistákat???
Emberek, térjetek észhez! Valóban folyamatosan kell valakire mutogatni, valakit köpködni? Egyetértek, van közöttünk mindenféle idióta. De ne ítéljetek el mindenkit úgy, hogy közben nem tudjátok, milyen helyzetben van és milyen nyomor kényszerítette vissza a hazájába. Ez a leginkább azokra vonatkozik, akik otthon ülnek, nem mozdultak messzebb a szegedi Árkádnál vagy Mórahalomnál (…) és fogalmuk nincs arról, hogyan élnek és dolgoznak az emberek azon az »édes Nyugaton«… Amely mellesleg pillanatnyilag éppen a »legfőbb gonosz«, legalábbis az emberek, akik onnan érkeznek…
Még egyszer megismétlem: mindenki, aki azért ment haza, hogy ne »vesszen el« az évi szabadságra, tényleg bolond és még csak ezután kell majd szembesülnie a következményekkel.
De hiszem, hogy azoknak a 70 százaléka, akik most valamelyik határátkelőnél rekedtek, azért indultak haza, mert nincs hol maradniuk!!!”
Hogy elmagyarázzam ezeknek a rövidlátó vásárlásfüggőknek és paradicsomturistáknak: itt, az »édes Nyugaton« jelenleg MINDEN zárva van! (Itt elsősorban turistahelyszínekre, szállodákra, vendéglátásra gondolok.) És ha ti, kedves paradicsomturisták, megkérdezitek ezeket a »gyilkosokat«, »bűnözőket« és »lelketleneket«, hogy honnan jöttek és mit csináltak, hogy hányan végeznek közülük ilyen idénymunkát… Ezeknek az embereknek nincs saját lakásuk, hanem ott élnek, ahol dolgoznak, s ha az a hely bezár, akkor ők is mehetnek, ahonnan jöttek. Hogy ne beszéljek azokról, akiknek lejárt vagy hamarosan lejár a vízumuk, akik vendégségben voltak valakinél, vagy azokról a nagymamákról és nagypapákról, akik azért mentek Nyugatra, hogy az unokáikra vigyázzanak, s mivel csak turistákként vannak itt, nincs egészségügyi biztosításuk sem… Nekik mit kellett volna tenni???”
