Miután a szerb államfő bejelentette, az ország újabb támogatást biztosít az azt igénylő állampolgárainak és vállalatainak, számos reakció érkezett a hírre, amelyek egy része – persze azok mellett, amelyek Aleksandar Vučić találékonyságáról, határtalan segítőkészségéről és elképesztő külpolitika érzékéről szólnak – azt taglalja, hogy ha már az első segélycsomag is az ország még nagyobb eladósodásához vezetett, akkor ez egy újabb pénzügyi teher, amelyet valószínűleg még a gyerekeink is nyögni fognak. Mármint azok, akik Szerbiában maradnak.

Itt senki sem ad valakinek valamit, a kormány nem adhat olyan valamit, amit előbb nem vett el, reagált a 2,5 milliárd euró értékű támogatási program bejelentésére Miodrag Zec, a közgazdasági tudományok professzora az N1 tévé vendégeként.

– Vučić saját programját népszerűsíti, sikeresen, az emberek ezt úgy élik meg, mintha ő adott volna valamit, de ő közpénzt adott, a közpénzt pedig előbb el kellett venni – mondta Zec, aki szerint az egyik legnagyobb gond, hogy nem átlátható a költségvetés, nem tudni, mi alkotja pontosan.

– Az egyik legnagyobb költségvetési tartalékunk az, amit az előre nem látható dolgokra szánnak, de nálunk az évről évre csak növekszik. A gond az, hogy malacperselyként kezelik a költségvetést, mindenki úgy van vele, „én adok, de nem mondom meg, kitől veszek el” – tette hozzá.

Zec professzor szerint a tavalyi nagy segélycsomagot mellett kisebb csökkenés volt tapasztalható, ezt a hatalom a nemzeti magabiztosság növelésére használta fel, de a gazdasági mozgások akkor a mi malmunkra hajtották a vizet, de az még nem jelent növekedést.

– Azt mondják, Szerbia az egyik legkevésbé eladósodott ország a világon, ebből pedig valamiféle következtetést vonnak le a gazdaságunk állapotáról. A gazdaság állapotát nem lehet egy mérés alapján meghatározni, ahhoz gazdasági mutatók sorát kell elemezni. Az USA és Japán a világ legeladósodottabb országai. Ez akkor azt jelenti, hogy a mi gazdaságunk erősebb az övékénél? Arról nem beszélnek, hogy ha Szerbia mondjuk 60 százalékos adósságot tud felmutatni, Németország pedig 80 százalékot, az nem jelenti azt, hogy mi jobbak lennénk – a politikusok ügyesen tudnak a szépen hangzó dolgokról beszélni – véli Zec, aki arról is beszélt, hogy mennyire fontos az, hogy milyen áron adósodik el egy ország.

– Ez az adat mutatja meg, mennyire bízik meg egy adott beruházó az országban. Milyen áron adósodsz el, ez a kérdés. A másik kérdés az, hogy kitől kérsz. Japán országon belül adósodik el, a saját lakosságától vesz fel kölcsönt és amikor azt visszafizeti, a saját rendszerébe kerül a pénz, de ha külföldről kérsz kölcsön, az később mind külföldre megy – nyilatkozta, majd az új támogatási csomag kapcsán kijelentette, az nem ingyen pénz, meg fogják fizettetni, drága és nagyrészt külföldről pénzelik.

Zec professzor azt is problémának tartja, hogy a segély kiosztásakor nem készült szociális kártya, amivel a legnehezebb helyzetben lévők gondjait orvosolhatnák.

– Kiszorult a közbeszédből, hogy ez az ország – egyetlen másik sem tett ilyet – a nyugdíjasok egy részétől nagy összeget vett el, szerintem törvénytelenül, most meg állandóan arról beszélnek, hogy ezt meg azt adunk a nyugdíjasoknak, a tartozás visszafizetését viszont már senki sem említi – nyilatkozta Miodrag Zec.

A teljes nyilatkozatot, eredetibe ezen a linken találják.

