A világsajtó az utóbbi napokban azt latolgatta, mi történhet a belarusz tiltakozások nyomán. Vajon nyeregben maradhat-e Lukasenka? Biden kiütheti-e Trumpot?
Természetesen nem maradhatott ki az amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusa sem.
Belarusz két lehetősége
A római La Repubblica c. baloldali napilap az Aljakszandr Lukasenka belarusz államfő elleni tüntetésekről ír:
„Két lehetséges megoldása van a Fehéroroszországot megrázó válságnak, amely immár a nagyon fiatal és az erősen európai jellegű fővárosból, Minszkből más városokra, sőt a vidéki térségekre is átterjedt. Az első az, hogy Fehéroroszország részese lesz annak a hosszú politikai folyamatnak, amely 30 évvel ezelőtt kezdődött a berlini fal leomlásával, s határozott lépést tesz Európa felé azzal, hogy Lukasenkát, aki 26 éve van hatalmon, egyszerűen elsöpri – mint ahogyan ez történt Miloševićtyel Belgrádban és Janukoviccsal Kijevben. A második lehetőség pedig az lenne, hogy Fehéroroszország anakronisztikus módon Észak-Koreává válik az Európai Unió határán, és Aljakszandr Lukasenka »Európa utolsó diktátora« marad, aki továbbra is brutális rendőri hatalommal bír, de olyan gyenge gazdaság felett uralkodik, amely arra sem képes, hogy a tízmillió lakos igényeit ellássa.”
A L’Est Républicain c., Nancyban megjelenő francia napilap a belarusz tiltakozásokról ezt írja:
„Európa, amely gyámoltalan, és gyakran még arra sem volt képes, hogy egységes döntést hozzon ilyen kérdésekben, egyelőre megelégedett azzal, hogy új szankciókat vezessenek be a Belarusz Köztársaság ellen […]. Így legalább elvárható, hogy az Európai Unió megszakítsa a Fehéroroszországgal fenntartott jelenlegi partnerségét, és határozottan elítélje annak az autokrata berendezkedésnek az állami terrorizmusát, amely már 2010-ben elcsalta a választásokat. Röviden: itt az ideje, hogy segítséget nyújtsunk Belarusznak, és elérjük, hogy Lukasenka, ez a szörnyű figura feladja magát. Ez nagy győzelmet jelentene a demokrácia számára egy olyan időszakban, amikor a Szovjetunió egykori tagországai, valamint Kelet-Európa több valaha volt köztársasága, így Magyarország és Lengyelország, napról napra egyre inkább korlátozza a szabadságot.”
A fehéroroszországi politikai válsággal kapcsolatban a De Telegraaf c. legnagyobb példányszámban megjelenő amszterdami napilap ezt írja:
„Megmarad-e Aljakszandr Lukasenka a nyeregben, ha szükséges, akár Moszkva katonai beavatkozása révén is? Vagy a Kreml végül ejteni fogja őt, és szabad utat ad az ellenzéknek? Körülbelül egy héttel a választási csalások után a világ azt a körülbelül tízmillió lakosú országot figyeli, ahol egy drámai saga zajlik, amely felidézi a kelet-európai kommunista rezsimek bukását az 1980-as évek végén. […] Az elemzők azon a kérdésen törik a fejüket, hogy Vlagyimir Putyin, aki a Krím-félsziget annektálása és a 2014-es kelet-ukrán katonai beavatkozás óta küzd a szankciókkal, valóban készen áll-e vészhelyzet esetén Minszknek katonai segítséget nyújtani? Ez a kérdés mindaddig nem releváns, amíg Lukasenkát továbbra is támogatja saját kormánya, valamint az országban szolgáló fegyveres és biztonsági erők. De ez a helyzet hirtelen megváltozhat. […] Oroszországra egy katonai beavatkozással nemcsak további nyugati szankciók veszélye hárulna, hanem azt is kockáztatná, hogy a belarusz lakosság – amellyel szoros kulturális és gazdasági kapcsolatban áll – eltávolodik tőle, s végső soron elvesztené Belaruszt, amely Oroszország számára stratégiai pufferállam a NATO ellen.”
