Nemcsak, hogy színesbőrű, de még nő is…
Mint szinte minden mást a világon, Donald Trump két nagy csoportra osztja a nőket: az egyikbe azok tartoznak, akiket megvehet magának (mindenkori felesége, lányai, beosztottai, k..ái, valamint a fanatikusan rá szavazó „háziasszonyok”), a másikba pedig azok, akiket nem: az okos, erős nők, akik nem ijednek meg tőle és nem vetik magukat hanyatt a milliói láttán. Utóbbiakat nemes egyszerűséggel az „undokok” gyűjtőnév alatt tartja számon.
A második csoport legismertebb képviselői: Nancy Pelosi demokrata párti házelnök, Hillary Clinton, a volt vetélytárs (aki majd hárommillióval több szavazatot kapott, mint Trump) és a 2016-os republikánus előválasztások üzletasszony-jelöltje, Carli Fiorina. Trump legújabb – és egyben legveszélyesebb – női nemezise pedig Kamala Harris, az idei demokrata párti alelnökjelölt.
Akárkit is választott volna a posztra Joe Biden, a jelenlegi elnök azonnal elkezdte volna azt mocskolni, mint ahogy meg is tette. Kamala Harrisszal azonban meggyűlik a baja. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált abból a káoszból, ahogy a szélsőjobboldali propagandagépezet már a bejelentés órájában csikorogva fordult rá a kaliforniai szenátor gyalázására.
Mert nem találják rajta a fogást. Miközben a Trump-kampány digitális vezére azon kéjelgett, hogy „Bernie bandája” (értsd: a demokrata balszárny) ki lett semmizve Harris felkarolásával, addig a Republikánus Párt főtitkára ugyanabban a percben azért ujjongott, mert „a baloldali csőcselék Kamala Harris szélsőséges nézetein keresztül ellenőrzése alá vonta a Biden-programot.” Nem tudták eldönteni, jobbról vagy balról támadják-e az újdonsült alelnökjelöltet. Az elnök maga „Hamis Kamala, Lassú Jóska” felirattal csivitelte világgá az első támadást (saját rettegését) a Twitteren.
Van is mitől tartania. Trump gyengéje ugyanis ugyanaz, mint az erőssége: mindenkit szemtelenül letámad és kigúnyol, olyannyira, hogy a legtöbb tisztességes ember képtelenné válik az ellenállásra, mert a trumpi pofátlanságot überelni lehetetlen, védekezni ellene pedig értelmetlen. Csakhogy az egészpályás letámadáshoz pályára van szükség, Kamala esetében viszont kivételesen nem Trumpnak lejt a pálya.
A szenátornő esetében ugyanis nem működik szinte semmilyen vád. Trump nem foghatja rá, hogy „a Wall Street zsebében van” (ezt rótta fel többek között Hillarynak), hiszen Harris a 2008-as válság után nekiment a nagy bankoknak, elutasította eredeti kínálatukat, majd a kisemberek kárpótlására annak többszörösét kényszerítette ki belőlük. Ha az elnök a „törvény és a rend” embereként igyekezne feltüntetni önmagát vele szemben, akkor Kamala igazságszolgáltatási sikerei mellett eltörpülnek az ő fegyveres erőszakért kiáltó szavai. Amikor Trump a bevándorlókat támadja, hogy azok „semmirekellőek és élősködők”, akkor előáll a bevándorló szülők lánya, aki kemény munkával jutott hivatása csúcsaira, nem pedig az apjától örökölt könnyű – és könnyelműen szétforgácsolt – vagyonnal. Ha az elnök esetleg „öngettósítással” vádolná a színesbőrűeket, akkor a fekete szenátor egyszerűen bemutatja fehér férjét.
És ha netán „a” Donald újból olyasféle szexista kirohanásokat engedne meg magának, mint amikor – a 2016-os tévéviták során – csúnya arcúnak nevezett egy nőt, vagy azt mondta, hogy a (népszerű műsorvezetőnő) „szeméből ömlik a vér, ömlik a vér az akármijéből”, akkor… akkor jobb lesz, ha alaposan szemébe húzza a piros nemzeti MAGA-micijét, mert feltehetően olyan választ kapna Kamala Harristől, amit maradék élete végéig megemlegetne.
Végül itt a legeslegújabb bizonyíték arra, hogy Trump valóban retteg a novemberi vereségtől és különösen Kamalától. Szó szerint ennek a jegyzetnek a készítése közben jött a hír, hogy az elnök személyesen bevetette verbális „atomfegyverét” – ami már Barack Obama ellen is visszafelé sült el –, hogy ti. Harris talán nem is jogosult az alelnöki (és azzal együtt az elnöki) posztra, mert állampolgársága kérdéses, hiszen szülei bevándorlók voltak.
Természetesen ez is közönséges hazugság: Kamala Harris a kaliforniai Oaklandban született 1964. október 20-án, és USA-állampolgársága abból fakad, nem szülei státusából. Ezt két alkotmánykiegészítés is egyértelműen leszögezi.
Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi vereségtől. Az utóbbi esetében ugyanis olyan államügyészekkel fog meggyűlni a baja, mint Kamala Harris volt. Aki hosszú éves ügyészi pályáját kezdte azzal a bírósági vádemelést befejező hivatalos kifejezéssel, ami most kampánymottójává lett: „Kamala Harris, a nép nevében”
Trumpban nem véletlenül nő az aggodalom.
Az államügyész-politikus: „Kamala Harris, a nép nevében” (Fotó: Scott Strazzante/San Francisco Chronicle)
