A megismételt eljárás során a belgrádi Fellebbviteli Bíróság megváltoztatta a Felső Bíróság ítéletét a horvátországi Hosszúlovászon (Lovas) 1991-ben elkövetett háborús bűncselekménnyel kapcsolatban: a döntés értelmében Željko Krnjajićot és Milan Devčićet felmentették a vádak alól, a többi elítéltet esetében pedig a bíróság csökkentette a letöltendő börtönbüntetést.

Az Emberi Jogi Alap (Fond za humanitarno pravo – FHP) közleménye szerint a Fellebbviteli Bíróság Saša Stojanovićot hat, Darko Perićet és Radovan Vlajkovićot négy-négy, Radisav Josipovićot, Jovan Dimitrijevićet és Zoran Kosijert három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte.

Az Emberi Jogi Alap szerint sem Krnjajićot, sem Devčićet nem kellett volna felmenteni, míg a kirótt börtönbüntetések nem felelnek meg az elkövetett háborús bűncselekmények súlyának, vagyis sokkal enyhébbek. A szervezet úgy véli, hogy a bíróságnak semmi oka nem volt, arra, hogy az öt elítélt esetében a törvényes minimumnál is alacsonyabb büntetést rójon ki, figyelembe véve, hogy az elkövetők bűnrészesek voltak egy olyan bűncselekménynek, amely során egy aknamezőn 19 civil vesztette életét, 12-en pedig megsérültek.

A bírósági eljárás tizenkét éven át tartott, amely során kétszáz szemtanút hallgattak ki. Ennyi év után a jogerős ítélet igyekszik a legminimálisabbra csökkenteni a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) szerepét a háborús bűncselekményben, miközben a történtek miatt a legnagyobb felelősség a JNA-t terheli.

A hosszúlovászi háborús bűncselekményt a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb félkatonai alakulatok tagjai követték el 1991. október 10. és 18. között. A Hágai Törvényszék és az Amnesty International közlése szerint a szerb alakulatok egyik akciója során ötven horvát nemzetiségű személyt arra kényszerítettek, hogy „tisztítsák meg” az aknamezőt. A félkatonai alakulat tagjai közölték velük, hogy kézenfogva sétáljanak az aknamezőn. Ivan Mujić, aki egyike a túlélőknek, így írta le a történéseket:

„Nem tudtuk, hová megyünk, és azt se, hogy miért kényszerítenek erre bennünket. Amikor az aknamezőhöz értünk, azt követelték, hogy fogjuk meg egymás kezét, kicsit távolodjunk el egymástól, és induljunk előre. Nem sokkal később már volt, aki aknára lépett. Tudtuk, hogy halálra vagyunk ítélve”.

Amikor egy akna felrobbant, annak hatására több robbanószerkezet is működésbe lépett, a katonák pedig tüzet nyitottak a csoport tagjaira.

Az aknamezőn többen életüket vesztették, s a holttestekhez egy napig senki se nyúlt hozzá, utána temették el őket a tömegsírba.

A feljegyzések szerint azt, hogy egyesek életben maradtak, a Jugoszláv Néphadsereg egyik tisztjének köszönhetik, aki egy gépjárművel érkezett az aknamezőhöz, és leállította az „akciót”, miközben szidta a szerb félkatonai alakulatok tagjait. Az ő közbelépésének köszönhetően mintegy harminc horvát menekült meg a haláltól, míg a tizenegy sebesültet a tiszt parancsára Šid városába szállították egészségügyi kivizsgálásra.

A hosszúlovászi emlékhely (Fotó: N1)