Az elmúlt napokban a világsajtó beszámolt a megállapodás nélküli Brexitről, valamint elmélkedett a a koronavírus és a Floyd-gyilkosság hatására feltehetőleg módosuló kapitalizmusról. De az a kérdés is felmerült, hogy lesz-e egy új válság a Koreai-félszigeten?

Nagy a tét

A londoni The Times az Egyesült Királyság és az EU közötti tárgyalások menetét szemléli:

„Ha nincs megállapodás [Az Egyesült Királyság és az EU között], akkor [a Brexit] nemcsak egy elszalasztott lehetőség lenne London számára, hanem valójában egy drága megoldás is. Ezeken a tárgyalásokon ugyanis sokkal több forog kockán, mint csupán egy kereskedelmi megállapodás. A végkifejlet valószínűleg több éven keresztül meghatározza majd Nagy-Britannia kapcsolatát a legközelebbi szomszédaival és partnereivel.

A megállapodás alapvető része az EU-val való együttműködés számos olyan területen, amelyek Nagy-Britannia számára létfontosságúak nemzeti érdekei szempontjából – beleértve a határokon átnyúló rendőrségi együttműködést, a terrorizmus elleni küzdelmet, az éghajlatváltozást, a migrációt, valamint a Kínával és Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat.

A fokozott geopolitikai feszültségek korszakában és az amerikai választások előtt, amelyek a világgazdaság növekedését fenyegetik, a Nyugat számára soha nem volt fontosabb dolog, mint hogy együtt lépjen fel. Egy Nagy-Britannia és az EU közötti viszály kialakulása az államvezetési művészet kudarcát jelentené.”

Megváltozik-e a kapitalizmus Floyd halála után?

A valamikor radikális baloldali, most közép-bal római La Repubblica c. napilap az afroamerikai George Floyd halála utáni tiltakozásokról és a kisebbségek világszerte tapasztalt helyzetéről ezt írja:

„George Floyd halála megváltoztatja a kapitalizmust. A minneapolisi tragikus események miatt az amerikai és az európai ipari vezetők kevesebbet beszéltek nyereségekről, beruházásokról és költségekről, és inkább az empátiát, az együttérzést és a megbánást emlegették. Azok, akik New York, Los Angeles és London utcáira vonultak tüntetni, arra kényszerítették az gazdasági világot, hogy elismerje a történelem folyamán elfeledett emberek nagy csoportját. A vállalati mérlegek száraz számai mögött most a kapitalizmus emberi arca jelent meg.”

A koronavírus növeli az idill utáni vágyát

A zürichi Tages-Anzeiger c. napilap szerint sok városlakó vidékre akar költözni a koronavírustól való félelem miatt:

„Ami a városokat sikeressé tette, azt a vírusok is megtehetik: megváltoztatni az emberi szemléleteket. A gazdagok már a középkori pestisjárvány idején is elsáncolták magukat földbirtokaikon. Ez a reflex évszázadokat élt túl. Az ember saját kertjében is elszenvedhet ugyan egy szúnyogcsípést. De nem egy COVID-19 fertőzést. Miután a korábbi járványok kitombolták magukat, az élet visszatért az elhagyott városokba. Ez a garancia többé nem áll fenn. Az Internet egyre lényegtelenebbé teszi az emberek fizikai tartózkodási helyét. A lockdown [lezárás] azt mutatta meg, hogy sok munkát teljes elszigeteltségben is el lehet végezni. […] Az emberek azonban éppen vidéken igényelnek jelentősen több helyet, mint a városokban. Az emberek idill utáni vágya azonban a helyzetet megváltoztatja. Minél több ember helyezi át lakhelyét zöld területre, annál kevesebb zöld marad meg.”

Ne felejtsük el ellátni a szegény országokat koronavírus elleni oltással

Ha majd létrejön a koronavírus elleni védőoltás, akkor azt még a legszegényebb országok számára is mielőbb elérhetővé kell tenni, követeli az amsterdami de Volkskrant c. lap:

„A világ oltásra vágyakozik. Ha az oltóanyagot sikeresen kifejlesztik – ami valószínűleg legalább még egy évig fog tartani –, akkor annak az egész világon történő elosztása egy óriási feladat lesz. Az oltóanyag gyártása és értékesítése sok időt fog igénybe venni. Ezért fennáll a veszély, hogy a leggazdagabb országok fogják azt elsőként megkapni, a szegényebb országokat pedig hosszú ideig elhanyagolják. A gyógyszergyártó cégek már alig érdekeltek Afrikában, mert ott kevesebbet keresnek. A korona-oltás várható értékesítése nem sokban különbözik ettől.

Eddig Kína, Európa és az Egyesült Államok elsősorban önmagával foglalkozott. Ez érthető is, de most itt az ideje, hogy újra kifelé nézzünk és ezáltal megakadályozzuk, hogy a fejlődő országokba irányuló forgalom és a velük folytatott kereskedelem ne stagnáljon tovább úgy, mint már évek óta. De mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy ez a válság ne sújtsa ismét leginkább a legszegényebb országokat.”

