Aleksandar Vučić még a Wikipédia angol címoldalára is felkerült a fura választásokon szerzett szokatlanul nagy arányú győzelmével. Hashim Thaçi pedig Washington felé repülve tudta meg, hogy Hágában vádat emelnének ellene, mire visszafordult. A két háborús ellenfélnek aligha sikerül már megtalálnia az egyezség felé vezető utat.

Vučić-dilemma: Unió vagy Putyin jó?

Ahelyett, hogy az EU-hoz közeledne, az uniós tagjelölt Szerbia egyre inkább ellentmondást nem tűrő egypártállammá alakul. Vučić, a nagyhatalmú elnök újabb választási győzelmet ünnepel, írja a bécsi Die Presse:

„A trónon ülve a győzelem öröme meghaladta a vírusoktól való félelmet. Egy bérelt fúvószenekar fülsiketítően játszott a szerb uralkodó haladó párt (SNS) zsúfolt választási rendezvényén. A párttisztviselők közben vidáman táncolták a hagyományos kólót. Óriási taps fogadta Aleksandar Vučićot, a mindenható párt- és államvezetőt, amikor végül a mikrofonhoz lépett. Régóta szerepel a politikában, de »soha nem volt ilyen történelmi pillanata« – mondta az 50 éves nemzeti populista az SNS győzelméről.”

A New York Times szerint Vučić szinte teljes ellenőrzése a szerb állam felett még erősebb lett vasárnap, miután pártja földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a parlamenti választásokon, amelyet az ellenzék zömében bojkottált, hogy úgy tiltakozzon az autokrata politika ellen:

„Vučić úr ugyan személyesen nem is szerepelt jelöltként, de politikai koalíciója, a nacionalista Szerb Haladó Párt előrejelzések szerint a parlamenti helyek több mint 60 százalékát elnyerte. Ez az eredmény a pártot egy »szuperhatalom« küszöbére helyezi, ami lehetővé teszi a törvényhozóinak, hogy bármilyen más politikai frakció támogatása nélkül is módosítsák az alkotmányt. Az eredmény Vučić úr számára nagyobb mozgásteret biztosíthat a békemegállapodás kialakításához Koszovóval, az egykori szerb tartománnyal, amely 1999-ben szakadt el Belgrádtól, amiben egy amerikai bombázási kampány is segítette, de amelynek szuverenitását Szerbia soha nem ismerte el hivatalosan.”

A párizsi Le Monde szerint Aleksandar Vučić elnök „történelmi” győzelmet aratott pártjával:

„A nyolc éve hatalmon lévő Szerb Haladó Párt a szavazatok több mint 63 százalékát nyerte meg. Az ellenzék, amely felszólította szavazóit a választások bojkottálására, elítéli a tekintélyelvű sodródást.”

A szerb parlamentben alig lesz ellenzék, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Aleksandar Vučić szerb elnököt szombaton várják a Fehér Házban, ahol koszovói kollégájával, Hashim Thaçival Szerbia és Koszovó jövőbeli kapcsolatairól fog tárgyalni. Hogy ennek a tárgyalásnak mi lesz az eredménye, az teljesen bizonytalan. Bizonyos azonban, hogy Vučić diadalmas választási sikerrel a háta mögött utazik Washingtonba.

Az eddigi és esetleges jövőbeli koalíciós partnere, a Szerb Szocialista Párt a szavazatok csaknem 1 százalékát érte el. Néhány kisebbségi képviselőn kívül (magyarok, valamint albánok és muzulmánok a montenegrói szerb határ mentén, akikre egy alacsonyabb parlamenti bejutási arány van megszabva), csak egyetlen, (részben) az ellenzéknek tulajdonított pártnak sikerült átugrania a 3 százalékos határt. Ez a párt egy korábbi vízilabda-válogatott pártja, amelynek irányát a parlamentben egyelőre nehéz megítélni.

Ennek azonban egyébként sincs jelentősége. Szerbia ellenzéke már csak egy elhanyagolható entitás. Mivel több mint egy tucat kis párt vallott kudarcot a parlamentbe való bejutási határ miatt, és több más párt még csak nem is indult a választáson, a kormánykoalíció dominanciája a parlamentben mindenesetre meghaladja a két párt százalékban kimutatott előnyét: Vučić »haladói« a 250 mandátumból 189-et szereztek meg és ezzel egyértelműen uralják a nemzetgyűlést. A szocialistákkal együtt a kormánytábor mandátuma 221-re emelkedett. Az ilyen többségi arány Moszkvára vagy Minszkre emlékeztet.”

