Odavetett félmondatként találkozhat az ember azzal, hogy a Küklád szigetvilág közül némelyik tud bizony olykor szeles is lenni. A Pannon-medencében szocializálódott egyed erre mit tesz? Bölcsen megvonja gondolatban a vállát, hogy oké, erre is előfordul az ilyen, sőt, még olyanabb is, aztán mégsem tesszük szóvá.
Aki Nakszosz szigetére – a Küklád szigetcsoport legnagyobbikára – Míkonosz felől érkezik komppal, annak óhatatlanul is feltűnik a szélmalomegyüttes, ami Míkonosz régi kikötője felett magaslik. Nakszoszon is akad szélmalomból pár, de egyik sem működik ma már, még turistalátványosságként sem, mint az alig egy órányira levő szomszédos szigeten. Pedig szélből nincs hiány.
Szélcsatornában lenni néha jó
Nakszosz zegzugos, vár köré épült fővárosának egyik része folyamatosan kapja a szelet. Szavvasz, a hatvanas éve elején járó panziótulajdonos szerint ezért is a legjobbak a legfelső emeleten lévő szobái, meg persze, a kilátás miatt. „Ha nincs vendég, felmegyek, kiülök, és csak nézem a vizet, meg élvezem a szelet, ahogy jár”.
Ahogy mondja, reggelente nem azt nézi meg az előrejelzésekben, hogy napos idő lesz e – ritkán van, hogy ne az legyen – , hanem a szélerősséget. „Észak-északkelet irányából szinte állandó, de van amikor északnyugatról is kapjuk. Na, az néha erős tud lenni” – fogalmaz a panziótulajdonos két cigisodrás között. Majd hozzáteszi, elég kimenni az öbölbe, hogy lássa az ember.
Városi látkép, amikor nem tépi le a fejed a szél
Mint kiderült, az öböl, amiről Szavvosz beszélt, a Chora és a családok körében népszerű Agiosz Prokopiosz közötti partszakasz, amit szörfösök tarkítanak általában. A hosszan elnyúló, szelet észak felöl kapó öbölben a klasszikus strandolás amúgy sem lenne kivitelezhető – egyrészt a part adottsága miatt, és persze a szörfösök sem könnyítenék meg az önfeledt fürdőzést. Ám amikor a szél rákap, jószerivel senkinek nem ajánlott ott a vízben lenni, tapasztalt szörfösök persze erős szél esetén is megindulnak és próbálkoznak, de kezdők jobb ha elkerülik.
Amikor euróezreket buksz, csak mert nem tájékozódsz
Bár a széllovaglás nem éppen egy olcsó sport, de még így is akad, aki felszínes tájékozódás után dönt úgy, hogy akkor az aktuális szezont Nakszoszon szörfözi végig, aztán meg csak kapkodja a fejét, hogy hol marad el a szél. Mert ahogy Nikosz mondja, a júliusban feltámadó, és augusztus végéig kitartó meltemi nevezetű szélen kívül semmi biztosat nem lehet tudni. A meltemi kiszámíthatósága – dél után kerekedik fel, és napnyugta környékén csendesül el – mellett azért is jó, mert a rekkenő hőséget teszi elviselhetőbbé. És szeptemberben szépen eltűnik.
Szeptemberi szörfösök, szevasztok
Innentől kezdve viszont minden lutri. Nem egy szörfös bízott tavaly is abban, hogy az előző évi szezonhoz hasonlóan októbertől akár januárig mehet a sport, aztán kénytelen volt a hosszú és költséges várakozás után belátni, hogy ezt bizony benézte és pár ezer euróval kevesebbel, ámde néhány tapasztalattal gazdagabban vehetett irányt másfele.
Persze a szörfösök vesztesége sem csekély, de a közelében sincs annak, mint aki impulzusvásárlóként gyorsan vett egy tengerhez közeli, új építésű házat pár éve, gondolván, a kért ár kihagyhatatlanul jó.
A hullámok sem barátiak olykor
A nemtudás ára
Nakszosz szigetének fővárosa, Chora szinte állandóan ki van téve az északi széljárásnak. Ez alapesetből akár még jó is tud lenni, ámde a tengerhez közeli új, betonból készül épületek a sós, párás levegő miatt néhány évente alapos felújításra szorulnak. A só ugyanis kikezdi a szerkezetet, repedések, omlások jönnek létre. Vagyis aki ilyen házat vesz, az kétévente nekifeküdhet egy alapos felújításnak, ami – főként ha külföldi az ember, mint jelen esetben az újsütetű német háztulajdonos – igen költséges tud lenni. Mert bármilyen széles is alapból a görög házigazda mosolya, annál soha nem lesz szélesebb, mint amikor a külföldi vendég az ő pénztárcáját tömi ki, de vastagon.
Ázsiától eltérően Görögországban alapból nincs kettős árazás, de óhatatlanul vastagabban fog a ceruza a tapasztalat szerint itt, ha a köszönésen túl nem sikerül görögül folytatni az alkudozást. És hát a nyelvtudás hiányát akkor is meg kell fizetni, amikor csak olyan kivitelezőt alkalmazhat az ember, akivel szót ért, jelesül, angolul.
Bár előszeretettel szokták mondani – tévesen – hogy az eszikmóknak több száz szavuk van a hóra, a nyelvi akadályok miatt erősen kideríthetlen hogy a tengerjáró görögöknek mennyi kifejezésük van a szélre. Egy viszont biztos, aki nem figyel rá és nem tanul meg vele együtt élni, az könnyen járhat úgy, hogy fél éjszakáját töltheti elmélkedéssel arról, miért is nem figyelt oda jobban, mikor nyitva hagyta a tetőtéri lakásának ajtaját, amit aztán egy vidám éjjeli széllökés úgy csapott be, hogy a kulcs belülről csörrent meg.
Sz. F. F.
Helyszíni riportsorozatunk eddigi részei:
és
Majdnem elszigetelt görög esetek, avagy nyaralás COVID-idején
