Sterbik borász szívesen lenne, edző viszont biztosan nem lesz

Borász szívesen lenne, az edzői pályát viszont biztosan nem választja Sterbik Árpád kézilabdakapus, aki a koronavírus-járvány miatt visszavonult.

Az európai szövetség honlapján megjelent interjúban a Telekom Veszprém játékosa elmondta, már a járvány előtt eldöntötte, hogy ez lesz az utolsó idénye játékosként, a koronavírus csak felgyorsította a folyamatot.

„Nagy erőfeszítésre van szükség visszaállni az edzésbe, különösen az én koromban. Legalább egy, de inkább két hónap intenzív munkára van szükségem, hogy egyáltalán megközelítsem azt a szintet, amit elvárok magamtól. Olyan vagyok, mint egy dízelmotor: idő kell, mire elérem az üzemi hőfokot” – magyarázta a 40 éves kapus, aki hozzátette, tudna még játszani, de nem akar, hiszen a korábbi társai már mind edzők vagy klubvezetők, és már ő is úgy érzi, ideje megpihenni.

„Szeretem a bort, és van egy kis szőlőm a Balaton mellett. Édesapám is termel bort, volt is földem még régebben, így úgy gondoltam, belevágok. Sok munkával jár, de még csak most kezdtem. Remélem, minőségi bort tudok készíteni a jövőben” – árulta el a terveit.

Sterbik leszögezte, vezetőedzőként semmiképpen nem tevékenykedik majd, mert azt tartja a legnehezebb munkának.

„Folyamatos stressz, költözés és utazás. Nem nekem való. Sok egykori társam mondta ugyanezt a visszavonulása után, aztán mégis edző lett belőle. Az én esetemben nem lesz így” – közölte, s hozzáfűzte, szeretne a sportág közelében maradni, a kapusedzői feladatokat például kipróbálná. Az is felvetődött, hogy Veszprémben kiváltják a játékengedélyét, de Vladimir Cupara, Rodrigo Corrales és Székely Márton személyében három remek kapusa lesz a csapatnak a következő idényben.

A vajdasági születésű kapus hét klubban szerepelt és harmincnál is több trófeát nyert pályafutása során. A világ- és az Európa-bajnokságot spanyol színekben egy-egy, a Bajnokok Ligáját pedig négy alkalommal nyerte meg. A nemzetközi szövetség 2005-ben az év legjobb kézilabdázójának választotta, bajnoki címeket Magyarországon, Spanyolországban és Macedóniában is többször ünnepelhetett. Karrierje során a legjobb érzés az volt számára, amikor először nyert BL-t a Ciudad Real együttesével 2006-ban.

„Olyat még soha nem éreztem. Olyat véghez vinni, amiről addig csak álmodtál, felejthetetlen” – mondta. Szintén felejthetetlen élményként tartja számon, amikor az 1999-es egyiptomi világbajnokságon bemutatkozott a jugoszláv válogatottban.

„Tizenkilenc évesen debütáltam, Zoran Živković mester a németek elleni negyeddöntőben 25 ezer néző előtt szavazott nekem bizalmat. Sok dolog miatt vagyok büszke arra a bronzéremre” – emlékezett. A két évvel ezelőtti Európa-bajnoki címükről elmondta, a spanyol csapat kollektív ereje győzedelmeskedett.

„Nagyon erős volt az összetartó erő, a tisztelet és a megértés. Hittünk magunkban, és ezt végig tartottuk, akár győztünk, akár veszítettünk” – magyarázta.

Hasonló okokkal magyarázta, hogy az északmacedón Vardar Szkopje kapusaként 2017-ben sikerült megszereznie negyedik BL-győzelmét.

„Magabiztosság és összetartás. Mindannyian hittünk benne. Nem volt soha egyetlen pillanat sem, amikor azt gondoltuk, hogy itt mi nem nyerhetünk. Lenyűgöző élmény volt, és jó érzés annak a csapatnak a tagja lenni. Mindannyian egyek voltunk, és ugyanazon a hullámhosszon pörögtünk” – mondta Sterbik. (MTI)