Milo Đukanović 30 év után távozhat a montenegrói politikai életből. Meglehet, Trump már 4 év után ugyanerre fog kényszerülni. Putyin nem készülődik a távozásra, mi több, talán Lukasenkát is képes lesz megtartani a hatalomban – erről szólt a világsajtó az elmúlt héten.
Vezető vagy provokátor?
A londoni The Observer c. vasárnapi újság az amerikai elnökválasztási kampányt kommentálja:
„A republikánus elnökjelölő kongresszuson Donald Trump – a rá jellemző bombasztikus és gyalázatos módon – azt sugallta, hogy semmiképpen sem ő a felelős az elhatalmasodó »amerikai mészárlásokért«, amelyeknek a megakadályozását máskülönben már a 2017-es elnöki beiktató beszédében megígérte.
Majdnem 200 ezer ember halt meg a koronavírusban? Felejtsd el. Növekvő szakadék az etnikai csoportok között és fokozódó rendőri brutalitás? Mindez a demokraták hibája. Emberek milliói veszítik el az állásukat? Beszéljünk inkább arról, hogy milyen nagyszerű munkát végzek én!
Joe Biden feladata, hogy Trump gyengeségeit – a hazugságait, számtalan politikai kudarcát, valamint a félelem és a gyűlölet politikai fegyverként való felhasználását – kiaknázza a kampányában. Trump azt akarja, hogy a választások az amerikai demokratikus életmód elleni állítólagos fenyegetésről szóljanak. Biden pedig úgy kívánja, hogy a választás Trumpról szóló népszavazás legyen.
Noha a verseny kettőjük között egyre szorosabb, a közvélemény-kutatások szerint Joe Bidennek valódi esélye van a győzelemre.”
Trump választási kampányát véleményezi a londoni The Guardian c. lap:
„A Republikánus Párt kongresszusa az elnök és a csatlósai négy napon át tartó merész hazugságainak kavalkádját jelentette. Az eltorzulások és túlzások semmi újat nem jelentenek a politikában. Ugyanakkor Donald Trump hazug természete a csütörtöki záróbeszédében újból megmutatkozott. Olyan súlyos munkanélküliségi adatokkal szembesülve, amelyek aláássák a gazdaságra összpontosító tervét, Donald Trump, aki a választási kampány során továbbra is rendkívülinek vallja magát, rasszista uszításra, félelmek gerjesztésére és ellenfelei rágalmazására ragadtatta magát.
De a demokratákra vonatkozó hazugságok mellett Trumpról is szokatlan hírek terjednek: érzékeny, feminista, és ami a legelképesztőbb – a first lady, Melania szerint: Donald Trump a »teljes őszinteség embere«.”
A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag c. hetilap egészen másként értékeli az amerikai választási kampányt:
„Az elmúlt hét Donald Trump szándékainak és ízlésének megfelelően alakult. A tökéletesen megrendezett kongresszuson a republikánusok tisztelegtek neki az elért és a képzelt eredmények miatt. Trump minden este a színpadon állt, és élvezte a dicséreteket. Alig esett szó a koronavírus-járványban elhunyt 186 ezer amerikairól vagy a gazdasági válságról.
Ugyanakkor elfajultak a rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tüntetések a wisconsini Kenosha városában. […] Donald Trump most ismét azzal érvelhet, hogy a demokraták által vezetett városokban, mint amilyen Kenosha is, nem tudják garantálni a polgárok biztonságát, és csak ő tudja nekik biztosítani a békét és a rendet. Ezzel a külvárosi, aggódó fehérek szavazatát kívánja megnyerni, akik a koronavírus-válság idején kezdtek kételkedni benne, de most a zavargásoktól félnek. Minél több város borul lángokba, annál biztosabb Trump választási győzelme.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Trump megszólalásai olajat öntenek a tűzre:
„A forrongások, amelyek hónapok óta sújtják Amerikát az afroamerikaiak elleni rendőri erőszak miatt, lehetőséget nyújtanak Trump számára, hogy a törvény és a rend biztosítékaként tüntesse fel magát. Most az az elnök, aki politikai ellenfeleit »romlott söpredéknek« titulálta, bejelentette, hogy meglátogatja a forrongó Kenosha városát. A választások szempontjából fontos Wisconsin államban egy rendőr hétszer (!) lőtt hátba egy afroamerikait, valamint egy fiatalkorú Trump-rajongó két tüntetőt lőtt le. Miután Portlandben pedig meggyilkoltak egy Trump-szimpatizánst, a legrosszabbtól kell tartani, már csak azért is, mert Trump úgy véli, hogy az elnökválasztáson csak manipulációval szenvedhet el vereséget.”
