A koronavírus-járvány miatt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a szabadúszó zenészek, nemcsak azért, mert a korlátozó intézkedések miatt nem koncertezhetnek és nem utazhatnak – így bevételük sincs –, hanem mert Szerbiában közülük sokan gyakorlatilag rendszeren kívüliek, így az állam részéről sem pénzügyi, sem más segítségre nem számíthatnak.
Kihalóban a cigányzene
Kurina Michael cimbalomművész egy ismert szabadkai muzsikus dinasztiából származik, a testvéreivel alkotott trióval koncerteken, fesztiválokon szokott zenélni. Az elmúlt évtizedekben több kontinensen, patinás hangversenytermekben és nagyszabású fesztiválokon is megfordult már, és több világhírű muzsikussal, többek közt Roby Lakatossal, Lajkó Félixszel, Lévay Szilveszterrel, valamint a Sv. Đorđe vonós kamarazenekarral is együttműködött.
– Idén a járvány és az utazási korlátozások miatt sok koncertünk elmaradt. Egy komoly ügynökségen keresztül utaztunk volna Svájcba, Németországba és Ausztriába, de az összes fellépést lemondták. Szabadkán volt egy koncertünk, miután feloldották a szükségállapotot: felléptünk a VM4K-ban, de utána megint korlátozásokat vezettek be, így már itthon sem koncertezhetünk, és külföldre sem utazhatunk. Legalább nyolc-tíz koncertünk maradt el, ami nem tűnik nagy számnak, hiszen valamikor hetente háromszor is felléptünk, de mostanában már csak nagyszabásúbb színpadi fellépéseket vállalunk.
Kurina Michael: Sokfelé elvittem már Szabadka jó hírét, de a város ezt nem igazán viszonozza
Számíthat-e állami támogatásra?
– Úgy értesültem, hogy az állam nyújt valamiféle segítséget a szabadúszó művészeknek. Biztos vagyok benne, hogy Szabadkán van legalább húsz olyan aktív muzsikus, akinek ez a támogatás jól jönne. Nem szeretném magamat sajnáltatni, viszont tény, hogy ez a pár hónap kiesés anyagi szempontból nagy gondot okozott. Segélyt nem akarok kérni senkitől, viszont, ha már van állami támogatás, akkor nagyon jó lenne, ha azt nemcsak a belgrádi és az újvidéki zenészek kapnák meg, és nemcsak azok, akiknek bejegyzett cégük van. Például nekünk nincs cégünk, mégis aktív zenészek vagyunk. Örülnék, ha valaki tudna ebben segíteni, megoldást találni.
Kapott-e már valahonnan segítséget?
– Három-négy hónappal ezelőtt kaptam huszonnégyezer dinárt a SOKOJ-tól (a szerbiai zeneszerzők és dalszövegírók szerzői jogait védő szervezet), mivel vannak saját szerzeményeink is, amiket Jancsi öcsémmel írtunk. Egyébként a SOKOJ szerzői jogdíj gyanánt évente egy alkalommal átutal egy bizonyos összeget, de az említett támogatást ezen felül adták. Ugyanakkor erről is csak véletlenül értesültem, miután egy újvidéki ismerősöm szólt.
Mivel foglalkozik most?
– Nagyon hálás vagyok a Frangepán utcai Tresetište (Tőzeg-tó) nevű halétterem tulajdonosának, aki befogadott, és azt mondta, hogy vasárnaponként muzsikáljak nála. Mivel az egy kis hely, és nem fér be egy egész zenekar, így Jovica Stojanović kollégámmal ketten zenélünk. Örülök a lehetőségnek, hiszen ennek köszönhetően maradhattam aktív zenész – mondta Kurina Michael.
A cimbalmos szerint az autentikus magyar cigányzene egyébként is válságban van, nemcsak Vajdaságban, de Magyarországon is. A fiatalabb korosztály ugyanis már nem tudja értékelni az olyan akusztikus hangszereket, mint a cimbalom, nagybőgő, brácsa, hegedű vagy klarinét. Ezért Kurina is mind ritkábban játssza a szívéhez legközelebb álló zenét, és repertoárján a Vajdaságban élő többi nemzet muzsikája is helyet kapott.
Rendszerszintű megoldásra van szükség!
Jovica Stojanović egy olaszországi cég alkalmazottjaként óceánjáró hajókon zenél, de a legutóbbi, kilenc hónapos megbízatása június helyett március 13-án hirtelen véget ért. Az előre megbeszélt további munkákat lemondták, ő pedig hazajött Szabadkára.
– A monacói Rossetti vállalatnál dolgozom, és az MSC cég Grandiosa nevű hajóján dolgozom, gipsy jazz stílusú zenét játszom gitáron. Ellentétben más hajókkal, a miénken nem volt fertőzött, a járvány kitörésekor az illetékesek gyorsan reagáltak, a hajó időben kikötött, és senki sem betegedett meg. A munkaadómtól továbbra is kapok valamiféle jövedelmet, de hogy ez meddig marad így, nem tudom. Viszont dolgozni kell, így most hetente egyszer Kurina Michael barátommal zenélek a Tresetište halétteremben. De ez nem az igazi, mivel itthon is szinte teljesen megállt az élet, azok az éjszakai szórakozóhelyek, ahol igény van az élő zenére, nem működhetnek – mutatott rá a zenész.
Jovica Stojanović: Nincsenek megélhetési gondjaim, mégis szociális esetté váltam
– Persze, megértem az államot is, hogy ha nem itt fizetem az adót, akkor nincs alapja, hogy segélyt kapjak. De például a magyarországi kollégáim, akikkel együtt dolgozok ugyanazon a hajón, a magyar államtól ezerötszáz eurós támogatást kaptak. Mi pedig, szerbiai muzsikusok egyfajta szürke dimenzióban élünk, nemcsak most, a járvány alatt, hanem idestova már húsz éve, bizonyos értelemben szociális esetek vagyunk. Természetesen sok kollégáról van tudomásom, akinek még a napi betevőre sem jut. Az igazi baj az, hogy a szerb társadalom nem törődik a zenészekkel. Azért fogalmaztam úgy, hogy szürke dimenzióban élünk, mert mi gyakorlatilag rendszeren kívüliek vagyunk, és nincsenek jogaink. Legfeljebb arra van jogunk, hogy szociális esetek legyünk – panaszolta Jovica Stojanović, aki szerint Szerbiában ideje lenne rendszerszintű megoldást találni a hozzá hasonló helyzetben lévő, nagyszámú zenész státuszára.
A riport a Családi Kör hetilap 2020. szeptember 3-ai számában jelent meg.
Kurina Michael és Jovica Stojanović a Tresetište halétterem vendégeit szórakoztatja (Fotó: Archív)
A projektum megvalósulását támogatta:
