A címben egy vicc csattanója szerepel, ezzel a hasonlattal lehetne legjobban Aleksandar Vučić szerb államfő szavait interpretálni, amikor a csütörtöki sajtótájékoztatón megpróbálta elterelni a szót Ana Lalić újvidéki újságíró esetéről, akit szerda este pánikkeltés miatt őrizetbe vettek egy, az egészségügyet bíráló cikke miatt, amelyben nem fedte fel a neki nyilatkozó egészségügyi dolgozók személyazonosságát, majd csütörtökön reggel sebtében kiengedtek. Persze a címben idézett csattanót az elnök saját magára értette, vagyis bármit is csinál, őt kiáltják ki hibásnak. Pedig ő mindent megtesz, többek között a sajtószabadságért is, hiszen csak a két nappal azelőtt meghozott rendeletet, amely a koronavírus-járvány miatti rendkívüli állapot idején történő tájékoztatásra vonatkozik és központosította a járvánnyal kapcsolatos, Szerbiát érintő információkat – azonnal felfüggesztette. Rajta ne múljon. De van, akiknek ez sem elég, hiszen a napi rendes sajtótájékoztatón nem a betegekkel, halottak számával foglalkoztak az újságírók, hanem válaszokat akartak.
Pedig ő már megtette a magáét – mindenkit megfelelő mértékben megfélemlített, azokat is, akik bennfentesként esetleg még nyilatkoztak volna a szerbiai egészségügyi állapotokról, és azokat is, akik ezt megírhatták volna.
Már akkor, amikor a kormány meghozta az információ centralizálásáról szóló rendeletet, megkongatták az újságíró szervezetek a vészharangot, hogy mindez cenzúrához vezethet és csak órák kérdése volt, hogy melyik médium sérti meg a rendeletet. Bekövetkezett – a Nova.rs újságírója immáron szabadlábon van, de hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés várhat rá pánikkeltés miatt. A mobiltelefonja és a számítógépe a rendőrségnél, amelyekben az után kutakodnak, melyik orvosok, egészségügyi dolgozók szolgáltattak neki információt a cikke megírásához, amely szerint a Vajdasági Klinikai Központban kaotikus állapotok uralkodnak, nincs elég védőfelszerelés.
Ana Lalić a rendőrséget elhagyva úgy nyilatkozott, ő az igazságot írta, sőt annak csak a 30 százalékát, bátorításként, hogy más egészégügyi dolgozók, más intézmények foglalkoztatottjai is mondják el, milyen körülmények között kénytelenek végezni munkájukat ebben az áldatlan helyzetben. Viszont az igazságot pánikkeltésnek titulálták, ezért kell majd felelnie.
A legfontosabb kérdés most az, hogyan ezek után hogyan jutunk majd el az igazságig. Ha az újságíró nem tudja a forrásait megnevezni, mert azok tartanak a bosszútól, hogy munka nélkül maradnak, meghurcolják, ellehetetlenítik, hazugnak nevezik őket. Mi lesz az igazságból, ha a rezsimhű sajtómunkások ugyanazon igazságot tiszta hazugságnak kiáltják ki és ezt alátámasztó szövegeket, riportokat készítenek, amelyet az állam és a „szakma” is indítványoz és támogat. Úgy tűnik, hogy patthelyzetben vagyunk… Most mindenkinek joga van saját igazságára, és úgy tűnik annak az igaza lesz végül az igazság, aki hangosabban kiabál.
Azon médiumok dolgozói pedig, akiket nem véd a rezsim vagy visszavonulót fújnak és öncenzúrát gyakorolnak, vagy megkockáztatják, hogy 6 hónaptól 5 évig terjedő börtönbüntetést sózzanak rájuk, amiatt mert szerintük igazságot, a rezsim szerint hazugságot írtak és pánikot keltettek. Valójában mindegy is, hiszen a következő időszakban a „van sapkája, nincs sapkája” elv működik majd, hiszen úgy tűnik, ott folytatjuk, ahol a koronavírus-járvány kitörése pillanatában abbahagytuk amíg az általános választásokra készültünk – a rezsim leszámol az őt kritizáló sajtóval. Csak így, rendkívüli helyzet közepette sokkal könnyebb dolga lesz…
(Nyitóképünk illusztráció: https://www.sipiapa.org/)
