60 millióan nézték az első elnökjelölti tévévitát 60 évvel ezelőtt, 1960. szeptember 26-án. Az elnökválasztások történetében új fejezet nyílt, amikor Kennedy és Nixon a tévéképernyők előtt csapott össze.
A választási hadjáratban John F. Kennedy hátrányban volt a nem is sokkal idősebb, de tapasztaltabb Richard Nixon (akkori) alelnökkel szemben. A tévévitában is nagyobb esélyt jósoltak Nixonnak.
Az Egyesült Államokban érvényben lévő törvények szerint az elnökjelölteknek, szereplésük alkalmával, ugyanannyi időt kellett biztosítani, csakhogy abban az évben 14 induló volt, a tévések pedig nem akarták az értékes adásidőt elpazarolni ennyi jelöltre. Ezért nem is különösebben rajongtak a tévés közvetítésért.
A Kongresszus úgy oldotta meg a problémát, hogy felfüggesztette a törvénynek ezt a szakaszát, de csakis az elnökválasztás idejére. Ismerős lehet mindnyájunknak, hiszen innen másolta szinte minden ország később azt a szokást, hogy a tévés vitákban azonos időt adnak a jelölteknek a megszólalásra.
Nixonnak közben megváltozott a helyzete; nem sokkal azelőtt engedték ki a kórházból, ahol beteg térdét kezelték, de ő nem pihent. Egyik helyszínről a másikra loholt a kampánykörúton beteg lábával és mikor Chicagóba érkezett a tévés szereplésre, nem fogadta a tévés tanácsadókat, akik éppen azért akarták tanácsokkal ellátni, hogy jól tudjon szerepelni.
Kennedy ezzel szemben délutáni szunyókálás után, kipihent, lebarnult arccal fogadta tanácsadóit aznap, akik felkészítették a kérdésekre és lehetséges válaszokra.
Nixon sápadtnak, nyúzottnak és fáradtnak nézett ki a képernyőn. Visszautasította a sminket is, ez megint csak nem neki kedvezett. Kennedy a kamerákon keresztül sokkal jobban mutatott, sötét öltönye jó kontrasztot alkotott a szürke háttérrel, míg Nixont szerencsétlen módon szürke öltönybe öltöztették, így egészen beleolvadt a környezetbe. Ma már erre is többszörösen figyelnek.
Kennedy testbeszéde külön elemzések tárgyát képezi azóta, hiszen a tévénézők látták őt és mivel ezen a téren is ő szerepelt jobban, nem is kérdés azóta, hogy hatással volt a nézőkre. A rádiós hallgatók inkább Nixon felé hajlottak, de lehet, csak azért, mert az idősebb korosztálynak nem volt tévéje akkoriban, így inkább a konzervatív jelöltben bíztak.
Jellemző volt, hogy a tévénézők nem is emlékeztek a beszélgetés konkrét témájára, a képek viszont jól megmaradtak emlékezetükben. A közvélemény-kutatási adatok szerint a választókat befolyásolta a vita döntésükben.
A szeptemberi tévévitát még három követte októberben, az alelnökjelöltek egyikben sem vettek részt. A harmadik tévévita ugyancsak mérföldkő volt a televíziózás történetében. Először használtak osztott képernyőt, így egy időben tudtak beszélgetni a jelöltek, Nixon Los Angelesben tartózkodott, Kennedy pedig New Yorkban.
Hiába volt a további három tévés szereplésük kiegyenlített, mégis azt mondják megfordította az esélyeket az az első, ahol Kennedy győzött.
John Kennedy szenátor és Richard Nixon alelnök az első tévépárbaj előtt 1960-ban (Fotó: WIkipedia)
