Szent Rókus tiszteletére

A rendkívüli állapot bevezetésével, valamint szigorító intézkedéssel szabályozta és folyamatosan szabályozza újabb rendeletekkel a szerbiai kormány azt, hogy a polgárok minél kisebb számban vegyenek részt rendezvényeken – így a templomban a szentmiséken is – annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki fertőző gócpontok.

Folyamatosan korlátozták a polgárok számát, akik részt vehettek nyílt téren vagy a zárt helyen szervezett összejöveteleken. Így pillanatnyilag a szabadkai 204 négyzetméteres Munkás Jézus-templomban egy szentmisén 51 hívő lehet jelen. De még ez is jobb, mint a rendkívüli állapot idején, amikor a nyilvános misézést tiltották, és a papok a szentmisét zárt ajtók mögött tartották.

A hívők lassan térnek vissza a templomokba

– Lassan a templomba is visszatérnek a hívők, de érezhetően még kevesebb a templomba járók száma. Több szentmisét tartunk, így az embereknek nem kell csoportosulniuk. De az idősekben még bennük van a félsz. Nálunk inkább a magyarországi televíziók adását nézik, és ott sokkal jobb a helyzet – legalábbis úgy tűnik, és ez lendületet tud adni az embereknek. De a magyarországi kollégák is arról számolnak be, hogy annak ellenére, hogy szinte az élet minden terén visszaállt az eredeti rend, a templomba járásra ez nem vonatozik. Ez érdekes. Az emberek előbb el mernek menni a boltba, mint a templomba – állapítja meg Szakály József címzetes prépost, a szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa.

A rendkívüli állapot idején a templomok nyitva álltak, de egyidejűleg két embernél több nem tartózkodhatott benn. A papok nem tarthattak nyilvános istentiszteleteket, mert azzal megszegték volna az állami rendelet. Annyi lehetőségünk adódott, hogy magánmiséket tarthattak. Szakály József szerint ez nagyon fontos volt, mert a hívek így tudták, hogy a papjaik továbbra is imádkoznak értük, és a templomokban szentmisét mutatnak be akkor is, ha a hívek nem lehetnek ezeken jelen a gyülekezeti tilalom miatt.

Szakály József, a szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa

– Azt tapasztaltam, hogy a templomba járás nagyon hiányzott az embereknek. Sokan azt mondták – a legidősebbek –, akik nemcsak a kilencvenes évek háborúit élték meg, hanem a mesékből, elbeszélésekből a második világháború eseményeiről is van tudomásuk, hogy ilyenre még ők sem emlékeznek, hogy így el lettünk volna zárva a szentmisétől. Ilyet emberemlékezet óta nem látott a világ. Ez nagyon érződik, főleg, mert a rutinunk részévé vált, a vasárnapi szentmise kiváltképp. A mi bácskai népszokásaink jó része segíti a vallásosságot. A nagyszüleink megtanítják azt, hogy a péntek tésztanap. Ez szokásból megtartjuk, közben betartottuk a böjtöt. Nem tudatosan, de ha tudatossá válik, akkor sokkal könnyebb megtartani a böjtöt, mert akkor az már a rutin része. A templomba járásnál is van bizonyos rutin. Gondoltam, aki csak megszokásból jön, az majd elmarad. De pozitív értelemben csalódtam, kiderült, hogy az emberek óriási hányada tényleg őszintén vágyakozott arra, hogy itt legyen a templomban. Ez egy nagyon pozitív tapasztalat így a karantén után.

Se keresztelő, se házasságkötés, se elsőáldozás

Beszélgetésünk során kiderült, az első keresztelőt előző nap tartották a rendkívüli állapot feloldása óta. Igaz, még mindig élnek bizonyos korlátozások, csak meghatározott számú hívő vehet részt a szentmiséken, kizárólag maszkban és csak a kijelölt helyekre lehet ülni a templomban, de lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba. Az elmaradt elsőáldozást is megtartották, igaz, csak a szülők és a testvérek lehettek jelen azon.

– Lett volna a húsvéti nagyböjt ideje alatt is, és a húsvéti időszak után is bőven keresztelő, de lemondták azokat. Ami miatt az emberek félnek mind a kereszteléstől, mind az esküvőktől, az nem is feltétlen a templomi tömeg, hanem ami utána következik. Nem akarják sem magukat, sem a szeretteiket kitenni annak a veszélynek, hogy összehívják a világ minden tájáról a családtagokat, barátokat, és abból egy potenciális járványgóc keletkezik. Ez biztos, hogy egy szörnyű érzés.

A szabadkai anyakönyvi hivatal adatai alapján július 15-éig 192 házasságot kötöttek a községben, 150-nel kevesebbet, mint az előző évben. Szakály atya szerint a fiatalok készülnek az esküvőre, de nem mernek kockáztatni.

