PISA 2018: A szerbiai eredmények

Összefoglalónk harmadik részében ismertetjük a PISA 2018 ránk vonatkozó eredményeit. Szerbiában 190 iskolában összesen 6609 diák töltötte ki a tesztet. Ez a szám 61 895 tizenöt éves tanulót reprezentál (az adott korosztály 88 százaléka). A szerbiai diákok mindhárom területen alacsonyabban teljesítettek, mint az OECD-átlag.

A szerbiai diákok olvasásból 439, matematikából 448, természettudományokból pedig 440 pontot értek el átlagosan a lehetséges 600-ból. Összevetve az OECD-átlaggal, a szerbiai gyerekek kisebb csoportja érte el a legmagasabb szintet (5. és 6. szint) legalább egy tárgyból (területből), ugyanakkor kevesebben voltak azok is, akik legalább a minimumot (2. szint) tudták teljesíteni.

Olvasás – a 2018-as tesztelés kiemelt területe

Andreas Schleiker, az OECD oktatással megbízott igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy 2000 óta, az első PISA-mérés idejétől drámai változások mentek végbe a társadalomban, a technológia fejlődésében. Ez a változás erősen hatott az olvasásra, az olvasott szöveg értelmezésének módjára. A 2000-es év előtt és annak környékén a műveltség elsősorban a megszerzett tudás demonstrálását jelentette. A tanulnivalót, a tananyagot, a „tudást” a tankönyvekből, vagy enciklopédiákból lehetett megszerezni, s hihettünk a felhasznált könyvekben található információk igazságában, helyességében: ha egy kérdésre egy tankönyvben megtaláltuk a választ, azt nyugodtan elfogadhattuk helyesnek, megbízhatónak. A 2003-as PISA-mérésektől a 2006-os mérésekig a technológiában olyan újdonságok jelentek meg, amelyeket már tömegesen használtak az emberek – így a diákok is. A Google, a Youtube és más internetes források könnyen hozzáférhetővé és tömegessé váltak. Az információkat bárki megtalálhatta, de azok megbízhatósága már nem volt garantált: az olvasónak (felhasználónak) kell eldöntenie, kiválasztania a releváns, igaz, jó és helyes válaszokat a kérdéseire. A PISA-eredményekben az olvasásban ekkor még megfigyelhető volt némi javulás az előző évekhez képest. 2009-től a közösségi háló (Facebook) tömeges felhasználásával az írás és olvasás jellege, a célja, módja egészen más lett, mint korábban. Ezután pedig az egész életünket átszőtte a digitális technológia: okostelefon, beszédfelismerők, virtuális valóság, mind hozzátartoznak a mindennapjainkhoz – de különösen a tizenévesek életéhez.

Tény azonban, hogy az oktatási rendszerek, az iskola nem alkalmazkodott ehhez a hatalmas változáshoz, amely alig két évtized alatt ment végbe. A PISA-mérés egyebek mellett erre hívja fel a figyelmet. Ugyanis nem a 2000 előtti elvárásoknak megfelelő tudást és képességeket méri, hanem igyekszik a mai kornak megfelelő, sőt a jövőben elvárt gondolkodásmód, problémamegoldási technikák és stratégiák szintjét megállapítani – és az eredmények alapján javaslatokat kidolgozni.

A különbség tények és vélemények között

2018-ban a tanulók 9 százaléka tudott különbséget tenni a tények és egy vélemény között. Olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amelyek hasonlítottak a mindennapi életben előforduló szituációkhoz. A megoldáshoz szükséges információt a feladat szövegébe belefoglalva találhatták meg, nem volt kiemelve, kihangsúlyozva vagy konkrétan megnevezve. Szövegrészeket kellett megérteni, elemezni, összehasonlítani és összekapcsolni.

Mit tudnak a szerbiai diákok az olvasás területén, és milyen mértékben tudják ezt a tudásukat felhasználni?

Az OECD-átlag 77% legalább a második szint (alapszint) elérésénél. Ehhez képest Szerbiában a diákoknak csupán a 66 százaléka teljesíti ezt az elvárást. A minimum elvárás az olvasásértésnél, hogy a diákok értik egy rövidebb szöveg alapvető mondanivalóját, és egyszerű utasítások alapján meg tudnak találni a szövegben bizonyos egyértelmű információkat. A szerbiai tanulók 3 (!) százaléka érte el a legmagasabb, 5. vagy 6. szintet. Az OECD-átlag 9%, és a PISA értékelő szakemberei vészjósló eredménynek tartják ezt. Nem kell különösebben magyarázni, hogy a csupán 3 százaléknyi értő olvasó Szerbiában mit jelent az információk feldolgozása, kritikus megítélése, befolyásolhatóság és a döntéshozás szempontjából.

Matematika

Legalább alap vagy annál magasabb szinten a diákok 60 százaléka tudott teljesíteni. Az OECD-átlag 76%. Ez azt jelenti a tudásban és felhasználásában, hogy a diákok direkt utasítások vagy segítség nélkül tudják, hogyan lehet egy egyszerű helyzetet matematikailag reprezentálni. Például összehasonlítani két útvonal hosszát vagy különböző valutákat konvertálni.