„Megszűnt a pluralizmus Szerbiában”, írja a budapesti Népszava, majd így folytatja:

„Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott és több mint 62 százalékot ért el a Szerb Haladó Párt (SNS) a vasárnapi választáson […]. »Mindenhol győztünk, ott is, ahol vesztésre álltunk, ott is, ahol korábban mindig veszítettünk, és az összes külföldi szavazóhelyen is« – hangoztatta az SNS elnöke. Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt győzött, második helyen a VMSZ végzett. [Így] megmaradhat a négy évvel ezelőtt megalakult kormánykoalíció Szerbiában, a VMSZ pedig megerősödve jött ki a versenyből.”

Koszovó

A hágai különleges bíróság 20 évvel a koszovói háború után vádat emelt Hashim Thaçi elnök ellen. Ezt a Neue Zürcher Zeitung így látjai:

„Thaçi rendkívül fontos embernek számított Koszovóban, hiszen mindig is »az amerikaiak embere« volt. Washington most is teljes mértékben támogatta őt abban, hogy áttörés szülessen a szerb–koszovói tárgyalásokon. A különleges bíróság vádemelése ezt a reményt meghiúsította. Most újra kell keverni a kártyákat, és csak remélni lehet, hogy a koszovói kérdés megoldásának következő kísérletében Brüsszel és Washington összehangoltan fog fellépni. Ez szükséges lenne, de nem biztos, hogy elegendő is lenne a sikerhez.”

„Az elnök reakciója dacoló és ügyetlen”, írja a bécsi Der Standard:

„A vádemelés után Thaçi a Facebookon közzétette az UÇK (Koszovói Felszabadító Hadsereg) emblémáját. Ehelyett helyénvaló lett volna, ha az elnök azonnal lemond. A korábbi UÇK-parancsnok már régóta túszul tartja országát a koszovói háborúban való részvétele miatt. De annak érdekében, hogy ne kerüljön a bíróság elé, még arra is hajlandó, hogy – alkotmányellenesen – átadja Koszovó északi részét Szerbiának, feladva ezzel egy multinacionális állam elképzelését. Thaçi már régóta elárulta a koszovóiakat.”

EU–Kína videocsúcs

A Nihon Keizai Shimbun c. japán napilap így jellemzi az EU–Kína csúcstalálkozót:

„Az Európai Bizottság elnökasszonya, Ursula von der Leyen és az Európai Tanács elnöke, Charles Michel videón folytatott csúcstalálkozót Hszi kínai elnökkel és Li miniszterelnökkel. Az európaiak aggodalmukat fejezték ki Peking Hongkong-politikája miatt, de nem fenyegették meg olyan szankciókkal, mint az USA. Kína az EU második legfontosabb kereskedelmi partnere. Európa gazdasági függősége Kínával szemben már nagymértékben fennáll – különösen Németországban, mert ez az ország az EU-export nagyhatalma. A koronavírus-járvány gazdasági következményei miatt az EU nem engedheti meg magának, hogy veszélyeztesse Pekinggel folytatott együttműködését. De Kínát is nagyon aggasztja a kapcsolat mai helyzete. Minél rosszabbá válnak az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatai, annál fontosabbá válik Kína számára az Európához való kötődés.”

„A videó-csúcstalálkozó közös megállapodás nélkül zárult le” – jegyzi meg abelga De Standard:

„Ez a csúcstalálkozó csupán egy kis eredményt ért el. Alapvető kérdésekben nem született megállapodás. De még ebben a hírben is van valami jó. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az EU már nem elégszik meg szimbolikus nyilatkozatokkal konkrét eredmények nélkül. Az EU azt akarja, hogy Kína komolyan vizsgálja felül a vállalatainak nyújtott támogatásokat, biztosítson tisztességes piaci hozzáférést az európai vállalatoknak, és vessen véget a kötelező technológiaátadásnak. Röviden: az EU a kínai gazdaság alapvető reformjait követeli. Ezzel az EU egyértelműen támogatja Ausztrália és az Egyesült Államok követeléseit Kínával szemben.”

A sanghaji Jiefang Ribao kínai szempontból vizsgálja az EU-val fennálló kapcsolatokat:

„Peking átfogó stratégiai partnerségre törekszik. Brüsszel Kínát nemcsak gazdasági partnernek, hanem »rendszer-riválisnak« is tartja. Ez az oka annak, hogy az Európai Unió mindig kerüli, hogy egyértelműen foglaljon állást Kínával szemben. Az EU ily módon akarja biztosítani a Kínával fenntartott kapcsolatainak előnyeit, ugyanakkor az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolatainak fenntartását is. Az EU azonban egyre inkább eltávolodik az USA-tól és saját útján próbál haladni. De Pekingnek nem lehetnek hamis reményei: az európaiak továbbra is osztják az amerikai értékrendszert és szövetségesek maradnak.”

Aleksandar Vučić (b) és Hashim Thaçi (Fotók: AFP)