A fertőzés követése mobiltelefonon keresztül

A külföldi sajtó másik témája a COVID-19 világjárvány legeredményesebb leküzdésének kérdése. Ezért több országban foglalkoznak azzal, hogyan lehet mobiltelefonon keresztül nyomon követni a fertőzött emberekkel való kapcsolatokat. A bécsi Standard egy ilyen alkalmazásnak Németországban történő bevezetését így látja:

„A közmondás szerint egy jó megoldás hosszú időt vesz igénybe, és ezért nem meglepő, ha a koronavírusra való német figyelmeztető alkalmazás fejlesztése elhúzódik. Legalábbis így próbálják a német kormány és a résztvevő nagyvállalatok – mint a Telekom és az SAP – megmagyarázni a közvéleménynek, hogy miért tart ilyen sokáig a rég beigért figyelmeztető app. Németország elsődleges prioritása a második koronahullám megakadályozása. De a kormánynak sikerre van szüksége egy másik ok miatt is. Nagyon kínos lenne, ha egy ilyen nagy digitális projekt elbukna.”

Látezik már ilyen alkalmazás Norvégiában, de az összegyűjtött adatokat ott nem használják fel. A a Bergens Tidende c. lap erről ezt írja:

„Ha egy helyzet már annyira megjavult, mint most, akkor a személyes védelemnek kell újra előtérbe kerülnie. Normális körülmények között [a mobiltelefon alkalmazását személyek követésére] soha nem hagyták volna jóvá. Ennek ellenére a világjárvány idején fontos volt a mobiltelefon használata a járvány leküzdésére. Végül azonban kiderült, hogy ezt a lehetőséget túl kevesen használták. Az ilyen digitális megoldásoknak inkább a válsághelyzetekre vonatkozó hosszú távú stratégia részét kell képezniük – és a norvégokat nem szabad határozatlan időre egy ilyen teszt objektumaként felhasználni, és ezért személyes védelmüket sem szabad megkockáztatni.”

Újabb válsághelyzet a koreai félszigeten

„Aggasztó, amikor Észak- és Dél-Korea már nem a megbékélésről tárgyal, hanem újabb konfrontációra készül” – írja a Wenhui Bao c. sanghaji napilap:

„A félsziget helyzete bármikor megromolhat. Phenjan csalódott, hogy a dél-koreai Mun Dzsein elnök szép, megbékélésre utaló szavait semmilyen cselekvés nem követte. Észak-Korea továbbra is szenved a gazdasági szankciók következményeitől. Ilyen körülmények között csak remélni lehet, hogy északon az államfő az összekötő iroda felrobbantásával csupán egy nyomást akart gyakorolni a Délre és nem egy új háborút akart kezdeményezni.”

Az Asahi Shimbun, az öt legolvasottabb japán napilap egyike, amely csaknem nyolcmillió példányban jelenik meg reggelenként és több mint hárommillió példányban esténként, megkérdőjelezi azt az állítást, miszerint a dél-koreai aktivisták által Észak-Koreába árasztott szórólapok, amelyek kritikus üzeneteket tartalmaznak az északi politikáról, okozták volna Phenjan heves reakcióját:

„Ez nem az első alkalom, hogy Dél-Korea ilyen és hasonló szórólapokkal árasztja el Észak-Koreát. Ehelyett Észak-Korea uralkodója, Kim Dzsongun attól tart, hogy ezáltal elveszítheti tekintélyét Trump amerikai elnökkel szemben […]. Úgy tűnik, hogy bizalmatlansága a félsziget déli része iránt ismét növekedett a koronaválság alatt. Annak ellenére, hogy kereskedelme nagymértékben Kínától függ, Észak-Korea a világjárvány miatt lezárta határait Kína felé, és ezáltal elfogadta, hogy gazdasági helyzete tovább romlik, de egyben ezzel remélte megnyerni Szöul támogatását. Most Phenjan nyilvánvalóan úgy véli, hogy a félsziget déli része Washington tiszteletben tartása miatt nem nyújtotta ezt a támogatást. Ez válthatta ki Kim Dzsongun haragját.”

„Észak- és Dél-Korea hivatalosan még mindig háborúban áll” – emlékeztet a spanyolul és katalánul megjelenő La Vanguadia c. napilap és hangsúlyozza:

„A kommunista Kim-rezsim állandó destabilizáló tényező Kelet-Ázsiában. De a kontinens valódi óriása Kína, amelynek több nyitott frontja van. Ide tartoznak a szintén nukleáris fegyverzettel rendelkező Indiával folytatott határkonfliktusok, de a Tajvanra és Hongkongra gyakorolt nyomás is. Lehet, hogy ezek a konfliktusok a koronavírus terjedése miatt csillapodtak le néhány hétig, de most újra fellobbantak.”

Észak-Korea felrobbantotta a phenjani összekötő irodát. Phenjan, 2020. júnus 16. (Fotó: KCNA)