75 éves az ENSZ, de az évforduló nem az ünneplésről, hanem a csatározásról szólt. Lukasenka megkoronázta magát, Donald Trump harmadszor is főbírót jelölhet, Olaszországban pedig megváltozott a politikai széljárás. Összeszedtük, hogy miről írt a héten a világsajtó.
Az igazságszolgáltatás jövője forog kockán az Egyesült Államokban
Elhunyt Ruth Bader Ginsburg, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája. Az utódlása kapcsán ezt írja a Financial Times gazdasági napilap:
„A Legfelsőbb Bíróság konzervatív többsége elvesztette legmakacsabb ellenfelét. A liberálisok viszont olyan személyiségtől búcsúznak, akit jobban becsültek, mint nem egy demokrata elnököt. Mivel már csak hat hét van hátra az elnökválasztásig, az a lényegi kérdés, hogy Ginsburg helyére ki fog kerülni. […] Csak néhány demokráciában létezik ekkora tekintélye a főbíróknak. Az Egyesült Államoknak előbb vagy utóbb meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e az átpolitizált Legfelsőbb Bíróságot megreformálnia, hiszen most mindkét párt attól retteg, hogy elveszíti a befolyását felette.”
Ginsburg utódjának megválasztásáról a De Standaard napilap így ír:
„Egyes országok nagy jelentőséget tulajdonítanak a legfelsőbb bírók politikai függetlenségének, míg más országokban gyakori, hogy ideológiai vagy akár pártpolitikai kritériumok alapján hoznak ítéleteket. Amerika az utóbbi kategóriába tartozik.
Ginsburg főbíró halála rámutat a rendszer problémájára, ugyanis az elnök választhatja meg az utódját, aki pedig vitás elnökválasztási eredmény esetén határozhat a végeredményről.
Nagyon állhatatosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember megítélje azt az illetőt, akinek a kinevezését köszönheti. […] A paradoxon ebben az, hogy Ruth Bader Ginsburg irtózott az amerikai Legfelsőbb Bíróság politizálásától, mégis progresszív figuraként tartották számon a tettei alapján.”
Ruth Bader Ginsburg főbíró (Fotó: Charles Dharapak/AP)
A bécsi Der Standard napilap megjegyzi:
„Az igazságszolgáltatás jövője forog kockán. A Legfelsőbb Bíróság a legfontosabb kérdésekben a végső hatóság. […] Az egészségügyi ellátás, a nők jogai és még sok más társadalmi vívmány sorsa dőlhet el azután, hogy Trump harmadszorra is bírót állíthat. A demokraták ezt meg akarják akadályozni, a republikánusoknak pedig óvatosan kell eljárniuk, mert egy rossz kinevezés pirruszi győzelem lehet csupán.”
Ugyanerről a témáról a Washington Post ezt írja:
„A hivatali idő korlátozásának ügyesen kidolgozott terve megszüntetné a sors szerepét abban a kérdésben, hogy hány alkotmánybírót jelölhet egy elnök. A bírók hivatali idejét úgy lehetne kialakítani, hogy azok szakaszokban fejeződjenek be, így minden hivatali ciklusban azonos számú szabad hely lenne a Legfelsőbb Bíróságon.
Idővel több bírót lehetne megválasztani, és ez megakadályozhatná, hogy egy-két ember sajátos preferenciái évtizedekig diktálják a joghatóságot.
Ez a terv eltörölné az elnökök arra irányuló kísértését is, hogy fiatal és viszonylag tapasztalatlan bírókat jelöljenek pusztán azért, mert ezek valószínűleg hosszabb ideig fognak élni. Így mindkét fél vezetése elmondhatná a választóinak, hogy tettek arról, hogy a másik fél soha többé ne tudjon dönteni egy olyan személyről, aki élete végéig a pozíciójában marad.
Az a párt, amely gyakrabban ad elnököt, még mindig előnyben maradna. Ez jó: a választásoknak szerepe van. De ezt kiszámítható és racionális módon kell elvégezni. Az ország így már nem lenne túszul ejtve egy olyan rendszernek, amely a szerencséseknek – és a szégyenteleneknek – kedvez.”
Nem szabad hallgatni!
Dull Szabolcs főszerkesztőként irányította az Index.hu híroldalt, az elbocsátása pedig hatalmas felzúdulást keltett. Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung ezt írja:
„A híroldal sikere ellenére Dull Szabolcsot júliusban menesztették, miután felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy a média függetlensége veszélyben van. Azóta a kormányhoz közeli médiák rágalomhadjáratot folytatnak ellene. Az Index teljes szerkesztősége Dull mellé állt és benyújtotta a lemondását. A szerkesztők új híroldalon folytatják a sajtószabadságért folyó harcot. Az elkötelezettségéért idén Dull Szabolcs kapta meg a berlini M100-médiadíjat.”
Az Index munkatársai (Fotó: index.hu)
Dull a jelenlegi magyarországi sajtószabadságról a következőket mondta el a lapban:
„Amikor Orbán miniszterelnök lett, az állami műsorszolgáltatónál dolgoztam, és ott minden azonnal megváltozott. Gyakorlatilag minden kolléga egy éven belül elment, elbocsátották őket, vagy maguk mondtak fel.
Nagyon világosan megmondták nekünk, hogy egyetlen olyan hír sem közölhető, amelyet a minisztérium nem erősített meg.
Ennek természetesen semmi köze a sajtószabadsághoz. 2014-ben az Origo híroldal alkalmazásában álltam, ahol az adófizetők pénzének sikkasztásával kapcsolatban a Miniszterelnökség akkori vezetőjéről, Lázár Jánosról akartunk beszámolni. Ezt megtiltották, a főszerkesztőt pedig felmentették az állásából.”
