Néhány hete egy egészen szívmelengető kezdeményezés indult el, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend a ma már szinte mindenki számára közismert közösségi oldalon: régi fotókon köszön vissza a csönd városa.
Január elején létrejött ugyanis egy csoport, ahol fekete-fehér, ütött-kopott, de cserébe emlékekkel gazdag képek idézik fel sokunk hőn szeretett otthonát, Magyarkanizsát. A cél nem más, mint megerősíteni, feleleveníteni a városhoz való kötődést. A kiürült városrészek és házak között azonban élnek még kitartó családok, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy ne kelljen elhagyniuk az otthonukat. Küzdenek, bíznak és hisznek a jobb élet reményében, amiért oly sokaknak az elmúlt öt-tíz évben külföldre kellett menekülniük. Nincs ez másképp a csoport megálmodójával sem, Magyar Rolanddal, aki tősgyökeres kanizsai. Harmincas évei derekán járt akkor, amikor 2015-ben a megélhetés megkönnyítésének érdekében Ausztriába költözött.
Életed legszebb és legmeghatározóbb évei Magyarkanizsához kötnek. Miért döntöttél úgy, hogy külföldön próbálsz szerencsét?
– Természetesen én is, mint ahogyan az elmúlt időszakban sokan mások, a könnyebb és kiszámíthatóbb megélhetés érdekében döntöttem úgy 2015-ben, hogy Ausztriában vállalok munkát. Rövid időn belül azonban visszaköltöztem Magyarországra. Először Budapesten, majd Szegeden próbáltam meg boldogulni, ahol megismertem Beát, aki ma már a menyasszonyom. Ő tiszakécskei születésű, ám jelenleg a napfény városában élünk, és mindketten az élelmiszeriparban dolgozunk. Mindemellett dekupázskészítéssel, gravírozással és pirogravírozással is foglalkozunk, azaz fa-, üveg- és puha fémfelületekre feliratokat és egyéb ábrákat varázsolunk. Ezeknek az értékesítése egyelőre a szűk családi körben és baráti társaságban zajlik, a célunk viszont az, hogy a hobbiból idővel esetleg hivatás is válhasson. Jó lenne, ha Kanizsán képesek lennénk megvetni a lábunkat ezen a téren is. A szülővároshoz való kötődés ugyanis értelemszerűen nagyon szoros és különleges. Ez ma az egyetlen olyan hely, amire az otthonomként tekintek, és ahol hosszú távon el tudom képzelni a jövőnket.
A párodban milyen benyomást keltett a Vajdaságban látott lét?
– A kedvesem még nem járt túl sokszor Vajdaságban, így Kanizsán sem, viszont azt néhány látogatás után bevallotta, hogy olyannyira szimpatikus neki a város, hogy elképzelhetőnek tartja, ott éljük le az életünket. Mindez talán sokaknak furcsán hangzik, hiszen köztudott, hogy az elvándorlás még mindig jelentős mértékben van jelen, mi azonban mégis úgy döntöttünk, amint tudunk, amint arra lehetőségünk nyílik, itt telepszünk majd le. Ezzel egyébként szeretnénk példát is mutatni másoknak. Szeretnénk megmutatni azt, hogy pozitív hozzáállással és persze egy nagy adag kitartással ott élhetünk, ahol igazán jól érezzük magunkat, ahol a barátok és a rokonok körbevesznek bennünket. Hiszünk az olyan ékszerdobozokban, mint amilyen Kanizsa.
Ez volt az az apropó, ami mentén megálmodtátok a közösségi oldal létrejött, a Magyarkanizsa régen – Kanjiža nekada nevet viselő csoportot?
– Azt hiszem, igen. A csoport 2021. január elsején jött létre, azóta pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem titkolt célunk mindezzel többek között az volt, hogy összehozzuk a jelenleg is Kanizsán élőket, illetve az elvándoroltakat. Vagyis egy szóval azokat, akik valamilyen formában kötődnek a városhoz nemzeti identitástól, nemtől, politikai nézettől függetlenül. Amellett viszont, hogy immár sok százan jókat mélázunk egy-egy feltöltött képen, merengünk a múlton és szép emlékeket idézünk fel, kommunikálunk és ötletelünk is. Folyik az információcsere a városról, a jelenről és a jövőről is. Ezt szemmel láthatóan és jól bizonyítja a rengeteg hozzászólás és megosztás is, amely egy-egy kép alatt található. Pont úgy, mint egy patinás, ódon hangulatú épületnek, Magyarkanizsának is megvan az alapja, amire építeni lehet és kell is.
A csoportot a menyasszonyoddal, Végh Beátával együtt koordinálod. Milyen tapasztalatokra tettetek szert az elmúlt egy hónapban?
– Jó időben voltunk jó helyen. A pandémia ugyanis nagyon sok kikapcsolódásra és szórakozásra alkalmas lehetőséget eltörölt. Ez a csoport azonban a múltidézés, a visszaemlékezés, a kedves és jó élmények felidézése mellett kapcsolatépítésre és szórakozásra is remek, és természetesen bárki csatlakozhat a Facebook-csoporthoz.
Mi a közösség célja?
– A cél, hogy új élményeket szolgáltassunk még akkor is, ha erre egyelőre csak az online térben van lehetőség. Emellett persze szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket és egymást. A jövőt illetően konkrét elképzeléseim és ötleteim is vannak, amelyek megvalósításával tenni szeretnék majd a városomért. Bízom benne, hogy egyre több kanizsai velünk érez majd, és hogy együtt szebbé tudjuk tenni az előttünk álló időszakot. Bízom benne, hogy képesek leszünk a csönd városát ismét az élet és az élni akarás városává tenni. Közös érdeknek kellene lennie újra élettel és értékes tartalommal megtölteni Magyarkanizsát, a Tisza mente csodás gyöngyszemét, amely oly sok művészt is megihletett már.
Mit jelent számodra a hazaszeretet?
– Számomra a haza szeretetének fogalma nem egy adott országhoz kötött. Sokkal inkább maga a közösség és a benne rejlő, belső értékek határozzák meg, ez pedig Kanizsában teljes mértékben megvan. Külhoni magyarként persze legtöbbször otthonomnak érzem az egész Kárpát-medencét, viszont érzelmileg leszűkítve a kört, a Tisza mente, azon belül pedig egyértelműen Magyarkanizsa az a hely, ami minden mellett az igazi hazát jelenti a számomra. Ez az a hely, ahová nagyon sok szép meghatározó emlék köt. Ilyenek például a nagyszüleimnél eltöltött hétvégék, ahol az egyszerű dolgoknak is tudtam örülni, de ide tartoznak még a forró nyáresti séták is a Tisza-parton, a hétvégi korzózások a főutcán és persze a sátorozások is a folyó mellett elterülő kempingben.
Az interjú nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2021. február 11-ei számában jelent meg.
A fotók a Magyarkanizsa régen – Kanjiža nekada Facebook-csoportban jelentek meg.
