Kétszáz éve született Friedrich Engels A munkásosztály helyzete Angliában bizonytalan – Nem először

Friedrich Engels nélkül elképzelhetetlen a marxizmus. Nem egyszerűen másodhegedűs volt Marx mellett, önmaga is jelentős tudományos munkát folytatott. Friedrich Engels 200 évvel ezelőtt született.

Az őszi manchesteri szélben a Tony Wilson téren szigorú tekintettel nézi a környező házakat Friedrich Engels. Kezében könyv látható, arcát dús szakáll övezi.

Engels hatalmas szobrát három esztendeje állították fel Manchester szívében, ahol kissé idegenül hat az elit éttermek és az egzotikus portékákat kínáló boltok szomszédságában.

A hely azonban most elhagyatott. Minden üzlet bezárt. Manchestert sem kímélte a járvány. Sokan attól tartanak, ismét növekedni fog a munkanélküliség.

A munkásosztály helyzete Angliában bizonytalan. Nem először.

Amikor 1820-ban, a Rajna-vidéken született Friedrich Engels 18 évesen először Angliába érkezett, egyszerre volt lelkes és megrökönyödött.

Manchester, a brit ipari forradalom egyik fellegvára füstölő kéményeivel és hatalmas gyáraival más dinamikát mutatott, mint szülővárosa, a nyugodt Barmen.

„Teljesen új világba érkeztem” – írta édesanyjának. Engels egy gazdag textilgyáros fiaként született, és a családi vállalkozás révén került Angliába. Friedrich lett az Ermen and Engels pamutfonó gyár ifjú gyakornoka. Ám a vállalkozások világába nehezen illeszkedett bele. Inkább foglalkoztatta az irodalom és a történelem, mindenképpen újságíróként kívánt dolgozni. Nyugtalanul járta az utcákat és a helyi lapok által lehozott kimutatásokat böngészte, majd pedig rendszeresen küldte a cikkeit a kölni Rheinische Zeitungba.

Az 1840-es évek elején Manchesterben és Anglia északi ipari körzeteiben olyan nyomorúságot látott, mint másutt még soha.

„A munkásosztály helyzete a jelenkor minden szociális mozgalmának tényleges talaja és kiindulópontja, mert benne mutatkozik meg a legélesebben, a legleplezetlenebbül mai szociális nyomorunk”

– írja a manchesteri kutatásaiból született 400 oldalas könyvében, A munkásosztály helyzete Angliában Előszavában.

A munka, amely 1845-re készült el, ma is kiemelkedő empirikus társadalmi tanulmánynak számít.

Mary Burns munkásnő-szerelme, munkatársnője és későbbi élettársa révén testközelből tapasztalhatta meg a nyomornegyedek világát. Alacsony bérek és hosszú munkaidő a textilgyárakban, gyermekmunka, alultápláltság, büdös, szűk lakónegyedek, rossz higiénia és betegségek – ezekkel szembesült Engels a kapitalizmus korai szakaszát élő Angliában.

A könyv máig ható jelentőségéről szól az is, hogy Engels születésének 200. évfordulója alkalmából – a járvány dacára – Ed Glinert idegenvezető, számos manchesteri vonatkozású könyv írója sétát szervez a városban. Az eredeti környezetben kell vizsgálni azt, amiről 175 éve írt az autodidakta Engels.

A mai gazdaság- és társadalomtörténészek számára továbbra is fontos hivatkozás Engels írása, amely számos akkori statisztikát, újságcikket és jelentést ismertetett. Az idők során azonban akadtak kifogások is a könyv ellen. W. H. Chaloner és W. O. Henderson, akik 1958-ban újrafordították Engels művét, számos hibára bukkantak. Nézetük szerint Engels túlságosan sötéten festette le a manchesteri nyomornegyedeket és idealizálta a „kapitalizmus előtti” időket.

Engels később csaknem két évtizedig élt Angliában, ahol emigránsként telepedett le 1850-ben. Az első angliai útja után visszatért a kontinensre és a Rheinische Zeitung, majd a Neue Rheinische Zeitung és a Deutsche Brüsseler Zeitung hasábjaira írt cikkeket. Az 1848-as forradalmak után, a Kommunista kiáltvány és a Szent család társszerzője Londonba menekült.

Az észak-angliai metropoliszban csaknem két évtizedig kettős életet élt:

vállalkozó volt és forradalmár, irodista és antikapitalista, aki aktívan támogatta az általában pénzszűkében lévő Karl Marxot.

Ebben az időszakban írta meg az Anti-Dühring, A természet dialektikája, A család, a magántulajdon és az állam eredete című művét. Marx halála után pedig feldolgozta és kiadta A tőke II. és III. kötetét.

Engelst a Marx–Engels párosban általában „másodhegedűsnek” tartják. Ugyanakkor elméleti és gyakorlati hozzájárulása a marxizmushoz elévülhetetlen.

Engels hitt a forradalomban. Már 1844-ben úgy gondolta, hogy az Angliában küszöbön áll, de csalódnia kellett. Még az 1857-es recesszió sem volt a kapitalizmus olyannyira áhított „végső válsága”. A nagy forradalom aztán pedig nem Angliában, hanem Oroszországban következett be, ahol a forradalmi korszak után Marxot, Engelst és Lenint a rendszer névleges szülőatyjává avatták.

A Tony Wilson tér szürke szobra szintén a Szovjetunióból származik. Amikor egy művész három évvel ezelőtt az eredetileg Ukrajnában álló szobrot Angliába hozta, nem mindenki nézte azt jó szemmel. A száműzetésben lévő ukrajnai britek rémülten emlékeztek a szovjet korszak bűncselekményeire.

Noha számosan vitatják, hogy a sztálini terror fölróható lenne mindazoknak, akik a legfontosabb munkáikban az éppen csak születő tőkés társadalmi berendezkedést írták le. Ugyanakkor Engels életműve erősen bírálható: például hogy olykor egyes népek ellen élesen kikelt, mint például A magyar harc című, 1849-ben megjelent írásában az osztrák császárnak támogatást nyújtó szlávok ellen.

Kétszáz éve született Friedrich Engels, akinek a munkáit ma is százezrek olvassák és idézik, aki a mai napig is izgat és izzít, aki gondolkodásra késztet bennünket.

Friedrich engels szobra Manchesterben (Fotó: mancunianmatters)