A június 21-i szerbiai választások kapcsán írt szerkesztőségi kommentárban a Danas napilapnál leszögezik, semmi olyan nem történt a voksolás napján, amire ne lehetett volna előzetesen is számítani.

– A hatalom aktivistái és más egyéb segítői, például a RIK (Köztársasági Választási Bizottság) tettek róla, hogy a részvételi arány, a választás egyik kulcsfontosságú mutatója, épphogy csak az 50 százalékos pszichológiai határ felett legyen, annak ellenére, hogy a független megfigyelők szerint a szavazásra jogosultak kevesebb mint fele élt a szavazati jogával.

A hatalom ezt nem ismeri be, az ellenzéknek pedig megfelel abban a hitben élnie, hogy az általa hirdetett bojkott eredményes volt.

Azt viszont valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy az otthonmaradáshoz mennyiben járult hozzá a szűnni nem akaró vírus miatti veszély.

Egy másik fontos adat kapcsán, vagyis, hogy ki jut be a parlamentbe, több meglepetés is született.

Az első az, hogy a Szabad Polgárok Mozgalma (PSG) még megközelíteni sem tudta a parlamenti küszöböt, erre senki sem számított.

Šešelj radikálisai sem tudták átlépni a lecsökkentett, három százalékos küszöböt. A küszöb peremét pedig szinte teljesen váratlanul elérte a POKS (Szerb Királyság Megújhodásáért Mozgalom), az Elég Volt Mozgalom és a Söprű koalíció. A választási éjszakán a POKS olyannyira közel állt a parlamenti küszöb átlépéséhez, hogy a haladók vezére, Vučić meg volt győződve arról, hogy bejutnak a képviselőházba.

A küszöböt átlépte a SPAS, a haladók csendestársa. A parlament ellenzék nélkül marad. Az elnök pedig csak nevet ezen a kijelentésen, és nem érti, hogyan látnak a sajtóban napvilágot az ilyen információk.

Hol hallották és látták ezt. A RIK még nem jelentette meg a hivatalos eredményeket (a kommentár június 25-én jelent meg – a szerk. megj.), így, Vučić hozzáállását figyelve még bármi elképzelhető.

A vasárnap is hozott a meglepetést. Vučić arra vonatkozó bejelenését, hogy a kormányban helyet kapnak olyanok is, akik nem jutottak be a parlamentbe.

Bármilyen érthetetlennek és őrültnek tűnik ez az ötlet, teljesen logikus, ha megfigyeljük a történések menetét, vagyis azt, hogy Vučić előbb, a pluralizmus látszata miatt, úgynevezett ellenzéki pártokat hoz létre, beveti őket a választások tüzébe, ahol azok elégnek, majd, úgyszintén a többszólamúság illúziója érdekében, kiemeli őket hamvaikból és tisztségre helyezi, mesterséges életben tartva őket.

Az pedig már nem is fontos, hogy az SNS Putyin vagy Orbán pártjánál is több mandátumot szerzett, egyedül kétharmados többsége van.

Végül is, ez várható is volt, az ellenzék tette ezt lehetővé, habár azt mondják, hogy Vučić hatalmának leleplezése volt az eredeti céljuk. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a Nyugat a továbbiakban is minden felett szemet huny-e a koszovói kérdés megoldása érdekében – írják a Danasnál.

A kommentárt ezen a linken olvashatják.

 

 Vajdaság már nem téma

Aleksandar Popov, a Központ a Regionalizmusért igazgatója a választási kampányt értékelve kijelentette, a helyi, valamint Vajdaság autonómiájának kérdése szinte egyáltalán nem szerepelt a kampány során.

– Az autonómia kérdésével kizárólag a Vajdasági Front foglalkozott, mivel ők számítottak az autonómiapártiak szavazatára – mondta Popov a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) online, Cenzus című műsorában, írja a VOICE. Hozzátette, amikor a Demokrata Párt volt hatalmon, akkor sem történt sok minden Vajdaság kapcsán, 2016-tól az SNS pedig „megtartotta a fennálló állapotot”.

– Vajdaság Statútumának elfogadásakor az akkori elnöke, Boris Tadić nem vette a fáradságot, hogy eljöjjön Újvidékre, a Tartományi Képviselőházba. Akkor most mit várunk az egykori radikálisoktól, akik most vannak hatalmon – mondta Popov, aki szerint a szerbiai parlament képviselőinek nagy része olyan belgrádi illetőségű személy, akit nem érdekel Vajdaság kérdése, de más helyi szintű probléma sem.

 

Eredetiben itt.  

 

Nyitókép: N1/Tanjug/Dragan Kujundžić