 

A választók édesgetése

Milan Ćulibrk, a NIN főszerkesztője, a hetilap gazdasági rovatának szerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány legújabb támogatási csomagja nem szerepel a költségvetésben, és olyan pluszkiadásról van szó, amelyeket nem mutattak ki sehol sem. Ő is úgy véli, hogy az ország polgáraival fizettetik vissza az összeget.

– Ez a kiadás nem szerepelt mínuszos tételként az államkasszában, így a tervezéskor a költségvetési hiány jóval kisebb volt, mint valójában lesz, ezzel sokkal könnyebben mondott igent a költségvetésre a Fiskális Tanács – nyilatkozta a szerkesztő a Nova.rs műsorában.

Ćulibrk feltette a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy nem gondoltak erre időben, és senki sem tervezte be ezt a kiadást, de azt a segítséget sem, amelyet az iparnak szánnak. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a hatalom magához akarja édesgetni a szavazókat a jövő évi választás előtt. (Csak emlékeztetőül: a szerb elnök azt ígérte, hogy az idén májusban és novemberben is minden nagykorú, vagyis a 18. életévét betöltött szerb állampolgár, aki jelentkezik a támogatásért, harminc euró dinár ellenértékét kapja meg az államtól, a nyugdíjasok pedig ezen felül még 50 eurót kapnak. A nyugdíjasoknak szánt összeg kifizetésének időpontja még kérdéses, eltolódhat az év végéig, kora tavasszal pedig már valószínű, újra szavaz(hat)unk – a szerző megj.)

A tavalyi, fejenkénti 100 eurós gyorssegélyről szólva Ćulibrk kijelentette, drágán jutottak ehhez hozzá a polgárok.

– Az átutalt 100 euró fejében 105 eurót fizetnek vissza. A várható 60 euróért 62-63 eurót kell visszafizetniük – jelentette ki a NIN szerkesztője, aki nem érti, hogy minek kell annak is segély adni, akinek például 100 ezer dinár feletti nyugdíja van. Az átlagbevételnél kevesebbel rendelkezőket kellett volna támogatni, tette hozzá.

Eredetiben itt.

Populizmus a javából

Vladimir Kovačević közgazdász, a Néppárt politikusa szerint azoknak a nyugdíjasok az unokái fizetik majd vissza a támogatás miatt felvett kölcsönt, akiket most Vučić megpróbál a segéllyel maga mellé állítani.

– Kétségtelenül egy populista csomagról van szó. A hatalmi párt szellemisége megváltozott, valamikor mi, közgazdászok azt mondhattuk, hogy jó házigazda módjára bántak a költségvetéssel, a költségvetési hiány három százalék körüli volt és a kiadásokat és bevételeket valósan tervezték meg. Az uralkodás szellemisége viszont megváltozott, a populizmus felé hajlik, az új támogatási program pedig semmi más, mintsem tiszta populizmus – nyilatkozta Kovačević az N1-nek.

A támogatásként kifizetett pénz nem szerb pénz, ahogyan azt Vučić állítja, hanem kölcsönből származó eszközök, tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy kevés vagy sok a 30 euró, azt válaszolta, hogy drága.

– Ha az EU felé tartunk, ha össze akarjuk hasonlítani azt a 30 eurót a célként kitűzött bevételekkel, 500, 600, 700 eurós bérosztályokról beszéltünk, akkor mit jelent a 30 euró? Ez szociális kategória… Kétségtelen, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de az embereknek meg kell mondani – jobb egy kicsit visszafognunk magunkat, szorítani a nadrágszíjon, fogalmazzunk meg egy jobb jövő felé vezető platformot. Most viszont a 30 euróról beszélünk, meg arról, mi legyen azzal a pénzzel – nyilatkozta, majd a cégek, vállalkozások támogatása kapcsán arról beszélt, hogy a veszélyeztetett iparágakra kellene koncentrálni.

– Fodrászszalonokat alakítanak ki lakásokban, bulikat szerveznek, nagy tempóban eveznek a legális üzletelésből a fekete vizekre, az emberek mentik magukat… A vállalkozásoknak szánt segély a megfelelő időben kell, hogy érkezzen – mondta egyebek mellett Kovačević.

A beszélgetést itt nézhetik meg.