Észrevételek a közvitára bocsátott Szerbia Köztársaság 2030-ig tartó oktatási-fejlesztési stratégiájának javaslata elnevezésű dokumentummal kapcsolatban.

Magával a Master projektnek becézett dokumentummal jócskán van észrevételem. Talán a legfontosabb, hogy sem a kiindulási alapoknál, valamint az azokból levezetett javaslatban sem találtam meg azt a részt, ami az oktatás és nevelés pluralizmusát szavatolja. Illene egy ilyen nagy horderejű dokumentumban (is) rögzíteni, hogy Szerbiában, nemcsak az államnak, hanem akár magánszemélyeknek, alapítványoknak, egyházaknak, egyéb más érdekcsoportnak (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) joguk és lehetőségük van – törvénnyel szavatolt feltételek mellett az oktatás minden szintjén (iskoláskor előtti, általános és középiskolai, egyetemi, különleges igényű – sérültek, zsenik stb. – részére létrehozott) intézményeket alapítani, valamint működtetni.

Habár mindennek a csírája megtalálható az érvényes törvényekben, nem leltem rá az ezek megvalósításával, valamint a jövőbeni tervezéssel kapcsolatos adatokra.

Ebben a stratégiai dokumentumban a Szerbiában élő nemzeti közösségek (a törvényben kisebbségek) oktatásának és nevelésének megjelenítésével is problémám van. Egyedül a 25. oldalon lehet fellelni egyetlen egy fejezetet. Ebben a nagyjából hét mondatban túlnyomórészt (politikai) általánosságok vannak felsorakoztatva, habár illett volna legalább feltüntetni, hogy az előző terv-időszak előtt és után, minden kategóriában hány intézmény foglalkozott a nem szerb népesség gyermekeinek anyanyelven történő oktatásával és nevelésével. Ha ezt megteszik, láthatóvá vált volna a trend, ugyanis a valóságunkban óriási visszafejlődést tapasztaltunk az iskoláskor előtti, általános- és középiskolai, valamint az egyetemi intézmények és az azokban tanuló gyermekek számában is. Igencsak érdekes, még a szerb nyelven történő oktatás és nevelés intézményei és tanulói számának (vissza)fejlődését bemutató adatok sincsenek meg a dokumentumban, így nem lehet megvádolni a szerzőket, hogy csak a nemzeti közösségek (kisebbségek) esetében titkolóztak, ugyanezt tették az államalkotó nemzet estében is.

Ebben a részben két majdnem konkrétumot találtam, ezeket szeretném idézni:

  • „… tanulmányi programok továbbfejlesztése az egyetemeken (például Nišben és Novi Pazarban) a szerb, mint nem anyanyelv és a szerb, mint idegen nyelv részére, szakképzett káderek biztosítása érdekében…”

Ez az egyik konkrétum, ami nem más, mint egy diszkriminatív rendelkezés bevezetése. A bolgár és az albán nemzeti közösségek iskoláiban lehet a többségi nemzet nyelvét, mint idegen nyelvet tanítani, a többiek esetében ez nem megvalósítható. Pedig pedagógiailag ez lenne a követendő példa az Észak-Vajdaságban élő magyarok számára is!

  • „… Szükség van továbbá a kétnyelvű tanítás modelljeinek kidolgozására az alap- és középfokú oktatásban, annak biztosítása érdekében, hogy oktatási és tanulási programok révén a többségi nemzet tanulói is megismerjék a Szerbia Köztársaságban élő nemzeti kisebbségek kultúráját…”

Ezt a szöveget én burkolt fenyegetésnek, ha nagyon durva lennék, úgy is fogalmazhatnék: a nem szerb nemzeti közösségek (kisebbségek) tanulói elszerbesítési kísérletének tartom, hiszen az általános- és középiskolai oktatás és nevelés nemcsak ismeretszerzésről szól, mivel célja a gyermekek anyanyelvének tökéletes elsajátítása az ismeretszerzés folyamata segítségével. Ha valaki mégis szeretné bevezetni a kétnyelvű oktatást és nevelést, akkor párosítsák az anyanyelvet angol nyelvvel, habár még ez is megkérdőjelezhető, mivel ma már léteznek olyan professzionális (intelligens) fordítógépek, amelyek a bármely nyelven kimondott információt azonnal a hallgató nyelvén továbbítják annak fülébe, de amennyiben valakit érdekel, már kísérleti fázisban vannak az intelligens technológián alapuló gondolatátvivő készülékek is!

Sajnos, az idő rövidsége miatt képtelen voltam minden észrevételt begyűjteni és leírni, de az itt felsoroltakat eljuttattam hivatalosan – alkotmányos jogommal élve magyarul – az illetékes minisztériumnak is, ami pedig azt jelenti, vagy figyelembe veszik, vagy nem!

Illusztráció (Fotó: Pixabay)