Csak a jobb megélhetés miatt távoznak Szerbiából a fiatal szakemberek, tudósok vagy valami más is lehet a jelenség hátterében? Erre a kérdésre keresték a választ a Danas napilapnál, leszögezve, nem mondhatjuk, hogy nincs válasz a miértekre, de a megszokott – az anyagiakra vonatkozó – magyarázat csak elsőre tűnik érhető magyarázatnak.

– Ha ugyanis megkérdezzük azokat, akik elmentek vagy terveznek elköltözni, általában rezignáltan állapítják meg, hogy itt nincs szükség arra a tudásukra, amibe sok pénzt és időt fektettek, hogy a környezetük, amelyben dolgoznak, ha sikerült munkát találniuk, nem hat rájuk ösztönzően és nem értékeli őket, hogy nincs lehetőségük fejlődni és a tudományos karrierjüket fejleszteni.

Az pedig még jobban fáj nekik, hogy a munkájukkal segíthetnék a társadalom és a gazdaság fejlődését, a lehetőséget viszont nem a szakemberek kapják meg, hanem a politikailag megfelelők.

Csak egy a sok közül Živko Ćurčić fiatal tudós esete, akit azért rúgtak ki a Növénytermesztési és Konyhakerti Intézetből, mert a Danasban és Tudósok cenzúra nélkül (Naučnici bez cenzura) Facebook-csoportban írt arról, milyen akadályokat gördítenek a kutatómunkája elé.

Azt állította, hogy neki és még néhány kutatónak nem engedik meg, hogy részt vegyenek az állami és nemzetközi tudományügyi alapok által finanszírozott kutatásokban, olyanokban, mint például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által támogatott kutatások.

Az oktatás minisztériumot is értesíteni akarta arról, hogy a cukorrépát – környékünk egyik fontosabb növényfajtáját – kutató központot be akarják zárni, de nem kapott választ.

Ehelyett a laboratóriumot – amelyben a világon először sikerült bizonyítania az említett növény gyökérrothadásának okát és folytatni szerette volna a kutatómunkát, majd megtalálni a betegség elleni gyógyszert – szétszerelik, a néhány éve felújított gépeket pedig bezúzatják.

Az állami intézet a répa helyett alternatív besorolású kultúrákkal, mustárral és sárgarepcével foglalkozik majd, olyan fajtákkal, amelyeket a hazai gazdák vagy nem ismernek vagy minimális területen termesztik őket.

Az intézetben azt mondják, ez kifizetődőbb.

Nem magyarázzák el, hogy kinek, és hogy haszon-e az egyedüli mérce, amely szerint meghatározzák egy nemzeti jelentőségű intézet tevékenységét.

Ez az egy, nem az egyedüli, eset is jól tükrözi, hogyan viszonyul az állam a tudósokhoz.

Egyértelmű, hogy ebben az esetben jogi dimenziója is van az ügynek, kétséges, hogyan kaphat valaki felmondást azért, mert nyilvánosan kimondta, hogy nem ért egyet az állami intézmény vezetőségével.

Erről valószínűleg a bíróság fog dönteni.

A társadalomnak és elsősorban az államnak viszont a többi, az etikai kérdésekre is választ kellene adniuk: A tudósok valóban szabadon dönthetnek a kutatási területükről, ahogyan ezt a törvény előírja?

Az állami intézetek dönthetnek-e kizárólag a hasznot szem előtt tartva arról, milyen tartalmakkal foglalkoznak?

Mindent kizárólag pénzben kell mérni? – teszik fel a kérdéseket a napilapnál.

Eredetiben ezen a linken.

Rekordszámú ügyet vizsgál az ombudsman

Az előző évekhez viszonyítva idén többszörösen több munkája van a köztársasági ombudsmani hivatalnak, ami nagyrészt a koronavírusjárvány miatt van, de sok panasz érkezik a környezetszennyezés, a ritka betegségek kezelése és a gyermekek és felnőtteket ellátó intézetek munkája miatt is. Erről Zoran Pašalić köztársasági jogvédő beszélt az N1 televíziónak.

Az ombudsman elmondása szerint sokakat még mindig a koronavírus okozta halálesetek valós száma érdekel.

– Komoly vita alakult ki Predrag Kon epidemiológus kijelentése kapcsán (amikor azt nyilatkozta, hogy március és június között a hivatalos adatokhoz képest háromszor több emberéletet követelt a járvány), amelynek nagy médiavisszhangja is volt. A téma még mindig nagyon aktuális. Ez hosszú ideig eltartó ombudsmani eljárás lesz – nyilatkozta a jogvédő, aki itt azt is elmondta, hogy az illetékes intézményektől semmilyen választ nem kaptak a kérdéseikre.

A jogvédői iroda több esetben reagált, a szükségállapot alatti jogtiprások, a kijárási tilalom ideje alatti fáklyás megmozdulások miatt benyújtott panaszok miatt (arra vonatkozó lakossági bejelentések érkeztek az irodájukba, hogy a rendőrök nem reagáltak a polgárok hívásaira, elmaradt a rendőri intézkedés), a gyermek- és felnőttközpontok közül néhányra is érkezett több panasz, a nagymértékű légszennyezés miatt is, nők elleni erőszak kapcsán is vizsgálódtak, valamint a spinális izomatrófia (SMA) egyedüli gyógyszerének használatát lehető tevő folyamat felgyorsítását is kérték az illetékesektől.

A júliusi kormányellenes tiltakozás során több esetben felmerült a túlzott rendőri erőszak alkalmazása. Ennek kapcsán Pašalić elmondta, napokon belül várható a rendőri jelentés, ugyanis már lejárnak a törvényes határidők, amelyek szerinte túl hosszúak. Arról nem akart beszélni, hogy vajon elégedettek lesznek-e a jelentéssel, de a „válasznak megfelelő reakcióra” számíthatunk az irodától.

A környezetszennyezésről beszélve kijelentette, az illetékes minisztériumnak fel kellene szólítania az önkormányzatokat, emlékeztetnie kellene őket, milyen kötelezettségeik vannak.

– Az emberek egészsége a legfontosabb, de egyes önkormányzatok nem hajlandóak a javaslatokat figyelembe venni. Senkinek sem érdeke büntetni, de ha szükséges, ezt is kezdeményezni fogjuk – nyilatkozta.

Pašalić felhívta a figyelmet a nők elleni erőszak nagy mértékére is, mint mondta, sokkal többet foglalkozik az erőszak áldozatává vált nőkkel, mint a férfiakkal, mert a nők nem jutnak megfelelő védelemhez.

– A probléma az, hogy először fel kell ismerni a körülöttünk lévő erőszakot, azt, amelyről évtizedeken át nem vettünk tudomást… Megengedett, még nyilvános helyen is, hogy valaki verbális erőszakot alkalmazzon, amivel megerősíti a nők iránt ilyen viszonyulást. Egyedüli megoldást az jelentene, ha az ilyen megnyilvánulásokért komoly büntetéseket rónának ki. Meg kell kezdeni a szociális központok, a rendőrség és a bíróságok közötti együttműködést – jelentette ki az ombudsman, aki szerint az erőszakot átélt nők számára ingyenessé kell tenni az orvosi vizsgálatokat, amelyeknek elvégzésével a bírósági eljárásban könnyebben lehetne bizonyítani az erőszak elkövetését. Az erőszakot átélt nők nagyon gyakran elállnak a tanúskodástól, tette hozzá.

A teljes beszélgetést itt nézhetik meg, olvashatnak róla.

Illusztráció (Fotó: Archív)