Belgrád évtizedek óta nem „látott” ennyi könnygáz, mint július 7-én és 8-án, de ennyi lovasrendőrt és rendőrkutyát sem a parlament előtti, csatatérre hasonlító téren, írják szerkesztőségi kommentárjában a Danas napilap.
– Egyesek azt állítják, egy újabb július 7-i felkelés zajlik, mások szerint 2000. október 5-ének és 1991. március 9-ének egyfajta egyvelege.
Tény, hogy az emberek dühösek mindazért, ami a koronajárvány alatt történik velük, a bezártságtól és a kijárási tilalomtól kezdve a munkahelyük veszélybe kerüléséig, valamint az emberek közötti óriási egyenlőtlenségek miatt is. Az egyenlőtlenségek pedig teljes valójukban megjelentek – labdarúgómérkőzéseket meg lehetett szervezni, a választásokat is és sok más olyan eseményt, ami nélkül lehet élni.
Másfelől viszont sok kórházban nem biztosítottak az emberhez méltó körülmények, sem a „fehér köpenyeseknek”, sem a COVID-fertőzöttek és a többi beteg számára sem. Sokan mondták és figyelmeztettek – a dühkitörésnek meg kellett történnie. De ki ellen irányul a düh és ki irányítja?
Anarchikussá váltak azok a tüntetések, amelyeknek a szervezői nem fedték fel kilétüket, annak ellenére sem, hogy a hatalom állítólag készségesen viselkedett akkor, amikor lemondott a kijárási tilalom újabb bevezetéséről.
Az, aki elsőnek szólított fel tüntetésre és szervezett már ezelőtt is több gyűlés – a jobboldali Srđan Nogo – tagadja, hogy köze lenne a szervezéshez, a „népre” hivatkozik. Az ellenzéki politikusok, akik a hatalom szemében egyenesen az ördög megtestesítői, magára vállalták a felelősség egy részét azzal, hogy felszólították a hatalommal elégedetlen polgárokat, vegyenek részt a tüntetéseken.
Az ellenzéki vezetőkkel viszont a harcias és erőszakos tüntetők csak egy egészen kicsivel bántak gyengédebben, mint a rendőrökkel – szidták, fenyegették őket és néhány ütés is célt talált.
A Szerbia több városában szervezett tüntetéseket anoniman szervezik, a közösségi oldalalakon. Az emberek tömegesen reagálnak a felhívásokra és amikor megérkeznek a helyszínre, ott tör ki az anarchia és káosz, amelynek főszólói olyan fiatalok, akik össze akarnak tűzni a rendőrséggel, leszámolásra és verekedésre szomjasok.
Pontosan úgy, ahogy a futballmérkőzéseken is viselkednek a lelátókon. A rendőrség, pontosabban annak néhány tagja pedig a futballmeccsekre jellemző brutalitásnál is keményebben üt vissza. Úgy, ahogy a civilruhás rendőrök a parkokban „vadásszák” a tüntetőket, a teljes felszerelésben beöltözöttek is nyakon és fejbe verik gumibotjaikkal vagy megrugdossák a „levadászott” fiatalokat.
Az indokolatlan erőszak és a verés, még ha bosszú is a tüntetők miatt mindkét lábát eltörő rendőr miatt, nem a megfelelő csatorna, amelyen ki kell „ereszteni” az erőszakot. Ennek az eredménye inkább az lesz, hogy Szerbiában kialakul egy új erőszakspirál, amelyben jól tudjuk, az győz, aki a legkegyetlenebb – írják a napilapnál.
A kommentárt eredetiben ezen a linken olvashatják.
„Vučić Miloševićnél is nagyobb autokrata”
Aleksandar Vučić az elmúlt hetek alatt ismét kifejezett módon foglalkozott Horvátországgal, sajtótájékoztatóin olyan érzést próbál kelteni – a kormányhoz közel álló bulvárlapok újságírói kérdezik általában erről – mintha a legutóbbi horvát elnök-, majd a parlamenti választás egyik fő témája épp ő lett volna a horvát kampányban. Erről is és általában a szerbiai helyzetről beszélt a zágrábi N1 tévécsatorna vendégeként Hrvoje Klasić horvát történész.
A belgrádi N1 is beszámolt a történész vendégszerepléséről, aki az e heti tüntetéssorozat kapcsán elmondta, a mostani történések egy bizonyos szinten emlékeztetik 2000. október 5-ére, azzal a különbséggel, hogy ma nem létezik szervezett ellenzék Szerbiában és számos más fontos kérdésben is különbözik a helyzet az akkoritól.
– Szerintem Vučić Miloševićnél is nagyobb autokrata, a sajtó és a politika szabadsága még attól is rosszabb helyzetben van, mint Slobodan Milošević idejében volt – mondta a történész, aki egy másfajta veszélyről is beszélt.
– Szerbiai barátaimmal arról beszéltünk, hogy vajon a jelenlegi szerbiai hatalom vagy az ellenzék miatt aggódunk-e jobban. A leghangosabb tüntetők szélsőjobbosok, konzervatív, nacionalista retorikával – legyen szó Koszovóról, az oltásellenességről vagy az 5G-ről. Vučićot usztasának, siptárnak nevezik… – mondta Klasić, aki szerint a szervezett ellenzék hiánya miatt veszik át az irányítást a huligánok és ezért érzi úgy, hogy ezek a tiltakozások semmiképp sem foszthatják meg a hatalomtól Vučićot.
A történész üzent az Európai Unió vezetőinek is, akik hallgatnak a szerbiai történésekről, mondván, jöjjenek el néhány napra Szerbiába és meglátják, hogy az N1-en és néhány egészen kisszámú hírportálon kívül nincsenek szabad sajtótartalmak.
A Szerbiában uralkodó állapotot a miloševići korszakhoz hasonló korrupció és a szervezett bűnözés uralmának nevezte.
– Mindezzel tisztában van az EU, mindenki, aki idejön az EU-ból. De továbbra is tolerálják – állapította meg, majd arról beszélt, hogy szerinte erre a választ a geopolitikai játszadozásokban kell keresni, amelyeknek a lényege, hogy Vučić ne közeledjen még inkább Oroszország vagy Kína felé. Ugyanez a helyzet Koszovó kapcsán is, amikor az USA le akarja zárni Koszovó státusának kérdését, de erre Oroszország egyáltalán nem hajlik, ugyanis Szerbia számít az utolsó orosz bástyának Európa szívében.
Egy ilyen helyzetben, amikor Szerbia feje felett ilyen játszadozások zajlanak, Vučić Horvátországot hibáztatja.
– Aleksandar Vučić egy annyira patetikus politikus, hogy időnként kellemetlen hallgatnom őt. A horvát társadalmat nem érdekli Vučić, a horvát politikusok és a sajtó sem foglalkozik vele. Vučić azt mondta, hogy Horvátországnak gondot jelent az, ha ő győz, de ez elsősorban Szerbiának jelent problémát – emelte ki Klasić, aki azt üzente a horvát politikusoknak, hogy egyáltalán ne reagáljanak Vučić vádaskodásaira, mert neki épp erre lenne szükséges, akkor mondhatná azt, hogy „Itt van, látjátok, mi a probléma!”.
– Úgy vélem, Horvátországnak, az EU-s partnereivel közösen, fontolóra kellene vennie, hogy egy ilyen Szerbia, ahol a szabadság ennyire alacsony szinten van, maradjon-e továbbra is ilyen formában partnere az EU-nak – véli a történész.
Bővebben itt.
Nyitókép: danas.rs/Vladimir Živojinović/BBC