Az ötödik vagy annál magasabb szintet matematikából a szerbiai diákok 5%-a érte el (az OECD-átlag 11%). A kínai Peking, Sanghaj városok és Csiangszu és Csöcsiang tartományok diákjainak 44 százaléka komplex szituációkat tud modellezni a matematika nyelvén, és ki tudja választani, összehasonlítani és értékelni a problémamegoldó stratégiákat a megoldásnál.

Természettudományok

A diákok 62 százaléka érte el az alap vagy annál magasabb szintet (OECD-átlag 78%). Az alapszint egyszerű és ismert helyzetek felismerését, megoldását jelenti a megadott adatok helyes felhasználásával. A legjobbak közé Szerbiában a tanulók 2%-a jutott (OECD: 7%).

Mindhárom diszciplínánál megfigyelhető, hogy a javulás inkább a magas teljesítményű gyerekek körében történt: 7 százalékponttal az olvasásnál és 0,8 százalékponttal a természettudományoknál.

Nagy különbség gazdagabb és szegényebb gyerekek között

Sajnos, nőtt a szakadék a gyengén teljesítő és kiemelkedő eredményű tanulók között. A szociálisan és gazdaságilag előnyös helyzetben lévő tanulók 73 ponttal előzték meg a hátrányos helyzetű tanulótársaikat. Ez egyelőre kisebb különbség, mint az OECD-országokban tapasztalható egyenlőtlenség, amely 2018-ban 89 pont. 2009-ben Szerbiában ez a különbség (egyszerűbben: a gazdagabb és szegényebb gyerekek között) átlagosan 66 pont volt, tehát a szakadék növekedése egyértelműen megmutatkozik.

A jól szituált tanulók 6%-a került be a legjobb eredményt elérők közé az olvasásban. A hátrányos helyzetűeknél ugyanez az arány 1%. Szerbián belül nagy különbséget jelent ez az eredmény, viszont ennél még aggasztóbb, hogy az OECD-országokban a jól szituáltak 17%-a teljesített kiemelkedően, míg a hátrányos helyzetűeknek 3%-a. Tehát a szerbiai gyerekek között – mindegy milyen szociális háttérrel rendelkeznek – egyharmadnyi a jó eredményűek aránya, mint más országokban.

Reménykeltő azonban, hogy a magasabb pontszámot elérők felső negyedébe 13%-nyi tanuló került a hátrányos helyzetűek közül. Ez nem a legmagasabb eredményt jelenti, de mutatója lehet annak, hogy Szerbiában még mindig van esélye egy hátrányos helyzetű diáknak a jó teljesítményre és ezzel a hosszú távú életminőségének javítására.

Az iskolában tapasztalható klíma, a hangulat

A gyerekek 26 százaléka vallotta, hogy havonta többször is bántalmazzák az iskolában. Ugyanakkor a tanulók 84%-a gondolja úgy, hogy jó dolog segíteni azoknak, akik nem tudják megvédeni magukat. A tanórai fegyelemmel kapcsolatban a gyerekek visszajelzései alapján az derül ki, hogy 26 százalékuk tapasztalja, hogy a tanárnak túl sokat kell várnia arra, hogy az osztály elcsendesedjen, és elkezdhessék a tanulást. Ennek akkor láthatjuk a jelentőségét, ha megnézzük ugyanezeknek a tanulóknak a teszteredményeit: kevesebb pontot értek el, mint azok a diákok, akik szerint ilyesmi soha sem vagy csak ritkán történik az óráikon.

A tanárok

Vigasztaló lehet a pedagógusoknak, hogy a gyerekek 72 százaléka szerint a tanáraik élvezettel tanítják a tantárgyukat (bár az OECD érték ebben 74%). A legtöbb országban, így Szerbiában is magasabb pontszámot értek el azok a gyerekek, akik a tanáraikat érzékenynek, érdeklődőnek és olyan embernek látják, akit érdekel a tantárgya.

Az OECD-átlagnál valamivel többen érzik magukat magányosnak a szerbiai iskolákban, ám a gyerekek fele úgy tartja, hogy az iskolatársak együttműködnek a tanulásban.

Gondolkodásmód, nézetek és jóllétérzés

A tanulóink 74 százaléka elégedett az életével (OECD: 67%). 90 százalékuk néha vagy mindig boldognak érzi magát, míg csupán 7 százalékuk gondolja azt, hogy boldogtalan. A legtöbb országban azok a gyerekek érezték magukat boldogabbnak, akik erősebben kötődtek az iskolájukhoz, akik úgy gondolták, hogy „odatartoznak” az iskolához. Érthető módon azok, akiket rendszeresen bántalmaztak, inkább érezték magukat boldogtalannak.

A gondolkodásmód, az önértékelés terén Szerbiában ugyanúgy, ahogyan a többi országban, a gyerekek több mint fele gondolja úgy, hogy saját maga fejlesztése lehetséges: ellenzi, vagy erősen ellenzi a kérdőívben leírt állítást: „Az intelligenciád olyan dolog, amelyen nem tudsz sokat változtatni.” A gyerekek tehát hisznek abban, hogy van lehetőségük változtatni, jobbítani az életükön.

(Vége)

Berze Gizella

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör 2020. január 30-i számában jelent meg.