Ebben a szükségképpen rövid és visszafogott írásban pusztán csak néhány adalékkal szeretnék szolgálni ahhoz a hírhez, amely egy indiai iPhone gyárban törő-zúzó munkásokról ad számot. Az incidensről szóló értesülés anélkül futotta be szinte az egész magyar nyelvű internetes felületet, hogy bárki is vette volna a fáradságot, hogy alaposabban utánajárjon a történéseknek vagy legalább élét vette volna a Magyar Távirati Irodától (MTI) származó hír munkásellenességének, lenézésének és célzatosságának.
Mi is történt voltaképpen?
Az indiai dolgozók mindenekelőtt amiatt kezdtek „rendbontásba” a tajvani székhelyű, iPhone alkatrészeket gyártó üzemekben, mert három hónapja nem kapták meg a bérüket és megalázó körülmények között műszakonként 12 órán keresztül dolgoztatták őket. Az a fizetés, amelyet tehát nem kaptak meg, még az ígéretében is alacsonyabb volt annál, mint amelyre szerződést kötöttek velük (napi 300-400 dinárnak megfelelő rúpiáról van szó).
A Wistron Corporation indiai leányvállalatában uralkodó helyzetet jó ismerő szakszervezeti tag úgy fogalmazott, hogy a „történések egyenes következményei a munkások brutális kizsákmányolásának és annak, hogy a világ legdrágább termékeit gyártó vállalat izzasztóműhelyként [munkásnyúzó, sweat-shop] működött”.
Az MTI híre, amely végrehajtja azt a bravúrt, hogy
mindvégig a rend, a büntetés, a megfegyelmezés, az elnyomás és a kizsákmányolás oldaláról szól,
elvéti azt is, hogy az eseményeket tágabb kontextusban helyezze el.
Ugyanis ezekben a napokban nem pusztán ez a 2-3 ezer munkás tiltakozik Indiában, hanem 250 millió. A szeptemberben elfogadott „agrárreformok” és a munkásokra vonatkozó törvények föllazítása után India-szerte rendszeresek a tüntetések, a gyárfoglalások, nem egy Új-Delhibe vezető utat barikádoztak el a tiltakozók.
Az átszövegezett törvény, amely immár lehetővé teszi a munkások indok nélküli elbocsátását, valamint megnehezíti a szakszervezetek munkáját, egyes elemeiben pedig tiltja a szakszervezeti szerveződést, a koronavírus-járvány hatásai miatt jelentős befolyásra szert tett külföldi vállalatok lobbitevékenységének tudható be.
2017-ben az amerikai Apple vállalat is éppen a lobbitevékenysége révén jelenhetett meg Indiában, ami elősegítette, hogy az amerikai-kínai vámháborút megkerülve továbbra is olcsón termelhesse és forgalmazhassa az áruit.
Aki most könnyeket hullat, hogy a dühös munkások 13,5 millió dolláros kárt okoztak, vegye figyelembe, hogy már az Apple 2016-ban készült belső jelentése is arról árulkodott, hogy rendszeres a beszállítói láncolatban a munkások jogainak lábbal tiprása.
Nem ritkán 14-15 éves gyerekeket foglalkoztattak,
egyes beszállító műhelyekben pedig az Apple által megszabott heti hatvan órán túl is dolgoztatták a munkásokat. Azok a képek, amelyek az Apple telefonokat gyártó, tajvani tulajdonban lévő sencseni gyár műhelypadjain alvó nőkről készültek, bejárták a világsajtót. Ismert az is, hogy ebben a gyárban a túlhajszoltság miatt – olykor 29 napon keresztül, egyetlen szünnap nélkül robotoltatták az embereket – csak 2010-ben 14 munkás követett el öngyilkosságot és további 18-an kísérelték meg kioltani az életüket.
Ugyanakkor akik azt hiszik, hogy a munkások ilyen durva kizsákmányolására csak a messzi Távol-Keleten van példa, el kell keserítenünk: idén augusztusban éppen Kraljevóban tüntettek indiai munkások, mert az amerikai-szerbiai foglalkoztatójuk nem fizette ki őket.
Mindezek tudtában olvassuk újra az indiai iPhone-gyár elégedetlen dolgozóiról szóló hírt.
Indiai tiltakozó nők a november 26-i általános sztrájk alkalmával (Fotó: Workers World)
