Nem maradt visszhang nélkül az a sajtótájékoztatója, amelyet az államfő a Veljko Belivuk és bandájának számlájára írható gyilkosságok miatt hívott össze, igaz nem pontosan amiatt beszédtéma ez, amit a hatalmi körök eredetileg elterveztek. Az, hogy Szerbiában számos olyan bűnbanda tevékenykedik, amely a legbrutálisabb eszközöktől sem riad vissza, nem hat meglepetésként. Az viszont, hogy a gyilkosságokról készült felvételeket élő adásban összesen 13 tévécsatornán lehetett nézni, és az, hogy pontosan mire számított az elnök, mi volt ennek valójában az értelme, már több kérdést is felvet. A címben szereplő kérdés az egyik ilyen, ezt a Danas napilap jegyzetírója, Nenad Kulačin tette fel.

– Az Elsőszülött igyekezett, nem mondhatjuk, hogy nem, hogy meggyőzzön bennünket, pszichopatákkal, bűnözőkkel, isten tudja, milyen arcokkal volt dolga a Velja Nevolja bűnbandája elleni kegyetlen harc során. Ez természetesen nem sikerült neki.

Egyetlen egyszerű oka van annak, amiért ez nem sikerült neki, ami maga a tény, hogy minden épeszű ember eddig is tudta ezeket a dolgokat. Létezik-e olyan normális ember, aki az Elsőszülött beavatásán embereket fojtogat? Milyen emberek azok, akik a hatalmon lévő párthoz köthető ügyletek miatt olyat tesznek, amit a Szerbiai Parlament épülete előtt tettek a nyári tiltakozások alatt? Normálisok-e azok, akik kijárási tilalom alatt elfoglalták a belgrádi háztetőket és fáklyákkal tüntettek a szerb ellenzék ellen? Mi ezt már mind tudtuk, ők meg úgy tesznek, mintha nem. A legfontosabb kérdés talán az, hogy az az ország normális-e, amely mindezt nemhogy megengedte, hanem szervezte.

Országunk elnöke belegebed abba, hogy enyhítsen a károkon. Ahogyan ő mondaná, 24/7 (egész nap, a hét minden napján – a szerk. megj.) a teljes nehéztüzérség tüzel minden tévén, újságon és portálon keresztül. Mintha kiengedett volna a ketrecből egy őrültet és megengedett volna neki mindenféle gazságot, mindennemű kontroll nélkül. Ott van, még Šešelj is a Krušik-botrányról beszél. Ilyen alacsonyra süllyedt az Elsőszülöttünk. Mindent megengedett annak érdekében, hogy ő és a családja mossák kezüket a világ összes bűnözésétől.

Az Elsőszülött olyan bátor, hogy például egyetlen egy, Novak Nedićet érintő kérdésre sem válaszol. Ő annyira makulátlan ebben a bűnözés ellen folytatott harcban, hogy a sajtótájékoztató alatt egy üvegből kell mosakodnia. Nincs az az óceán, amelyik ebben a történetben lemoshatná róla és az övéiről a sok sarat és koszt.

Nem az ellenzék szervezte ezt a bűnbandát. Nem Đilas, Jeremić vagy Obradović ragadta karon Velja Nevolját, a Rad egykori szurkolóját és vitte a Partizan stadionjának déli lelátójára. Nem ők követték emezeket hónapokon keresztül és hunytak szemet minden felett, amit láttak. És most nekünk kellene kvázi sokkot kapnunk és elhinnünk azt a felfrissített sztorit, hogy Nevolja, Kokeza, az Ajfon lány meg Mimi Oro likvidálni akarta Szerbia elnökét, azzal a szerencsétlen Handanovićtyal együtt, aki most épp amiatt remeg, mert valahogy meg kellene magyaráznia, hogyan tudott megvásárolni egy 600 000 eurós lakást. Ezt állítják a bulvárlapok.

Azért kellett lejátszani a teljes előadást, mert az Elsőszülött nyájának nem volt eddig alkalma látni és hallani, ki és mi volt Velja Nevolja azelőtt. A nyáj nem képes arra, hogy utólag megértse, összerakja a dolgokat. Ők úgy vannak beállítva, hogy csak arra tudjanak reagálni, amit az adott pillanatban tálalnak nekik. Hogy mi volt korábban, vagy mi lesz később, az nincs benne az agyukban. Azt sem tudják, hogy létezik a Krušik gyár. Amikor meghallják a Jovanjica szót, azt gondolják, az egy gyerek, akit az Elsőszülött keresztelt. Az a fizetősorompó nem Szerbiában van, Savamala pedig valószínűleg egy kínai tartomány, ahol koronavírus elleni védőoltást gyártanak. Nekik kellett ez a showműsor. Szerencsére, nem tudták teljes egészében megvalósítani az elképzelésüket, mert valószínű, az volt a terv, hogy a gyilkossági fotókkal és a levágott fejek képeivel annyira lestresszeljék a nyájukat, hogy nagyon kevés ember maradjon, akinek a téma kapcsán eszébe juthatna néhány logikusan felvetődő kérdés.

Az Elsőszülött nem azt bizonyította be, hogy az élet és a halál kiváló rendezője lenne, hanem azt, hogy mi vagyunk a nép, amely a színházának legolcsóbb statisztáit adja. Mindemellett pedig megint ő lett az áldozat. 1572 alkalommal hallgatták le. Hát, nem mi, árulók és külföldi bérencek hallgattuk le, hanem azok a káderek, akiket ő választott ki és rakta fotelekbe az írástudatlan és hálátlan valagukat. Ha én lennék az állam elnöke, megenne a szégyen, ha bármilyen kapcsolatot kellene találnom Kokeza és saját likvidálásom között. Ilyesmit még az Alan Ford írói se tudnának kitalálni.