Donald Trump egy nagygyűlésen (Fotó: Erin Schaff, New York Times)
A rendőri erőszak és a rasszizmus elleni amerikai tiltakozások vitájáról a San Francisco Chronicle c. napilap ezt írja:
„Az Egyesült Államokban a tiltakozások döntő többsége békés. Azonban a George Floyd és Breonna Taylor meggyilkolása, valamint a Jacob Blake elleni rendőri erőszak – és a mélyebb szinten az egész rendszert érintő rasszizmus – miatti harag és csalódás valódi és igazolt. Elfogadhatatlan azonban, hogy a tiltakozó tömegből egyesek kifosszák, önkényesen megsemmisítsék vagy pusztítsák az üzleteket és középületeket. A társadalmi igazságosság aggályainak összekeverése a törvénytelenséggel, amint azt egyesek – mint ahogyan például az Egyesült Államok elnöke – tették, demagóg és veszélyes. […] A Fehér Ház bejelentette, hogy Trump kedden Kenoshába utazik. Vajon a jelenléte nyugalmat vagy újabb fellángolást okoz-e? Vezető vagy provokátor lesz Trump az elnökségének ebben a kritikus pillanatában?”
Putyin minden eszközzel meg akarja akadályozni a belarusz elnök bukását
Vlagyimir Putyin orosz elnök szerepéről a belarusz konfliktusban a madridi El Mundo c. spanyol napilap ezt írja:
„A nemzetközi közösségnek nem szabad megengednie, hogy Vlagyimir Putyin legyen az, aki átveszi a szerepet a belarusz válság megoldásában. Az orosz autokrata már meg is fenyegette az ellenzéki utcai tüntetőket. Putyin minden eszközzel meg akarja akadályozni a belarusz elnök bukását és annak következményeit. Még katonákat is kész Fehéroroszországba küldeni, mert a demokráciába tartó várva várt átmenet megszabadítaná az országot, amelyben részben még mindig szovjet struktúrák érvényesülnek. […] A balorusz ellenzék ébredésének a demokráciához kell vezetnie, Putyin azonban ehhez nem járul hozzá.”
A montenegrói csoda
30 év után távozhat Milo Đukanović elnök a montenegrói politikából, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung a hétvégén zajlott választásokról:
„Elképzelhető-e a koalíció a zöldek, a gazdasági liberálisok, az Európa-barát reformerek, a Putyin-támogatók, a szerb nacionalisták, a baloldaliak, az albán kisebbségi politikusok, a papok, az összeesküvés-elméletek hívői, az Európai Unió rajongói és Donald Trump szimpatizánsai között? A kérdés sutának hangzik, de Montenegróban, a közel 630 ezer lakosú államban nagyon praktikus módon kell megoldani ezt a kérdést a következő hetekben. Mindenesetre a vasárnapi montenegrói parlamenti választások után olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyeket matematikai szempontból aligha van mód megoldani: ilyen a hatalomváltás a fekete hegyek földjén.
Három évtizede van ugyanis hatalmon Milo Đukanović, aki államában hosszabb ideig uralkodott, mint a belarusz Lukasenka. Milo Đukanović fiatal szocialista funkcionáriusként, 1991. február 15-én, 29. születésnapján lett Európa legfiatalabb kormányfője, és azóta is a hatalmon maradt. Ő nemcsak rendkívül hatalomtudatos, de nyilvánvalóan rendkívül takarékos is, mert bár Đukanović hivatalosan soha nem kapott többet havi 1250 eurónál az államnak nyújtott szolgálatáért, ma többszörös milliomos, és több vállalat tulajdonosa vagy partnere.
Đukanović egyébként tagadja, hogy hazája a kilencvenes években a nemzetközi cigaretta-csempészet központja volt, nem utolsósorban a meghatározások miatt: nézete szerint ugyanis nem cigaretta-csempészetről, hanem »cigaretta-szállításról« volt szó. A kilencvenes években, amikor az Olaszországba irányuló dohánytranszport sok pénzt hozott neki, Đukanović a Szocialisták Demokratikus Pártjáva (DPS) irányította az országot és annak intézményeit. Az új párt 1990-ben a Montenegrói Kommunisták Szövetségéből jött létre. Đukanović ezt a pártot vezeti megalapítása (vagy átnevezése) óta megszakítás nélkül.
A vasárnapi előzetes eredmények szerint a szavazatok mintegy 35 százalékával a DPS lett ismét a legerősebb politikai erő az országban. De mivel Đukanović szocialistái érzékeny veszteségeket szenvedtek, az ellenzék heterogén erőinek elméleti esélyük van arra, hogy a hajszálvékony többségükkel kiszorítsák a kormánypártot a hatalomból.
Ehhez azonban közel tucatnyi csoport rendkívül heterogén koalíciójának kellene összeállnia, amelyek némelyike éles ideológiai ellentétben áll a többi párttal. Csak az egyesíti őket, hogy Đukanović ellen vannak. Ez a kapocs elég erős ugyan az ellenzék számára, de nem biztos, hogy ahhoz is elég, hogy kormányra jusson.”
Most mi lesz? Milo Đukanović 30 év után távozhat a politikából (Fotó: Face TV, Sarajevo)
