„Elviekben” elvtelen, kisebbségből elégtelen

A magyar kormány érthetetlen okokból egyre inkább a vucsityi Szerbia csatlósává válik. A szerb érdekek magyar kiszolgálása már csak azért is furcsa, mert a gazdasági lehetőségek alapján fordítva lenne logikus. A magyar állami oligarchák hatalmas összegeket fektetnek be Szerbiában. A szuverenista kormány tagjai – akik otthon minden külföldi választási beavatkozást kriminalizáltak – évek óta személyesen, szerbiai helyszíneken, sőt szerbül(!) is kampányolnak az oroszpárti szerb elnök pártja mellett és százmilliószámra hordják az (isten tudja, milyen forrású) eurót a szakadár oroszpárti Dodiknak. A volt Szovjetunióhoz sosem tartozó európai országok közül már csak ennek a két nemzetnek a vezetői mosolyognak a szomszédját lerohanó orosz háborús diktátor oldalán.

Ennek a legújabb megnyilvánulási formája az, ahogy Magyarország már Koszovó ellenében is Szerbia pártját fogja. Múlt kedden ugyanis Németh Zsolt – talán főnöke parancsára, ami viszont nem csinál belőle erényt – Koszovó felvétele ellen szavazott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében.

„Az Európa Tanács semmibe veszi saját elveit Koszovó csatlakozásával kapcsolatban, az arról szóló döntést Magyarország nem tudja támogatni” – jelentette ki a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Németh Zsolt azzal érvelt, hogy bár Magyarország elviekben támogatja Koszovó ET-tagságát, de mivel Pristina „nem teljesíti a saját maga által vállalt feltételeket”, közöttük az észak-koszovói szerb közösségnek évek óta ígért területi autonómia létrehozását, ezért nem tudja megszavazni a javaslatot.

Nos, kedves Zsolt – és kedves „Magyarország”! Ha már Koszovó-ellenes álláspontotok arra épült, hogy a gyakorlat fontosabb, mint az „elviek”, akkor lássunk néhány más elvet és a vonatkozó gyakorlatot is:

Ugyanabban a megállapodásban, amelyben Koszovó az említett autonómia létrehozását vállalta, Szerbia azt ígérte cserébe, hogy nem gördít akadályokat Koszovónak a nemzetközi szervezetekbe való felvétele elé – ám azóta is ezen mesterkedik, Moszkva és Peking, újabban pedig már Budapest segítségével. Hol van hát a különbség, ami miatt az „elviek” ellenére Magyarország mégis Szerbiát támogatja?
Szerbiától sohasem követeltétek az észak-vajdasági magyar közösségek területi autonómiáját. Pedig azt a területet ugyanúgy a Magyar Királyságtól csatolták el (amiből azóta is politikai tőkét kovácsoltok), ahogyan az észak-koszovói szerb többségű községeket Szerbiától. Hol van hát a különbség, ami miatt az „elviek” ellenére Magyarország mégis Szerbiát támogatja?
Koszovó lakosságának legfeljebb 5 százaléka szerb. A hasonló méretű Vajdaságnak (még mindig) több mint 10 százaléka magyar. De miközben a koszovói Mitrovicán a teljes közélet kizárólag szerbül folyik, és ebbe a koszovói többség nem is szól bele, addig Szabadkán már alig lehet magyar szót hallani, a boltokban és más mindennap látogatott helyeken alig van valami kiírva magyarul, úgyhogy az ember már meg sem szólal az anyanyelvén, mert úgyis rákényszerítik, hogy szerbül beszéljen. Hol van hát a különbség, ami miatt az „elviek” ellenére Magyarország mégis Szerbiát támogatja?
Koszovó nem emelt szégyenletes fallosz-szimbólumszerű király- meg „cár”-szobrokat Mitrovicán, mint amilyenekkel Szerbia elcsúfította Szabadkát. Hol van hát a különbség, ami miatt az „elviek” ellenére Magyarország mégis Szerbiát támogatja?
Végül emlékezzetek arra, hogy nem az albánok támadták meg a magyar békefenntartókat és sebesítettek meg 31 magyar katonát (egyet súlyosan), hanem a koszovói szerbek. Hol van hát a különbség, ami miatt az „elviek” ellenére Magyarország mégis Szerbiát támogatja?

Kedves Zsolt! Tudom, hogy lelkeden viseled a nemzeti kisebbségek ügyét – így persze a koszovói szerbekét is. De nem lenne jobb ezt valóban az elvek alapján végezni? Úgy talán még a nemzetközi közösség is jobban értékelné Magyarország álláspontját – főleg, ha az nem az európai „Putyin-tábor” javára fogalmazódna meg.