Mire számíthat Szerbia az „EU is, USA is, Oroszország is, Kína is” politizálásával, mit nyerhet(ne) az uniós tagsággal, mekkora segélycsomagra számíthatott volna az EU-tól, ha már közelebb állna a tágasághoz? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott Aleksandar Milošević a Danas jegyzetírója, a napilap gazdasági rovatának szerkesztője.
– Az Európai Unió megszavazta a következő hét évre vonatkozó, 1800 milliárd eurós költségvetését, a koronavírus által leginkább veszélyeztetett tagállamainak pedig 390 milliárd eurós vissza nem térítendő segélycsomagot hagyott jóvá.
Szerbia, mivel nem tagja az uniónak ennek csak a töredékét kapja (ami nekünk mégis sokat jelent), de ha teljes jogú tag lenne akkor körülbelül 1,3 milliárdot kapna évente. Ez megközelítőleg a koronavírus-járvány miatti, a gazdaság megsegítését célzó segélycsomagunk összege, amivel jelentős mértékben eladósodtunk és amelynek visszafizetése szigorú önkontrollt igényel majd a következő években.
Megléptük, amit meg kellett lépnünk, de ha az európai tömb része lennénk, közel sem kellene annyit aggódnunk a koronavírus okozta gazdasági problémák miatt, mint most tesszük.
Szerbia alapvető gondja, ami miatt nem vagyunk az EU-ban, valójában az állandó körbe-körbe bolyongás. Brüsszeltől Moszkváig, Washingtontól Pekingig. Szerbia ugyanis, mindenkivel jóban akar lenne, de valójában senkivel sem akar jóban lenni. Nem része a „nyugati blokknak”, de a „keletinek” sem.
Teljesen egyedül áll a geopolitikai térképen, senki sincs mellette, aki segítő kezet nyújthatna neki, amikor megtorpan az úton, akkor pedig, ha valakivel szembekerül, senki sem áll mögötte, hogy megóvja.
Egy olyan országnak, mint a miénk – kicsi, fejletlen, háborúkkal és szomszédok közötti feszültséggel teli múlttal, olyan területtel, ami a miénk is meg nem is, valamint egy hatalommal, amelyik nem tudja merre menne, azt meg még kevésbé, hogy hogyan – ez egy valóban kedvezőtlen helyzet.
Egyfelől, mi mennénk az unióba. De ha lehet, akkor brüsszeli feltételek nélkül. Ugyanakkor, mi Oroszországgal is lennénk. De ha lehet, akkor úgy, hogy mindeközben azzal vádoljuk Moszkvát, hogy rombolja az országunkat.
Mi mindent akarunk: Čedót is, Jelena Milićet is, Šešeljt is és Bajatovićot is. Tiszteletben tartjuk Ukrajna területi integritását és üdvözöljük, hogy Oroszország fennhatósága alá visszakerül Krím. És akkor most mi a francért nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy azt mi elképzeltük?
Mindaddig, amíg Szerbia magányosan és céltalanul áll egymagában, megosztottan és elzártan, saját félelmeibe és sértettségébe bebábozódva, a mi fejlődésünk éppen ilyen lesz, mint eddig volt.
És a gazdaságunk is ilyen lesz. Most, amikor a COVID mindenkire egyformán lesújtott, a napnál is világosabb, milyen nehéz egy kis országnak egyedül lennie. Igen, az EU sem tökéletes. Igen, ott is egymás elől „rabolták el” a lélegeztetőgépeket.
Igen, a szegények ott is el akarnak venni dolgokat, a gazdagok meg nem adják. Igen, ott is egyesek „szorgalmasok és takarékosak”, mások meg „lusták és tékozlóak”.
Igaz, az EU-tagság nem törli el a nemzeti identitást és a nemzeti érdekeket sem. De az is igaz, hogy amikor a veszély egészen komoly lett, ők, olyanok, amilyenek, félre tudtak tenni mindent, rendezték soraikat és együtt indultak előre.
Lehet, csak az első alkalomig, amikor lehetőség adódik újra felrúgni az egységet. De akkorra a vihar már messze lesz. És velünk mi lesz?
A kommentárt eredetiben ezen a linken olvashatják.
„Ez a hatalom önmagát fogja megdönteni”
Szerbia jelenlegi hatalma önmagát fogja megdönteni, nem lehet kívülről megtenni ezt, mert azok, akik hatalmon kívül vannak nem elég erősek ehhez és nem elég egységesek. Ezt a Vreme hetilapnak jelentette ki Ljubomir Madžar, a közgazdasági tudományok professzora, írja a FoNet hírügynökség.
Madžar szerint a szerbiai ellenzék helyi szinten működik, ott aktív, ahol helyi jellegű programjaik és ötleteik vannak, és nem létezik egy „egy politikai platformon egységesített abszolút nyomás és ténykedés”.
– Más szóval, nem létezik egy autoriter totalitarizmus, amelyik nagyszámú politikai szereplőt egy politikai egésszé gyúrna. Ez egy ideig-óráig lehetséges így, jó, amíg tart, de nem tarthat örökké. (Slobodan) Milošević is sokáig tartott, de vége lett – nyilatkozta a közgazdász a Vremenek, tudatja a nova.rs portál.
Madžar beszélt a koronavírus okozta gazdasági nehézségek enyhítését megcélzó állami segítségről is, amely szerint nem ellentétes a közgazdasági elvekkel, de veszélyes, „mert ezek a segélyek növelik az állam szerepét a gazdaságban és a társadalomban, erősítik a politikai körök hatalmát a társadalom többi részéhez képest”.
– Nálunk ez különösképp veszélyes, mivel mi egy politika által dominált társadalom vagyunk, ahol a politikának és a hatalomnak egészségtelenül nagy befolyása van. Most, amikor elkezdik osztani a támogatásokat és a segélyeket, akkor ez még inkább így lesz, ami már túl nagy nyomást jelenthet. Nagyon veszélyes irányt vettek a dolgok, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk a joguralom meg sem közelíti azt a szinten, amelyen lennie kellene, valamint hogy mennyire elterjedt a korrupció – hívta fel a figyelmet Ljubomir Madžar.
Bővebben itt.
Illusztráció
