A világjárvánnyal kapcsolatos információáradat árnyékában szinte elveszett az az aprócska hír, miszerint a korábbi francia államfőt, Nicolas Sarkozyt három év börtönre ítélte a bíróság. Ebből egyet le is kell töltenie a rácsok mögött.
Március elsején egy eddig példátlan ítélet született Franciaországban: korábban ugyanis még soha nem ítéltek letöltendő börtönbüntetésre államelnököt korrupcióért. Ez most megtörtént. Sarkozynek azért kellett 2020 novemberében bíróság elé állnia vádlottként, mert azzal gyanúsították, hogy megvesztegetett egy bírót: Gilbert Azibert dolga az lett volna, hogy megvizsgálja az első, 2007-es elnöki kampányának pénzelését, azonban Sarkozy befolyásos posztot ajánlott neki, ha beavatja őt a vizsgálat részleteibe. A bíró nem kapta meg a posztot, cserébe viszont Sarkozyvel együtt ülhet: ugyanaz lett esetében is az ítélet, mint a vádlottnál: három év börtön, kettő felfüggesztve, egy letöltendő.
S miközben Sarkozy éppen az ítéletre várt, talán még némileg reménykedve, hogy megússza a dolgot, a szerb államfő szombaton a TV Prva stúdiójában olyan dolgokról beszélt, amitől egy francia bíróság csak a fejét fogná döbbenetében. Aleksandar Vučić ugyanis a kamerák előtt azt ecsetelte részletekbe menően, hogy a nemzetbiztonsági tanács ülését el kellett halasztani (ami még rendben is lenne), mert meg kell várni a Veljko Belivuk vezette bűnözői csoport ténykedése kapcsán összegyűjtött bizonyítékok elemzését (ami már nem biztos, hogy az ország közvéleményére tartozik), hogy a polgárok ne hihessék azt, hogy ezek az anyagok nem használhatók fel a bizonyítási eljárásban (ami már biztosan nem tartozik a nyilvánosságra).
Vučić vidáman bejelentette azt is, hogy „a részletek közlése sokkolni fogja Szerbia polgárait, de egész Európát és a világot is”.
És tudta fokozni: „Amikor azt mondtam, hogy az embereket sokkolni fogják a bizonyítékok, enyhe kifejezést használtam: mindenkit figyelmeztetni fogunk, hogy a gyerekeket küldje el a képernyők elől, amikor ezeket közzétesszük.”
A szerb államelnök multipotens. A szerb államelnök mindenhez ért és mindenről van nemcsak tudomása, de véleménye is. Ami nem lenne baj, de valaki szóljon már neki, könyörgöm, hogy ez nem az ő dolga! Még ebben az államban is van nyomozóhatóság, van ügyészség, van bíróság – ezeknek az állami szerveknek a dolga egy maffiacsoport felszámolása, ehhez az államfőnek nem lenne szabad, hogy köze legyen. És nem lenne szabad, hogy ilyesmiről beszéljen, bizonyítékok bemutatását jelentse be – egyáltalán, az egész ügy kapcsán csak annyit lenne szabad mondania, hogy az illetékes hatóságok végzik a dolgukat, többet a nyomozás érdekében nem mondhat.
Ha Vučićnak az egész maffiaügy kapcsán komolyabb beszédkényszere van, talán azt kellene megmagyaráznia, miért szerepel Danilo nevű fia több fényképen is az egyik, most letartóztatott bandatag társaságában. Ó, igen, még 2018 júniusában repült világgá a hír, hogy az elnöki gyermek elítélt személyek közelében nézte végig Oroszországban a szerb válogatott meccsét. A közösségi médiában jelent meg akkoriban egy fotó, amelyen Danilo látható, aki a Szerbia–Costa Rica meccset a Partizán néhány vezérszurkolójának társaságában nézte végig, akiket súlyos bűncselekmények, többek között gyilkosság miatt ítéltek el.
A papa akkor a sajtóban azt állította, hogy fia „semmi rosszat nem tett”. Az államfő akkor az ellenzéki politikusokat vádolta azzal, hogy lejárató kampányt folytatnak Danilo ellen.
Aztán tavaly egy belgrádi kocsmából került ki egy kép, amelyiken ugyancsak az elnöki gyermek látható, ismét különös egyének társaságában: az ifjabbik Vučić akkor egy bizonyos Aleksandar Vidojević társaságában mutatkozott, akit a rendőrség a kavači bűnözői klán (a montenegrói maffia) tagjaként tart számon. Az ifjabbik Vučićot már többször látták ezzel az emberrel. A papa akkor azt mondta, hogy a fia egy Partizan-szurkoló társaságában volt, akit „soha nem üldözött a rendőrség semmiféle kábítószer miatt; verekedések miatt folytak ellene eljárások, de jogerősen soha nem ítélték el”.
Most apu ugyanezekkel az emberekkel kapcsolatban mond olyasmit, hogy tulajdonképpen a maffia az ő, Aleksandar Vučić lejáratásán dolgozik, s ebbe a rendőrség jó része is belekeveredett. Apu azt mondja, akkor vált ez világossá számára, amikor megjelent Danilo fotója. „Akkor értettük meg, hogy ezt nem teheti a maffia, így megállapítottuk, hogy valaki a rendőrség kötelékéből szivárogtatta ki a képet.”
De térjünk vissza az elnöki bejelentésre, amely szerint sokkot kap mindenki, ha ő közzéteszi a bizonyítékokat Belivuk bandájával kapcsolatban. Az Alo című szennylap már másnap meg is magyarázta, mire gondol az elnök, aki azt tervezi, hogy felvételeket hoz nyilvánosságra, amelyeken az látható, hogy a maffiózók milyen brutálisan mészárolták le áldozataikat, s többek között arról, hogyan fejeztek le embereket. (Nem teljesen mellékesen, de annak a tizenöt fiatalembernek a szülei, akik az elmúlt két évben tűntek el nyomtalanul, s akikről feltételezhető, hogy maffialeszámolásban vesztették életüket, kérik az elnököt, hogy ilyen felvételeket a gyermekeiről ne tegyen közzé – elvégre nekik lenne elsőként joguk tudni, mi történt a fiaikkal…) Vučićnak a maffiával való leszámolással kapcsolatban legfeljebb annyi dolga lenne, hogy elmagyarázza a fia és a fivére szerepét az egész szövevényes ügyben. Semmi más. Brutális felvételek közzététele nem tartozik a munkaköri leírásába. A nyomozóhatóságok ténykedésének bemutatása sem. Az ügyészi eljárás vázolása sem.
Még akkor sem, ha az elemzők egyöntetű véleménye szerint az ország most a Szerb Haladó Párton belüli belső leszámolás, azon belül is a Vučić család és Nebojša Stefanović véderőminiszter közötti viaskodás tanúja. Az államfőnek tudnia kell, hogy egy ilyen leszámolásban ő sérülhet, mégis belemegy. Nem teljesen érthető, miért pont most, és miért pont így, ilyen hangosan zajlik ez a leszámolás, de az biztos, hogy még ha győz is, komoly veszteségeket fog elszenvedni.
Mi meg csak nézünk, hogy milyen országban élünk.
És reménykedünk, hogy egyszer a francia bírósági gyakorlat is eljut a Balkánra.
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2021. március 4-ei számában jelent meg.
