Komolyan kérdezem, úgyhogy tessék a választ nem félvállról venni. Nem véletlenül tettem fel ezt a kérdést, ugyanis minden jel arra mutat, hogy hangos kacagások, de talán még pontosabb lenne, ha azt mondanám, őszinte röhögés nélkül nagyon nehéz lesz elviselni, kibírni az elkövetkező időszakot. Még mielőtt itt különféle gyanúsítgatásokba kezdenének, minden ilyet megelőzvén azonnal közlöm, nem vagyok jós, cigánykártya-vető tanfolyamon sem vettem eddig részt, viszont azt látom, tapasztalom, hogy humor nélkül egyre nehezebb és üresebb lesz az életünk, s aki nem kezd el tréfálkozni, nevetni, az előbb vagy utóbb, de inkább előbb – ahogy a középiskolás éveim alatt hallottam – a knezseváci vigyorgóba (értsd: törökkanizsai elmegyógyintézet) kerül.
És, hogy nevessenek, mindjárt meg is osztom önökkel azt a párbeszédet, amit nemrég hallottam. A két kolléga közül az egyik igencsak felöntött a garatra, és reggel hétkor, amikor hazafelé tartott a buliból, közölte a másikkal, hogy kész, vége, ő többet nem iszik egy kortyot sem. A barátja ekkor megosztotta vele az információt, hogy ő 2005-ben mondta ugyanezt, és azóta tartja is a szavát, vagyis immár 15 éve nem fogyasztott alkoholt. Eljött a délutáni műszak, amikor a bulizós kolléga, nem mintha nem látszódott volna rajta, de azért mégis kibökte, hogy igencsak rosszul érzi magát. Mentve a helyzetet, a barátja csak ennyit felelt:
– Hidd el, 15 évnyi józanság után én sem érzem magam sokkal jobban ebben az országban! – mondta, majd egymásra néztek, s mindketten perceken át hangosan nevettek.
Úgyhogy, kérem szépen, mindenki igyekezzen naponta legalább egyszer egy jót nevetni, tréfálkozni, mert úgy könnyebb lesz elviselni azt a sok furcsaságot, ami vár ránk. És ha már azt kértem, hogy nevessenek, akkor már „csak” annak kellene megvalósulnia, ami az Elfújta a szél című musicalben elhangzik:
„Állj mellénk, Isten, más válasz nincsen,
szívünk ad zálogot, áldást hozz, ne átkot!”
Fotó: freepik.com