A Szabad Európa Rádió honlapja arra emlékeztet, hogy Magyarország egyetlen szóval sem ítéli el a békés tüntetők brutalizálását, hanem a lengyel álláspont mögé húzódott. Orbán Viktor még júniusi minszki látogatásán is a a belorusz diktátor elleni szankciók megszüntetését szorgalmazta.
A 444 annak idején a magyar miniszterelnököt idézte, aki a magyar-fehérorosz kapcsolatokról úgy fogalmazott, „a két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”. Aljakszandr Lukasenka elnök szerint viszont Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ban, „mindenki másnál jobban megért bennünket„.
Milyen igaza volt Orbánnak (b), amikor Lukasenkával találkozott: „A két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mintsem gondolnánk” Minszk, 2020. június 5. (Fotó: BelTA)
A moszkvai Kommersant c. gazdasági napilap is a belarusz tüntetésekről ír:
„Aljakszandr Lukasenka, akit a Belarusz Választási Bizottság az elnökválasztás győztesévé nyilvánított, úgy döntött, hogy ott harcol, ahol az ellenzék is: az utcákon. Ezért a hatóságok a támogatóikat a minszki Függetlenség terére hívták annak reményében, hogy többen lesznek, mint az ellenfeleik. A válasz egy akkora ellenzéki tiltakozás volt, amelyet Fehéroroszország még soha nem látott. Lukasenka politikusként gyógyíthatatlan sebeket szerzett.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung a belarusz elnökválasztás eredményéről és ennek esetleges következményeiről ír:
„Az Európai Unió nem ismeri el a belarusz elnökválasztás eredményét. »Nem kétséges, hogy a választásokon súlyos szabálysértések történtek«, jelentette ki Angela Merkel német kancellár. Az augusztus 9-i választások nem voltak sem tisztességesek, sem szabadok, így az EU nem ismeri el az eredményt – mondta Charles Michel is, az Európai Tanács elnöke.
A 27 tagország csúcstalálkozója előtt Szvjatlana Cihanouszkaja, a belorusz ellenzék elnökjelöltje videóüzenetben szólította fel az EU-t, hogy ne ismerje el a »csalárd választások eredményét«. Michel bejelentette, hogy az EU hamarosan bevezeti a már említett szankciókat azok ellen a személyek ellen, akiket a tüntetőkkel szembeni erőszakért és a választások manipulációjáért felelősség terhel.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun c. pénzügyi napilap Putyin elnök vélhető szándékait firtatja:
„Rémálom lenne [Putyin] számára, ha a testvérország, Fehéroroszország Lengyelország és a NATO irányába fordulna. A katonai beavatkozás azonban nem reális lehetőség, mert sem a nemzetközi közösség, sem pedig az orosz választók nem támogatnák. Amit Putyin akar, az egy olyan belarusz kormány, amelyet ő befolyásolhat.”
A Neue Zürcher Zeitung szerint Merkel kancellár mindenekelőtt Németország stratégiai és gazdasági érdekeit tartja szem előtt, amikor Putyinnal a belarusz helyzetről tárgyal:
„Berlinnek anélkül kell kiállnia a minszki szabadságért és a demokráciáért, hogy túl keményen lépne fel Moszkvával szemben. Ez azért van így, mert például Németország Oroszország partnere az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték kiépítésében. De az európai országok közül leginkább Németország szenved a 2014-től Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók miatt is.”
Lettország nem áll készen arra, hogy Fehéroroszországgal együtt rendezze meg a 2021-es jégkorong-világbajnokságot – írja Latvijas Avize c. lett napilap:
„A belarusz hatóságok erőszakot alkalmaznak a békésen tiltakozó népük ellen. Amikor több mint 30 évvel ezelőtt megpróbáltuk helyreállítani a függetlenségünket, rendkívül fontos volt számunkra más államok segítsége. Éppen ezért fontos ma támogatni a belarusz lakosságot, és tájékoztatni őket arról, hogy már nem működünk együtt a Lukasenka-rezsimmel. Még a sportban sem.”
Lukasenka (b) meg Pompeo vidámsága: A belarusz diktátor és Trump külügyminisztere Minszkben, 2020 februárjában (Fotó: RFE/RL)
Csakugyan befolyásolhatta Oroszország a 2016-os választásokat?
