Izland az a sziget, amiről talán csak az elmúlt években lehetett hallani igazán. Idegenforgalmának fellendülése, s az ország önmarketingje hozta igazán köztudatba a varázslatos szépségű országot. Európa és Amerika közt, a magyarországnyi területű állam, amelynek csak 350.000 lakosa van, mégis olyan zenei előadókat adott a világnak, mint Björk, Sigur Rós, Solstafir, Kaleo, vagy épp Olafur Arnalds.
Olafur a nagymamája hatására kezdett el zongorázni, s a szeretett nagyi volt legnagyobb rajongója és támogatója is egyben. Húszas éveinek elején hardcore zenekarban dobolt, viszont nagymamája mindent megtett, hogy a klasszikus zenétől sem távolodjon el.
Minden nyaralására magával vitte unokája cédéjét, és a vele egykorú nyugdíjas hölgyeknek árulta a hanghordozót. Nem kellett sok idő, hogy a hardcore dobolás helyett a ma ismert zenei stílusához térjen, s a klasszikus zene minimalizmusa, az instrumentális elmecsönd és kozmikus légkört árasztó hatás a védjegyévé váljon.
Első felkérését egy német metál zenekartól kapta, amelynek segített Izlandon fellépni, s a kezükbe nyomott egy saját demót, amin nem kifejezetten jó minőségű zenéi voltak, sok zongora háttérrel. Pár hónap múlva hívta a zenekar, hogy írna-e nekik egy bevezető és levezető zenei részt az új albumukhoz. Elvállalta, s az album megjelenése után nem sokkal felkérést kapott, hogy egy egész albumot készítsen ebben a stílusban.
Így 2008 óta töretlenül komponál és túrnézik az egész világon. Néha más előadókkal is együttműködik, illetve filmzenét is ír. Csodálatos hangulatot és légkört teremt minden fellépésén. A dalok között elmesélt történetei pedig még közelebb hozzák hozzánk ezt a nagyon tehetséges és szeretni való művészt.
Ha a korona engedi, legközelebb Bécsben, vagy Ljubljanában csodálhatjuk élőben idén szeptember végén.
Losonc Csongor
