A Kapitólium elleni sikertelen roham után Trump végre szembesült a valósággal: elveszítette a választásokat, kiritkult körülötte a levegő (munkatársai menekülnek, amíg lehet), alig beszél már vele valaki. Összekülönbözött két leghűségesebb talpnyalójával is: Mike Pence alelnökkel, aki – minden elnöki győzködés, követelőzés, sőt fenyegetés ellenére – az utolsó pillanatban mégiscsak az alkotmányt választotta főnöke helyett, valamint Rudi Giulianival is, aki számtalan összeesküvés-elméletre alapozott próbálkozás ellenére sem tudta kikaparni számára a győzelem gesztenyéjét.

Ahelyett Trump elé gurult a széthúzás republikánus almája.

Korábban úgy tartották, hogy még a beiktatási nap előtt el akar tűnni a Fehér Házból és Washingtonból, hogy senki se lássa szégyenét. Csakhogy ezt az embert nem olyan fából faragták: benne mindig a szégyentelenség győzedelmeskedik, még az esetleges kezdeti tétovázás után is.

Hírek szerint úgy döntött, hogy január 20-án a következő elnök beiktatásának alktományos napján is ő akar a szalagcímekbe kerülni. Persze nem úgy ám, ahogy szokás: villásreggeli és fotózkodás a következő elnökkel, együttes limuzin-út a Kongresszus épületéhez, ahol megtörténik a békés hatalomátadás/átvétel, ami után az új államfő és neje kikíséri elődjét és annak párját az elnöki helikopterhez, hogy aztán az Andrews légitámaszponton várakozó Air Force 2 gép lakóhelyére vigye a volt elnököt, az új magánembert.

Trump viszont utoljára sem akar egy kettes számú géppel elutazni Washingtonból, ezért még déli 12 előtt levegőbe kell emelkednie az Air Force 1-en, az elnöki gépen. Az odáig vezető úton pedig még egyszer meg akarja élni a korlátlan dicsőség varázslatát és önámítását.

Trump fényes ünnepséget kért a Fehér Ház déli pázsitján, ahol az ott dolgozók  üdvrivalgással, zászlókkal és virágesővel vesznek majd búcsút tőle és az első külföldön született First Lady-től, akit az égvilágon semmi sem érdekelt az öröklendő milliókon és saját önmutogatásán kívül. De a búcsúról sem a beiktatásra sietnek – hiszen Trump a mai napig nem ismerte el a vereséget, és nem is tervez találkozni legyőzőjével, ahogy illik –, hanem a légitámaszpontra, ahol vörös posztó, díszsorfal meg díszsortűz várja „az amerikai történelem legnagyobb elnökét” – legalábbis ahogy ezt önmagának beképzeli ez az öntelt, szerencsétlen szélhámos.

Huszonegy löveg kíséri majd utolsó „politikai” útjára (floridai klubjába, ami a helyi törvények szerint nem is szolgálhatna hivatalos lakóhelyül), ahol már nemcsak a magánpolgári félhomály várja, hanem

ráköszönt a második leváltási eljárás szégyene, hamarosan érkeznek a kifizetetlen számlák (szállodái és golfpályái már tavaly sorra veszteségesek voltak, szerződések sorát bontják fel cégével, nem számlázhat többé az államnak a rendes ellátmányon túl), jönnek majd a bírósági idézések adócsalás, pénzmosás, választási csalásra való bujtatás és még ki tudja milyen ügyekben, valamint pár száz millió dolláros adósság törlesztésére való felszólítások.

Szegény Trump! A 21 löveg puskaporszaga nem biztos, hogy jó előszele lesz a magánjövőjének.

Donald Trump előtt elsötétült a jövő (Fotó: Tom Brenner/NYT)