És ez nem minden: célkeresztben van most a Klubrádió is, írja az Élet és Irodalom (ÉS):
„Egyébként is a mozgalmas időszakban robbant ki a hír, hogy a Médiatanács nem hosszabbítja meg a Klubrádió jövő januárban lejáró médiaszolgáltatási jogosultságát. Könnyen lehet tehát, hogy elveszíti utolsó frekvenciáját is az a rádió, amelyik valóban unikum volt a magyar piacon, és amelyik az egyszerű talk rádióból egy évtized alatt emblematikus médiamárkává vált.
[…] A Klubrádió története mögé […] nehéz egyszerű közigazgatási ügyet látni. A magyar nyilvánosság emblematikus szereplőjéről van szó, amelyik minimum három okból szúrja a hatalom szemét. Egyrészt a NER [A Nemzeti Együttműködés Rendszere – azaz a 2010-es országgyűlési választáson felállt társadalmi rendszer] sokkal korábban szerette volna ellehetetleníteni az adót, és a vidéki frekvenciákat el is vesztette a rádió a 2010-es kormányváltás után. […] A rádió pénzügyi fenntarthatósága a második ok, ami miatt a Klubrádió szálka lehet a hatalom szemében.
Számtalan példát láthattunk az elmúlt években, hogy a Fidesz mindent megtett a kritikus média gazdasági ellehetetlenítéséért.
[…] Végül, de nem utolsósorban a Klubrádió műsora nyilvánvalóan tartalmilag is zavarja a kormánypárt kommunikációját. […] Kormánykritikus szakemberek, civil szervezetek képviselői számára jóformán ez az egyetlen platform, ahol interjút adhatnak, ahol néhány percben kifejthetik szakmai álláspontjukat egy-egy kérdésről.”
Valami megváltozott Olaszországban
A római La Repubblica az olasz regionális választások következményeiről ír:
„A pandémiát követő első szavazás azt mutatja, hogy az olaszok megváltoztatták véleményüket a »szuverenistákkal« és a populistákkal kapcsolatban. Ezért a Nicola Zingaretti vezette szociáldemokraták (PD) megerősödtek, míg a 2018. március 4-i parlamenti választásokon sikeresen szereplő erők – a Lega és az 5 Csillag Mozgalom – egyre jobban gyengülnek.
A 18. törvényhozási időszak kezdete az országot a populizmus laboratóriumává tette Európában.
A jelenlegi parlamentben az M5S és a Lega még a mandátumok többségével rendelkezik, de a hét régióban megtartott szavazás – érdemi részvétel mellett – arra utal, hogy megváltozott az olaszok nézete. Azt azonban még korai biztosan megmondani, hogy a populista–antiliberális front gyengülése ideiglenes fejlemény-e vagy tartós hatásai lesznek.”
Nem vezetnek be uniós szankciókat Belarusz ellen
A De Telegraaf napilap így ír a Belarusz elleni szankciók elodázásáról:
„Egyelőre nem lesznek uniós szankciók Fehéroroszország ellen. A külügyminiszterek nem tudtak erről megállapodásra jutni, mert Ciprus megakadályozta a döntést. Ciprus nem hajlandó engedni. Szankciókat követel Törökország ellen is, amely illegális gázfúrásokat végez a Földközi-tengeren. A többi ország azonban nem hajlandó két, egymással nem összefüggő esetet összekapcsolni. Ez megmutatja, milyen nehéz külpolitikai döntéseket hozni.”
Tüntetés Minszkben (Fotó: AFP)
A varsói Rzeczpospolita gazdasági és jogi napilap szerint elorzott korona került Lukasenka fejére:
„Aljakszandr Lukasenka több mint negyedszázados elnöksége alatt megszokhattuk már a rendhagyó cselekedeteit. A titkos beiktatása azonban meglepetés volt. Mindez egyetlen célt szolgált: hatalmon maradni anélkül, hogy bármire is figyelnie kéne, főleg nem a belaruszok akaratára.
Olyan koronát helyezett a fejére, amely nem az övé. Azzal a dilemmával állunk szemben: mi következik abból, hogy nem ismerjük el Lukasenkát Fehéroroszország elnökeként?”
75 éves az ENSZ
A Kommersant orosz politikai és gazdasági napilap megemlékezik az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 75. évfordulójáról és az ENSZ főtitkára beszédéről:
„Csak António Guterres beszélt élőben az ENSZ plénumán. De mondandója miatt nem kellett volna megjelennie a dobogón. Guterres úgy látja, hogy a koronavírus komoly fenyegetést jelent az emberiség számára. Szerinte jelenleg az »1945-ös évünket« éljük. Ezek szerint úgy véli, a vírus térdre kényszeríti majd az egész világot.
A lábak természetesen gyengék, de a világ valóban térdre rogy?”
A pekingi Huanqiu Shibao napilap Kína és az Egyesült Államokban csatározásáról ír az ENSZ-ben:
„Trump felszólalása a tipikus Trump-beszédek egyike volt. Szégyenletes, hogy választási kampánya miatt visszaél a nemzetközi közösség diplomáciai színpadával. Nevetséges volt, hogy ilyen durva hangnemben beszélt a világbékéről. Az USA elnöke valóban egy új hidegháborúba akarja vezetni az országát Kína ellen? Trumpnak tudnia kell, hogy soha nem akadályozhatja meg a kínaiakat abban, hogy határozottan haladjanak saját céljaik elérése felé. Jobb lenne, ha a koronavírus-járvány megfékezésére törekedne a saját országában, továbbá a rasszizmus problémájának megoldására és a társadalom további megosztottsága elleni intézkedések meghozatalára.”
Az ENSZ Közgyűlés ülésterme (Fotó: Reuters)