– A fiatalok készülnek esküvőt tartani, augusztus folyamán nekünk hat esküvőnk lenne – meglátjuk, hogy ebből mi fog megvalósulni. Nagyon sokan úgy számolnak, hogy eredetileg száz embert hívtak, ebből, úgy gondolják, hogy a fele el is fog jönni. Sokan nem tudnak vagy félnek átjönni a határon a kötelező karantén miatt. Az idősek otthon maradnak, mert nem mernek kockáztatni. Meglátjuk. Folyamatosan követni kell az előírásokat, mi engedélyezett, és mi nem, milyen szigorítások vannak érvényben. A városházán a torlódások miatt olyan megoldást is alkalmaznak már, hogy ne csak egy napon – szombaton – lehessen esküdni, hanem pénteken és vasárnap is. Az emberek nagy része attól a tömegtől fél, ami később az ünnepség alkalmával keletkezik, amikor vidékről, külföldről is összezsúfolódnak az emberek. Van úgy, hogy a fiatal pár megtartja az esküvőt, de az ünnepséget elnapolják egy kedvezőbb időpontra. A püspöki rendelet szerint most már az esküvők megtarthatók, de lehetőleg ne legyen nagy tömeg a szertartáson. Meg lehet beszélni a fiatalokkal, hogy egy olyan ügyes vőfélyt alkalmazzanak, aki úgy igazgatja a násznépet, hogy ne legyen torlódás.

Imakönyv, maszk, fertőtlenítő

Régen csak imakönyvet kellett a szentmisére vinni, most már a maszk is kötelező kelléke a vasárnapi templomba járásnak. A templomban is oda kell figyelni egymásra – a püspöki rendelet szerint még a békeköszöntéskor sem szabad kezet fogni.

– A padokat rendszeresen fertőtlenítjük, csak a családtagok ülhetnek egymás mellé, és csak a megjelölt helyekre. Ezt betartják az emberek. Amikor vasárnaponként tartom a misét, elég fura, hogy nem tömött padokat látok, hanem az egész templomban szétszórva ülő híveket. Ez nem egy megszokott látvány, de betartják ezt az emberek, ennyi felelősség van bennük, és ezt díjazom. A templomot csak akkor hűtjük, amikor üres. A klímát semmiképpen sem kapcsoljuk be akkor, amikor benn tartózkodnak az emberek.

Szakály atya szerint az emberek már belefáradtak a vírussal való küzdelembe, szeretnék már maguk mögött tudni ezt a periódust, mégis arra int, meg kell tanulnunk figyelni egymásra.

– Nagyon nagy arra a vágy, hogy ezt az egészet felejtsük el. És igazából azt kellene most megtanulni, hogyan tudunk együtt élni, egymásra jobban figyelni, akár a személyes higiéniát illetően, akár más intézkedésekben. Ha betegek vagyunk, ne menjünk emberek közé – de ezt nemcsak a koronavírussal kapcsolatosan kellene betartanunk, hanem minden fertőző betegséggel. Figyeljünk oda egymásra!

Imádkozzunk Szent Rókushoz!

Szakály József, a szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa a járvány kezdete óta minden egyes szentmisén arra kéri a hívőket, imádkozzanak együtt a járványok védőszentjének tiszteletére.

– Szoktam a koronavírusról beszélni a misék alkalmával is. Most vasárnap is beszéltem róla. Attól, hogy nem látjuk a vírust, attól, hogy nem látjuk tömegével a betegeket vagy a halottakat, ahogyan az Olaszországban történt, attól a vírus még itt van. Ha mást nem tudunk tenni, akkor csak annyit tegyünk, hogy felelősségteljesen viselkedünk: ha maszkot kell viselni, és fertőtleníteni kell a kezünket, akkor viseljünk maszkot és fertőtlenítsünk. Ha már az eleinktől megörököltük Szent Rókus tiszteletét, akkor azt kötelességünk megtartani! Szabadkának volt egy fogadalma a pestisjárvány idején a 18 században: ha Szent Rókus közbenjárására megmenekül a várost, akkor ennek emléket állít. Így Szabadka egyik legrégebbi szakrális emléke a belvárosban található Rókus-kápolna. Később épült ki a Rókus-templom. A mai napig Szabadkán az augusztus 16-a, Szent Rókus napja fogadalmi ünnep, egy böjti nap. Mi a járvány kezdete óta minden áldott szentmisén, akármilyen nyelven is tartjuk azt, elimádkozzuk a Szent Rókus-imát, ami kifejezetten egy szabadkai megfogalmazású ima. Az imánkban azt kérjük, hogy Szent Rókus legyen a közbenjárónk Jézus előtt, aki kiesdekli a számára oly kedves város, Szabadka megmenekülést. Ezt az imát otthon is lehet imádkozni, nemcsak itt, a templomban. Fogadalmat is lehet tenni ennek érdekében: igyekszem többet templomba járni, adakozni.

