A hivatalos adatok szerint Szerbiában 500 ezer ember él a szegénységi küszöb alatt. Erről Zoran Stojiljković, a Függetlenség Szakszervezet elnöke beszélt, majd arra is kitért, hogy a lakosság egy negyede nevezhető hivatalosan is szegénynek, és az emberek 40 százaléka keres 45-46 ezer dinárnál kevesebbet havonta.

A fenti adatokból kiindulva írta e heti jegyzetét a Danas napilapnak Gojko Vlaović, további számokat közölve: Szerbiában 350 ezer és 370 ezer között mozog azoknak a száma, akik a 32 126 dináros minimálbérért dolgoznak, ami nem éri el a minimális fogyasztói kosár összegét sem, ami 36 ezer dinár.

– Ha figyelembe vesszük, hogy egy háromfős családnak 90 ezer és 100 ezer dinár közötti összegre van szüksége havonta, és azt is, hogy sok családban csak egy fő dolgozik, túlzás nélkül állítható, hogy Szerbia a szegények országa.

Annak ellenére, hogy a regnáló hatalom azt állítja, Szerbia „jól áll” gazdaságilag, a gyakorlat azt mutatja, hogy polgárai egyik napról a másikra élnek. A nyilvánosságra hozott adatok ennek a legjobb mutatói.

A probléma még nagyobb lesz, amikor a kormány már nem támogatja majd anyagilag a privát munkaadókat, akik megkezdik majd a „munkaerőfelesleg” elbocsátását, hogy minél nagyobb profitot tudjanak termelni a koronavírus okozta válságban.

Szerbia nagyszámú polgárának rossz anyagi helyzetéért a szerb kormány tehető felelőssé, amiért csökönyösen ragaszkodik a végzetes neoliberális gazdasági modellhez, ami veszélybe sodorja a munkájukból élő embereket.

Számolatlanul sok rossz gazdasági döntést hozott Szerbia kormánya. A szánalmas fizetést fizető munkaadók terhére támogatott külföldi és hazai beruházóknak kifizetett támogatás csak egy ezek közül.

Meg kell említeni a munkavállalók 10 százalékának tolerált elbocsátását, azokban a cégekben, amelyeknek tulajdonosai pénzt kaptak azért, hogy a koronavírus-járvány alatt „megőrizzék a munkahelyeket”.

A járvány alatt az összes munkaadó irracionális megsegítése ahelyett, hogy jelentősebb összeget juttattak volna azoknak, akiket a járvány igazán megviselt.

Az is az ocsmány döntések közé tartozik, hogy megengedték, hogy Európában itt legyen a legalacsonyabb a nyereségadó, amivel Szerbiát a legolcsóbb munkaerő országává tették, hogy „idevonzzák a befektetőket”.

Mindez ahhoz vezetett, hogy Szerbia a legalacsony bérek országa lett, a legtöbb munkanélkülivel és őrülten sok szegénnyel.

Ezért egyértelmű, hogy a kormánynak nincs mivel büszkélkedni a mandátumának első száz napját követően, attól függetlenül sem, hogy Ana Brnabić miniszterelnöknek és Aleksandar Vučić államfőnek erről merőben más a véleménye.

A szerb gazdaság egyetlen lehetősége, hogy „zöld ágra vergődjön”, ha felhagy azzal a neoliberális felfogással, amelyet Vučić elnök népszerűsít.

Ehelyett, szakmai körökben állítják, újraiparosodásra lenne szükség. Csak ez adhatná meg a kellő lendületet a szerbiai ipar fejlődéséhez, ugyanis a nagy rendszerek sikeres működése biztosíthatna megélhetést az őket kiszolgáló kis- és középvállalkozásoknak.

A közvállalatok élére pedig hozzáértő menedzsment kell a cégeket adósságba taszító tehetségtelen pártkatonák helyett.

A felsoroltak lehetővé tennék új munkaerő foglalkoztatását, megállítaná a fiatalok elvándorlását az országból, és egy olyan költségvetést eredményezne, amelyben lenne elég pénz Szerbia legszegényebb lakosainak megsegítésére.

A Vučić vezette hatalom azt kitartóan elutasítja, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy csak szóban tartja fontosnak a lakosság jólétét – véli Vlaović.

Eredetiben ezen a linken.

 Elmosódó határ az állam és az alvilág között

Veljko Belivuk és bandája nem tartozik a szerbiai maffia legmagasabb köreihez, a maffia elleni valódi háború pedig a vezérek elleni bizonyítékok begyűjtését jelenti, nyilatkozta a NIN hetilap újságírója, Vuk Cvijić az N1 televízió műsorában. Cvijić szerint Belivukékat azért tartóztatták le, mert már többet ártottak, mint használtak a hatalomnak.

Belivuk ténykedései kapcsán elmondta, Pancsován is aktív volt, a helyi Dinamo futballklub vezetőségéhez tartozott, de összetűzésbe került a Szerb Haladó Párt helyi emberével, Branko Malovićtyal, és „úgy tűnik, mostanra már több kárt okozott a hatalomnak, másfelől pedig láthatjuk, hogy az illetékes szervek nagyobb erőkkel kapcsolódnak be a szervezett bűnözés elleni harcba. Azt is láthattuk, hogy a(z amerikai) DEA itt járt és közös akciók is voltak.”

Az újságíró a huligán jelzővel illette Belivuk bandáját, akik iránt Athénból is érdeklődtek, amiből arra következtet, hogy nemzetközi nyomás is van a kormányon miattuk.

Úgy érzi, a nyomozás végkifejlete attól függ majd, mennyire érinti majd a bűnözők politikai támogatottságát.

– Voltak helyiségeik a Partizan stadionjában. Gyakorlatilag akkor jutottak ezekhez, amikor erőszakkal elfoglalták a lelátókat. Ezek nem bunkerek, ahogyan azt írják a sajtóban. A Partizan vezetősége félt tőlük. Ha nem lett volna erős hátterük, nem féltek volna tőlük – véli Cvijić.

Arra a kérdésre, hogy a mostani akció összehasonlítható-e a Szablyával, azt válaszolta, attól függ, hány ember lesz érintett.

– A Szablyát nem lehet mással összehasonlítani. Akkor 12 ezer embert tartóztattak le, több bűnszervezetet felszámoltak. Tíznél is többet, ha jól emlékszem. Ez viszont csak egy bűnbanda, amely egy nagyobb bűnszervezet része. Ezek még nem is a legfontosabbak, Belivuk nem csúcsmaffiózó – nyilatkozta, majd kitért arra is, hogy a maffia elleni valódi háború a vezetői elleni bizonyítékok begyűjtését jelenti.

– Az állam és az alvilág közötti határ egy kicsit elmosódott, az állam kötelessége, hogy azt újra megrajzolja – emelte ki.

Cvijić szerint egy ilyen akció legfontosabb mozzanata a szervezett bűnözés és a hatalom közötti kapcsolat felkutatása.

– Nem vagyok biztos abban, hogy ez megtörténik, habár szeretném. Az intézmények nem függetlenek, így az ügyészség sem az. Kizárólag független intézmények tudnak komoly harcot vívni a szervezett bűnözéssel, és ez nem azért van, mert nincsenek profi embereink, hanem azért, mert az intézményeket a politika kontrollálja – mondta Vuk Cvijić.

A beszélgetésről bővebben itt.

(Fotó: Illusztráció/bbc.com)