Az amerikai főváros déli hídfőinél ácsorgó nemzeti gárdisták, fegyverzetük és forgalmat blokkoló járműveik láttán az ember azt hihetné, hogy Washingtonban moccanni sem mer az ember. Ez azonban egyáltalán nem így van. A Nemzeti Sétány szélesebb övezete ugyan teljesen le van zárva a holnapi beiktatási ünnepségre készülődve, ám nem mogorva katonák meg rendőrök őrzik az útkereszteződéseket, hanem részben unatkozó, részben vidáman csevegő, a járókelőknek integető, sőt bolondosan pózoló egyenruhások.
Nem kell azonban félreérteni: a gépfegyverek csőre töltve, az ujj a ravaszon.
Soha nem volt még szükség ekkora biztonságra az amerikai elnöki beiktatások során. A január 6-i roham a Kongresszus székháza ellen azonban megmutatta, hogy a dühödt szélsőjobb nem retten vissza az erőszaktól sem, amikor bálványát próbálja hatalomban tartani. A belföldi hírszerzés persze a Kapitólium ostromára is figyelmeztetett – sőt azt „civilek” is láthatták, ha a fehér szuprematisták számára létrehozott, összeesküvés-elméleteket szégyentelenül terjesztő speciális közösségi hálón, a Parleren „nézelődtek”. Csakhogy azt a törvényhozás Trump alatt kinevezett két biztonsági főnöke, valamint a Pentagon decemberben beültetett trumpistái egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
A véres akció nyomán viszont nem volt az a titkosszolgálati vezető (az elnöki beiktatásokat ők felügyelik), aki meg merte volna kockáztatni az elégtelen felkészülést. Innen a 25 ezer nemzeti gárdista mozgósítása Washington védelmére. A fővárosnak egyébként 700 ezer lakosa van a több mint hatmilliós metropolisz közepén (amelynek többi része Marylandhez, ill. Virginiához tartozik).
A washingtoni Nemzeti Sétány a Kapitóliumtól a Lincoln-emlékműig terjedő, 3 kilométer hosszú és fél kilométer széles, többnyire füves, valamint sekély víztükörrel borított részt jelenti, ahol több millióan is elférnek. Barack Obama első beiktatásán, 2007 januárjában 1 millió 800 ezren vettek részt, Donald Trump 2017-es eskütételén viszont kevesebb, mint félmillióan (ez okozta az utóbbi egyik első nagy felháborodását és hazugságát). Ezúttal szinte senki nem lesz majd a sétányon, hanem csak a Kapitólium mellvédjén foglalnak helyett a legkiválóbb meghívottak, mindössze ezren.
A Kongresszus épületét legalább fél kilométeres távolságban már péntek óta nem lehet megközelíteni, mert a hétvégére is jeleztek megmozdulásokat – amelyekből azonban nem lett semmi.
A soha nem látott biztonsági intézkedések ellenére viszont hétfőn – a Martin Luther King-napon, ami szövetségi ünnep – sokan sétáltak a környéken, a hideg szél ellenére is. Az unatkozva ácsorgó gárdisták szinte lesték, hogy ki szól hozzájuk, ki integet nekik, ki visz nekik kávét, teát vagy hamburgert. Egyesek még bohókás pózolásra is hajlandók közülük – amint azt felvételünk is mutatja. A látszólag laza hangulatot az is bizonyítja, hogy ha valaki beáll egy lezárt utca közepére fotózni (jelenleg sehol semminek és senkinek a fényképezése nincs megtiltva), akkor az arra járó rendőrautók nyugodtan, lassítva kikerülik, vagy éppen leállnak és megvárják, amíg a fotós (riporter vagy magánszemély, mindegy) befejezi a munkát.
Ez az „igazi” Amerika, amilyennek azok ismerik, akik nemcsak a tévében látták…
A több ezer egyenruhás ellátásából egyébként José Andrés világhírű washingtoni séf is kivette a részét. Ő egyébként a legnagyobb ingyenkonyha mozgalmat vezeti, de már január 6-án is küldött élelmet az ostrom visszaverésére kivezényelt rendőröknek. A beiktatásra bevonuló gárdistáknak pedig egészen előkelő menüvel kedveskedett.
Több órás washingtoni sétánk során egyetlenegy apró bosszúság ért: egy jobboldali tévéstáb tagbaszakadt „biztonságijai” elállták az utunkat a legmegfelelőbb pozíció elfoglalása elől – hogy a saját kamerájukat védelmezzék. Nyilvánvalóan azért, mert a január 6-i ostrom során több tévés csopoprt teljes felszerelését is szétverte a trumpista csőcselék.
A szerdai ünnepségre sem marad azonban teljesen üres a Nemzeti Sétány: kétszázezer zászlócskával és egy apró elemekből összeállított nemzeti lobogóval van letakarva, a Washington-emlékmű tükörtava körül pedig 400 örökmécses sorakozik majd, hogy emlékeztessen a COVID-19-ben életét vesztő, immár 400 ezer amerikaira. Az újabb szomorú kerek számot éppen hétfőn érte el az áldozatokról szóló statisztika.
Az üresség tehát egyszersmind jelképes is lesz, valamint emlékezteti majd az új kormányzatot – és a népet – a legsürgősebb teendőkre.
Kerítés mögött a Kongresszus épülete: Washington, 2021. január 18. (Fotó: Purger Tibor/SZMSZ)