A hatályos püspöki rendelet szerint a szabadkai 204 négyzetméteres Munkás Jézus-templomban egy szentmisén 51 hívő vehet részt

Vasárnaponként online misék

Nagy Julianna, a moholi zarándokok csoportjának egyik szervezője is nehezen élte meg, hogy a rendkívüli állapot ideje alatt nem vehetett részt fizikailag a szentmisén, de követte azokat a világháló segítségével.

– A templom nekem a nyugalom helye, ahol mindig találkozok Jézussal. Annak ellenére, hogy tudjuk, Jézus mindenhol jelen van, mégis, a templom az Isten háza, egy menedékház, ahol az ember kérhet, hálát adhat a szentmisén. Nekem annyira nem volt nehéz az, hogy nem tartottak vasárnapi istentiszteleteket, mert a munkámból kifolyólag csak minden második vasárnap tudok azokon részt venni. Az alatt az időszak alatt, míg korlátoztak bennünket a templomi jelenlétben, online hallgattam a Mária Rádióban sugárzott misét. Hála Istennek, már nálunk is egyre több plébános praktizálja, hogy élőben közvetíti a templomból az általa celebrált szentmisét, így a mi templomunkból is mentek a közvetítések a Facebookon keresztük. Több szentmisét is néztem, nagy kínálat volt, lehetett válogatni, hogy Adáról, Moholról, Óbecséről vagy Budapestről nézzük a közvetítést. Ezt az emberek vissza is tudják nézni. Meglepő, hogy hétköznaponként kevés hívő szokott lenni a moholi templomban, addig ezeket az online közvetítéseket sokkal többen követték, mint ahányan templomba szoktak járni. De az embereknek hiányzott a templomba járás, az oltári szentség magunkhoz vétele.

Nemcsak a szentmisékre nem tudtak járni a hívő, de egymás egészségének védelmében beszüntették a találkozásokat is, így a moholi imacsoport is felfüggesztette egy időre a közös imádkozást.

– Az imacsoportunkkal is felhagytunk, mindenki otthon imádkozott, néha telefonon beszéltünk, ha valakinek szüksége volt rá, akkor közösen imádkoztunk érte, megosztottuk a közösségi oldalon, hogy kinek és miért kérjük az imát.

Annak ellenére, hogy a szentmiséken már részt lehet venni személyesen is, Julianna úgy látja, sokan hiányoznak még a templom padjaiból vasárnaponként.

– Kevesebben járnak még a templomba. Azóta különféle rendelkezéseket hoztak: egyszer ötvenen lehettünk benn maszkban, majd két hétre rá már százan is, maszk nélkül. Sajnos többen elmaradtak.

Ima Szent Rókushoz járvány idején

Istennek dicső szentje és barátja, Szent Rókus! Hozzád fohászkodunk e megpróbáltatásokkal teli időkben: közbenjáró imádságoddal távoztasd el tőlünk a járványos betegséget, és esdd ki nekünk Istennél a gyógyulás és a testi-lelki egészség kegyelmét!

Szent Rókus hitvalló, városunk oltalmazója! Jámbor zarándokként te a pestises betegeket ápoltad, míg magad is megbetegedvén, a gyilkos kór áldozata lettél. Fájdalmas sebeidre és szenvedéseidre kérünk, imádkozz érettünk, s a neked oly kedves városért, Szabadkáért az Úrhoz, hogy ez a járványos betegség szűnjön meg népünk körében! És ép testben ép lélekkel mond-hassunk majd hálát a Szentháromság egy Istennek és Szűz Máriának, a betegek gyógyítójának!

Amen

Kápolna a járványok védőszentjének tiszteletére

A szabadkai Szent Rókus-kápolna 1738-ban épült, és nagy jelentőségű kulturális emlékműi státuszt élvez. A kápolnát Szent Rókus, a járványok védőszentje tiszteletére emelték, mivel akkoriban a pestisjárvány számos életet követelt Szabadka területén. Azon a helyen épült, ahol a Thököly elleni harcokban harminc lakost megöltek. 1753-ban felújították, 1773-ban pedig a kápolna előtetőket kap, és székesegyházként üzemel az Avilai Szent Teréz római katolikus templom kiépítéséig Szabadkán. Az előző kápolna, amelyet 1738-ban építettek, a város első szakrális épületei közé sorolható. 1884-ben lebontották, és a helyére egy másik, mai napig álló épült.