A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról számol be, hogy az amerikai szenátus igazoltnak találta Trump titkos kapcsolatait Oroszországgal, ami persze nem segíti az újraválasztását:
„Az amerikai szenátus titkosszolgálati bizottsága megerősítette Robert Mueller volt különleges ügyész kutatásának eredményeit, amelyek szerint intenzív kapcsolatok hálózata alakult ki Trump és Oroszország között a 2016-os választási kampány során. A republikánusok által ellenőrzött bizottság jelentését kedden hozták nyilvánosságra. Mueller már 2019-ben jelentette, hogy a kampánycsoport egyes tagjai nyitottnak mutatkoztak egy Moszkvából érkező esetleges segítségnyújtás iránt, azonban akkor nem tudta bizonyítani az illegális megállapodásokat.”
Hivatalosan is Biden a demokrata elnökjelölt
A demokraták hivatalosan is Joe Bident választották elnökjelöltnek. A New York Times ezt így látja:
„Biden eddig csak néhány konkrét tervet ismertetett arról, hogy hogyan reagálna erre a nagyban megváltozott világra. Újabb konkrétumok helyett a virtuális pártkongresszus központi üzenete a következő volt: bízzanak egy olyan emberben, aki a szenátus külügyi bizottságát vezeti, aki részt vett Oszama bin Laden meggyilkolásában, valamint az iráni nukleáris centrifugákat érő kibertámadások előkészítésében – abban az emberben tehát, aki tapasztalt csapattal vonulna be a Fehér Házba. De Trump elnök és támogatói éppen ebben látják Biden sebezhetőségét. Ők azt állítják, hogy [Biden] egy olyan politikát képvisel, amelyről a hivatalban lévő kormányzat elhatározta, hogy szét fogja rombolni.”
A New York Post elemzője élesen kritizálja a demokratákat:
„A pártkongresszus második, kimerítően hosszú éjszakáján öregnek és fiatalnak, progresszívnek és szuper-progresszívnek, balosnak és szélsőbalosnak, feketének, fehérnek, ázsiai származásúnak, latinónak, őslakosnak… – azaz mindannyiuknak volt valami mondanivalójuk. De különösebb vezérmotívumot egyiküknél sem találtam. Donald Trump rossz, megértette?! De mi más várható a demokratáktól? Mit képviselnek a demokraták és mit ígérnek a szavazóknak? Hogy őszinte legyek: fogalmam sincs.”
A sanghaji Jiefang Ribao c. napilap azt állítja, hogy nem kedveznek a csillagok Trump újraválasztásához:
„A demokraták a pártkongresszuson lenyűgözően demonstrálták, hogy egységesen kívánnak harcolni a jelöltjük mellett és a hivatalban lévő elnök ellen. A demokraták jelöltjévé választott Biden világossá tette, hogy az ő Amerikája mennyiben különbözik Trumpétól. Biden minden amerikai állampolgár érdekeit képviselné, nem csak a fehér amerikaiakét. Ezért jó esélyei vannak.”
Az oszlói Verdens Erdens Gang c. bulvárlap Michelle Obama, Barack Omaba elnök feleségének fontos szerepére utal:
„Ő a választási kampány egyik legvonzóbb egyénisége, aki különösen nagy elismerést élvez olyan szavazói csoportok körében, amelyekre Bidennek nagy szüksége van ahhoz, hogy győzzön: a nőkre és kisebbségekre.”
A cikk folytatásában ez olvasható: „A demokraták Bident sokkal jobban támogatják, mint Hillary Clintont négy évvel ezelőtt. Abban az időben például Bernie Sanders csak visszafogottan állt Clinton mellé, és sok szavazásra jogosult nem szavazott. Ezért manapság azon van a hangsúly, hogy a szavazásra jogosultak éljenek a jogukkal. A demokraták úgy vélik, hogy profitálnának a magas részvételi arányból, ám a pandémia pillanatnyilag nagy bizonytalanságot jelent.”
Vajon miért imádkozott együtt Putyin (b) és Lukasenka 2005-ben a kazanyi székesegyházban? (Fotó: www.kremlin.ru)
