Amikor Aleksandar Vučić államfő, Ana Brnabić távozófélben lévő miniszterelnök és Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter egyként kijelentette, hogy a koronavírus-járvány újbóli elharapózásáért a tüntetők tehetők felelőssé, a hangzatos megszólalással alapvető probléma van – jelesül, hogy téves.

Nem kell járványügyi szakembernek lennünk ahhoz, hogy a tévedést bizonyítsuk: ha még csekély jelentőséget is tulajdonítunk a tüntetések kirobbanásában Aleksandar Vučić megnyilatkozásának a kijárási korlátozások ismételt bevezetésével kapcsolatban, amelyet a koronavírusos megbetegedések növekedése indokolt, már ebből is láthatjuk, hogy az esetszámok növekedése megelőzte a tüntetések kirobbanását.

Vagy az államfőnek van igaza, vagy igaza van az államfőnek, de nem lehet mindkettőben egyszerre igaza még Aleksandar Vučićnak sem.

Ismert az is, hogy a Balkáni Oknyomozó Hálózat (BIRN) nyomban a választások másnapján megjelentette a Dr. Jovan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet által a kormány számára összeállított jelentést, amelyből kitűnt, hogy március 19-e és június elseje között 388-cal többen hunytak el a COVID–19 elnevezésű megbetegedésben, mint amekkora áldozatszám a hivatalosan kiadott nyilatkozatokban szerepelt, valamint az is, hogy már a június 21-i választásokat megelőző héten 300-400 koronavírusos megbetegedést azonosítottak a hatóságok.

A BIRN-jelentéssel kapcsolatban Ana Brnabić miniszterelnök és Predrag Kon epidemiológus még július elején ígéretet tettek arra, hogy felülvizsgálják az adatokat. Erre azóta sem került sor. Darija Kisić Tepavčević járványügyi szakorvos – miután közel háromezer orvos, egészségügyi dolgozó követelte a válságstáb elmozdítását – mindenkit megnyugtatott: maradni fog a válságstábban, amelynek ugyanakkor formálisan nem tagja. Nézete szerint a járvány amiatt kaphatott újból erőre, mert a lakosság felelőtlenül viselkedett. Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter a koronavírus-fertőzésben elhunytak számáról szóló újságírói kérdésre szellemeskedve azt válaszolta, hogy „ha valaki boncolás nélkül meg tudja állapítani, milyen betegségben hunyt el valaki, az Nobel-díjat érdemel”.

Ugyanakkor bizonytalanná vált, hogy a naponta elvégzett tízezer teszt tízezer tesztelt személyt jelöl-e, vagy csak bárminemű elvégzett koronavírus-tesztet. Ahogyan az sem tudható, hogy az egészségügyi válság következtében hányan szenvednek sérelmet, kénytelenek (ha egyáltalán tehetik) magánintézményeket látogatni, s hányan hunytak el a kórházi ellátás hiánya miatt. S a kormányzat azt sem árulja el nekünk, hogy mitévők lesznek, ha a fél éve a járvánnyal küzdő nővéreink, orvosaink, az ápolók, a mentőorvosok és a kórházi személyzet az elégtelen körülmények miatt csakugyan sztrájkolni kezd.

Mondhatnánk erre azt, hogy mi ebben a meglepő, nem az első hamisság, amellyel találkozhatunk. „Politikát csináltak a járványból” – szól a bölcsesség.

Ez így is lenne, ha a járvány már ab ovo nem politikai kérdés lenne, hiszen a társadalmi közvetítettsége nyilvánvaló. Nem szükséges mesterségesnek lennie, hogy a természetiségét már azelőtt levesse, hogy az állatokról az emberekre átterjedhetne: ha a járvány megszületésének és terjedésének társadalmi feltételeit nem vizsgáljuk, elvétjük a problémát.

A járvány mindig is már politikai kérdés volt.

Éppen emiatt elviselhetetlen, hogy a hamisság gyanúja merülhet fel – s megrendítő látni azt, hogy a választott vezetők és az egészségügy képviselői – minden jel szerint – milyen alacsony szintjén állnak az emberi morálnak.

A baj óriási és nyilvánvaló.

Emberek tíz- és százezrei szenvednek és százai hunynak el – köztük kisgyermekes anyák, gyermekek, szülők és nagyszülők –, miközben a kormányzat annyit sem képes hónapok óta kinyögni az áldozatok hozzátartozóinak, hogy fogadják őszinte részvétünket.

Kérjük, fogadják őszinte részvétünket.

Ana Brnabić miniszterelnök és Aleksandar Vučić államfő (Fotó: epancevo.rs)