A gond az, hogy erre az ömlengésre fogékonyabb a nép, mint a koronavírus elleni kínai oltóanyagra. Őt nem érdeklik a másként gondolkodók, csak az ő nyája, amely – a megszólítás módja miatt és annak a lehetőségnek a hiányában, hogy valami mást is halljon – egyre nagyobb és nagyobb.

És akkor ki itt a hülye? Mi azt állítjuk, hogy mi nem vagyunk azok, és valószínűleg a nyáj sem. Az csak olcsó. A kérdés csak az, meddig tart még ez az őrület. Várhatóan addig, amíg mi ezt engedjük és tűrjük. Kilenc éve élünk egy ember őrületében és megpróbálunk ellenállni annak. Sikertelenül. Lassan a reményt is elveszítjük. Sok mindent elveszítettünk idáig. Elrabolta tőlünk. Mi pedig mintha el lennénk kábítva és nem értjük, hogy valahol elrontottuk. Furcsa álmot álmodunk. Ha nem teszünk gyorsan valamit, lehet, Észak-Koreában ébredünk majd. Akkor már késő lesz – írja Nenad Kulačin.

Eredetiben itt.

 

Stepanović: Nem túlélni akarok, hanem boldogan élni

A szerbiai családok 90 százalékában nem keresik meg azt a két átlagfizetést, amelyről Szerbia elnöke beszél, a havi 1000 eurót, nyilatkozta az N1 tévé vendégeként Biljana Stepanović, a Nova ekonomija szerkesztője.

– És távol vannak attól, mert Szerbiában a szegénység uralkodik – mondta, majd a műsorban egyebek mellett arról is szólt, hogy nem ezekről az adatokról beszélünk, hanem például arról, hogy vajon lehallgatták-e az elnököt. – Bennünket, az országot, az elnöknek köszönhetően beszippantott a mocsár és azok a szürreális történetek, amelyek kapcsán holttesteket nézünk a tévén. Innen már nincs lejjebb, én nem akarom ezt nézni, csak el akartam mondani, hogy hova juttattak bennünket.

– Amikor ön azt mondja – nem, én nem akarom, hogy a családom 1000 euróból éljen, önt arrogánsnak, elégedetlennek, hálátlannak nevezik. De ahogy ez a Danas napilapban is megjelent, az emberek 90 százalékának nincs ekkora jövedelme, a teljes háztartásának. Ha csak a túlélés a cél, az, hogy befizessem a számláimat, akkor mondhatjuk azt, hogy elég az ezer euró, de ha emberhez méltó életet akarunk élni, ez egyáltalán nem elég ahhoz. De bennünket olyan helyzetbe hoztak, hogy ha én ezt kijelentem, azt mondják rám, arrogáns vagyok – jelentette ki Stepanović, kiemelve: ezt akarják elhitetni velünk – hálásnak kell lennünk, mert túl tudunk élni.

– Nem túlélni akarok, hanem boldogan élni – emelte ki az újságíró, szerkesztő.

– Vannak olyanok, akiknek kenyérre sem jut, a létükért aggódnak, a maffia őrjöng, mi meg mit kapunk – a történet leginkább veszélyeztett szereplője az elnök. Az ország minden lakosa ellen irányuló fenyegetéseként élem meg azokat a képeket, amiket bemutattak. Mi azoknak az üzenete? Biztosan nem az, hogy az állam felveszi a harcot a maffiával szemben, mert ha ez igaz lenne, azzal régen készen lennének már, hanem nekem meg kell értenem egy üzenetet – látják, mi történhet bármelyikőjükkel – véli Stepanović, aki szerint Szerbiában állandósult az ellenségkeresés.

– Ez az állam kilenc éve arról beszél, hogy valaki támad bennünket, hogy valaki irigy a sikereinkre, valaki ezt nem tudja elviselni, valaki mindig meg akar bennünket semmisíteni – nyilatkozta, majd hozzátette: nem gondolja azt, hogy ne lenne fontos a bűnbandák kérdésével foglalkozni és látható, hogy a hatalom forszírozza ezt a témát, valószínű, valami miatt kitört a pánik, így rossz döntéseket is hoznak.

Stepanović viszont azt nem érti, miért kellett a lakosságot is belerántani ebbe a mocsárba.

– Tud-e Vučić válaszolni arra a kérdésre, hogy miért vette magát körül ilyen emberekkel, honnan ismeri ő ezeket a maffiózókat. Állandóan azzal dicsekszik, hogy szurkoló volt, a lelátók, meg minden. Semmi bajom azzal, engem apám kislány koromban vitt meccsekre, de ez nem ugyanaz – jelentette ki a Nova ekonomija szerkesztője.

A teljes beszélgetésről ezen a linken olvashatnak, nézhetik meg azt.

Ana Brnabić miniszterelnök, Aleksandar Vučić államfő és Aleksandar Vulin belügyminiszter a Nemzetbiztonsági Tanács ülése utáni sajtótájékoztatón, ahol egyebek mellett egy lefejezett holttestről készült fotót is bemutattak (Fotó: N1/Tanjug/Rade Prelić)