A szükségállapot ugyan már mögöttünk van, de annak ideje és hatályossága alatt időnként furcsa, és józan ésszel nehezen értelmezhető hatósági intézkedések és döntések is születtek – amelyek következményei viszont nem szűntek meg a szükségállapot elmúltával. Egy ilyenre Boris Zec helyi ellenzéki képviselő, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja hívta fel szerkesztőségünk és a közvélemény figyelmét.
– Pintér Gábor zentai lakos, aki nemrég töltötte be a hatvanötödik életévét. Havi 7.000 dináros szociális segélyből él, és az önkormányzat által fenntartott szociális lakásban él a város központjában. Mivel életkoránál fogva rá is vonatkozott a kijárási tilalom, még a bankig sem tudott elmenni, hogy felvegye a segélyt, és mivel nincs senkije, azt sem tudta megoldani, hogy valakit felhatalmazzon. Ezért napokig éhezett – a város központjában, 20 méterre a bevásárlóközponttól! –, ám mikor úgy érezte, már nem bírja tovább, mégis elindult a bankba, hogy felvegye csekély járandóságát. Szerencsétlenségére azonban elkésett, a bank már bezárt. Ekkor, végső kétségbeesésében elindult az egyik ismerőséhez, hogy pénzt kérjen tőle kölcsön, amiből vehet magának legalább egy fél kenyeret és tíz deka felvágottat. Ekkor fogta el a rendőrség, és azonnal le is tartóztatta, arra hivatkozva, hogy megszegte a kijárási tilalmat – mesélte a képviselő.
Pintér Gábort ezután bíróság elé állították, és gyorsított eljárásban meg is hozták az ítéletet. A Zentai Szabálysértési Bíróságon az eljárást egy magyar nevű bírónő folytatta le magyar nyelven, maga az ítélet és annak indoklása azonban szerb nyelven íródott. A bíróság 25 ezer dináros pénzbírságra ítélte Gábort, valamint a kétezer dináros perköltségek megtérítésére, összesen tehát 27 ezer dinárt kellene fizetnie.
Ez azonban még nem minden. A történetben van még egy fura csavar.
– Nyilván nem nehéz elképzelni, hogy a négy osztályt befejezett, szerb nyelven nem beszélő, jövedelemmel gyakorlatilag nem rendelkező polgártársunknak milyen esélyei lehettek a tárgyalás során a védekezésre, és milyen esélyei lehetnek a jogorvoslatra – de az egészben mégsem ez a leginkább felháborító. Az ítélet bevezető részében, a vádlott adatainak felsorolásánál ez áll:
„jövedelem nélküli, 7.000 dináros szociális segélyben részesül”. Ugyanakkor az ítélet indoklásában már ez: „a vádlott nyugdíjas, a havi nyugdíja 34.000 dinár”.
Vagyis, hogy megindokolja, miért tartja méltányosnak és arányosnak a megítélt pénzbírság összegét, a bíróság beleírt az indoklásba egy nem létező nyugdíjat! – mondta Zec, aki a döntés és indoklás fénymásolatát is szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta.
Felkerestük Pintér Gábort is, akit a lakhelyéül szolgáló szociális lakás udvarán találtunk. A történetet teljes egészében megerősítette, és annyival egészítette ki, mielőtt arra a kétségbeesett lépésre szánta volna el magát, hogy a kijárási tilalom ellenére is felkeresi ismerősét, napokon keresztül hívta a helyi szociális központot, hogy valakitől segítséget kérjen, de a telefont egyszer sem vették fel. Kérdésünkre azt is megerősítette, hogy valóban nem kap nyugdíjat, és ő maga sem érti, hogyan kerülhetett be ez az adat az indoklásba. Ezért, mint mondja, ha kell, börtönbe vonul, mert a megítélt bírságot nincs miből kifizetnie.
______________________________________________________________________________________
Nyitókép – Pintér Gábor: Eddig még a piacra sem tudtam kimenni, hogy eladjak néhány dolgot
